Éjféli szikra 3.

Stella Malfoy és Draco Potter

- Első szabály?

- Nem beszélünk senkivel.

- Második szabály?

- Úgy viselkedj, mint az, akinek a testében vagy.

- Harmadik szabály?

- Nem verekszünk senkive. . .

Már majdnem befejezem a tiltólista harmadik pontját, amikor a testembe bújt Draco bosszúsan felsóhajt.

- Ez egy hülye szabály - méltatlankodik a csilingelő hangomon. - Végre úgy megüthetek bárkit, hogy az nem üthet vissza! És te jelenleg az én testemben sokkal nagyobb erőre tettél szert, bárkit szétverhetsz. Mindkettőnk szempontjából szívás ez a szabály.

- Draco - hajolok hozzá közelebb a gyümölcsös tálak és hússzeletek fölött. - Nem hívhatjuk fel magunkra a figyelmet. Testet cseréltünk. Vágod? Ez még a Roxfortban sem átlagos mutatvány! Nem szabad, hogy felfigyeljenek ránk. Minél előbb ki kell találnunk, hogyan kerülhetünk vissza a saját testünkbe.

A monológom közben a saját arcomat és hullámos fürtjeimet fürkészem. Bár eltelt már pár nap azóta, hogy a cseregömb segítségével belekerültem a barátom testébe és ő az enyémbe, még mindig bizarr a szituáció.

- Legalább már ez a hülyeség lezajlott benned - dől hátra fáradtan. - Komolyan, lelkileg megviselt!

- A menstruáció? - kapok be egy szőlő falatot vigyorogva.

- Pedig már kezdtem belejönni a tampóni használatba, csak a zsinórra nehéz volt csomót kötni - húzza el a száját.

- Bocs, de. . . - hüledezem. - Mit csináltál?

- Hát masnit. . . - vakarja meg a tarkóját. A tarkómat. - A végére. Hogy ne szippantsa be a zsinórt a. . .

- Jól van! - vágok a szavába. - Nem kell tovább magyaráznod.

Mielőtt Draco jobban belemehetne a tampon használat rejtelmeibe, egy duót vélünk észrevenni. Kik félreérthetetlenül felénk igyekeznek a mardekáros asztalhoz. Naomi és Ethan. Két lehetőségünk van. Elrohanunk vagy életünk legjobb színászi előadását produkáljuk le.

- Oké - fújom ki a levegőt. - Ők a barátaink. Ha ők nem veszik észre a változást, akkor senki nem fogja.

- Mindhárom szabály érvényben van, mi? - morgolódik.

- Csak az utolsó kettő - vágom rá. - Az első nem, szembetűnő lenne, ha meg sem mukkanunk.

- Jól van - csapja össze a tenyerét. - Fények, kamera, felvétel. . .!

Ebben a pillanatban csücsül le mellénk a két mardekáros. Mindkettő komótosan helyet foglal, elmélyülten beszélget, illetve Naomi esetében az asztalon felsorakozó ételeket lapátolja a tányérjára. Mind minden reggel. Egyedül az a különbség, hogy én Stella Potterként Draco Malfoy testében helyezkedem el, Draco Malfoy pedig Stella Potter testét birtokolja. A cél csupán annyi, hogy azok az emberek, akik a legjobban ismernek minket, ne vegyék észre ezt az apró változást.

- Gyakoroltál Draco? - kérdezi Naomi, miközben felém fordul. Egy papaján kezd rágcsálni a válaszomra várva. - Ma edzünk a pályán.

- Menni fog, Naomi! - vágom rá. Draco szúrós tekintetére, ami eléggé ijesztően nyilvánul meg az én arcomon, gyorsan hozzá teszek egy-két szót a Mardekáros fiú stílusához híven. - . . . vagy, hogy hívnak.

- Ajánlom is! - böki felém a villáját. - Ha bukjuk a következő meccset a Hugrabug ellen, könnyen elveszíthetjük a kviddics kupát.

- Leszek olyan jó, mint Stella - teszek meg egy Draco szájából üres, tőlem mégis erőteljes ígéretet. Még ha a szöszi testében is vagyok, a stratégiáim és technikáim nem változtak, főleg, hogy ezúttal a seprű, amin játszani fogok, jobb, mint az enyém.