Azt mondják, az ember születésnapja egy különleges, varázslatos nap. Violetta sosem érzete így, számára ez mindössze annyit jelentett, hogy egy évvel idősebb lett, még gyerekkorában sem várta a születésnapját, mint más gyerekek.
Árvaházban nevelkedett, szüleit nem ismerte, születésnapja sem volt igazából, hiszen azt sem tudta, az pontosan mikor van. Ha valami módon rá is jött volna, sem mondja el senkinek, ugyanis utálta, ha mások ajándékot vettek neki vagy ünnepelték.
Egy átlagosnak induló november másodikán sétálni indult, azonban véletlenül összeütközött egy lánnyal. Az a találkozás változtatta meg az egész életét. Mikor felnézett, hogy bocsánatot kérjen, még a lélegzete is elakadt. Mintha tükörbe nézett volna. Nos, azzal a kivétellel, hogy a vele szemben álló lány vagány ruhát hordott, arca ki volt sminkelve, kezében pedig születésnapi lufikat tartott. Ezzel szemben Violetta szinte egyszerű, egyszínű pólóban és farmerban állt, amiken már meglátszott, mennyi mindent éltek át, arcán sminknek a leghalványabb nyoma sem volt és még véletlenül sem akart a saját születésnapjára gondolni.
Meg akarta kérdezni a lánytól, hogy ő mégis kicsoda, vagy csak egyáltalán szóba elegyedni vele, azonban hármat pislogott, és már el is tűnt. Mármint szó szerint felszívódott.
Bármennyire is furcsa ez, a lány úgy érezte, hogy tényleg saját magát látta. Azt gondolta, hogy ez lehetne az élete, ha nem az árvaházban élne. És ki tudja, talán épp aznap volt a születésnapja.
Nos, itt is lenne a mai első rész (ha nem alszom be írás közben, ma még kettőt hozok), a két Lotti "szindróma" kicsit másképp, mert azt már túl sokféleképp feldolgozták. Remélem, hogy tetszett ;)
2022. 10. 23.
YOU ARE READING
Írós Inktober 2022
Short StoryHa már a művészeknek alkottak ilyen egy hónapos kihívást, íróknak miért ne lehetne? Ha érdekel, szerény személyem hogyan teljesíti eme kihívást, nézz bele a könyvembe, (remélhetőleg) nem fogod megbánni
