Írós Inktober 2022

3. nap - Valaminek tanúja volt napnyugtakor

A nő huszonnyolc és fél földi éve alatt sosem hitt a mesékben. Na persze ez nem mintha teljesen az ő hibája lett volna – három fiútestvérrel kellett felnőnie, akik tettek róla, hogy már fiatal korában lerombolják fantáziáját, így aztán nem meglepő, hogy mindig igyekezett realistán látni a világot.

Egy csípős őszi reggelen kirándulni indult. Elizabeth imádott kirándulni, akár egy erdőben, akár egy hegyen, akár egy folyó mentén, a lényeg számára csak az volt, hogy kiszabadulhasson a város fogságából és önmaga lehessen a friss levegőn.

Már hajnalban kocsiba ült, mert, bár imádta a saját városa körüli hegyeket, azokat már úgy ismerte mint a tenyerét, ő pedig vágyott valami újra. És akkor jött rá, hogy egy órás autóútra tőle található egy gyönyörű vízesés. Tökéletes – gondolta magában.

Mikor megérkezett, még csak pár ember lézengett a közelben, ő pedig áldotta az eget, amiért mindig is reggeli pacsirta volt inkább, mint éjjeli bagoly. Nagy levegő, be és ki – tipikus őszi illatot érzett. Az eső utáni fű, a levelek és fák illata, a víz távoli zubogása, a kis állatok jelenléte, mint például egy-egy sündisznó vagy mókus, illetve már maga a tudat, hogy szabadabb, mint valaha, jó érzéssel töltötte el.

Egész napját ott töltötte, de nem bánta meg. Igyekezett olyan utakon járni, amiket még alig tapostak ki, a jól bevált túraösvények helyett. Az átlagos emberek valószínűleg már párszáz méter után eltévedtek volna, azonban Lizzienek megvoltak a maga taktikái, hogyan jegyezze meg saját útvonalát.

Pontban napnyugtakor ért vissza az autójához. A szél hűvösen fújt, és a nap sem sütött olyan melegen, így a nő kénytelen volt felvenni melegebb ruháját.

Visszanézett az erdő felé, ami a lemenő nap utolsó sugarai által megvilágítva is gyönyörűnek hatott. Bár csak egy pillanatra, de úgy tűnt, mintha egy nagyobb, talán egy ló méretével megegyező állat futott volna el a fák között, azonban az kizárt dolog volt, ugyanis a lény fején hosszú, csavart szarv látszott. Lizzie meg volt róla győződve, hogy csak képzelődött, és ebben a tudatban is ment haza, azonban az az apró gondolat soha többé nem hagyta nyugodni, hogy mi van, ha tényleg valami varázslatosnak volt tanúja aznap napnyugtakor.

Nos, itt is volnék a harmadik feladattal, remélem sikerült elnyernem s tetszésetek <3

2022. 10. 04.