Kéjlak | BTS ff 18+

6. Vörös bársony ágynemű és jégkocka - JIN (+18+)

Ne felejts el csillagot nyomni és kommentelni!^^
Jó olvasást!<3

Seokjin pov

Jungkook kimerülten fekszik az ágyán és csak szapora lélegzetvételeit lehet hallani. Egy újabb győzelem. Egy újabb kielégült férfi akit én jutattam a csúcsra. Olyan gyorsan, hogy még csak megkeményedni se volt időm, de már belém eresztette orgazmusának velejáróját. Párat körözve csípőmmel kiengedem magamból egy nagy cuppanással Jungkookie elernyedt farkát. A paplan rengetegben kutatva megtaláltam a csipkés alsóneműmet, majd miután felvettem egy utolsó homlok puszit adtam Kookienak mielőtt elhagynám a szobáját. Olyan kis aranyos. Sose fogom megunni.

Az ágy mellé ledobott rózsaszín pulcsimért nyúlva beláttam a szekrény alá és egy huncut mosolyra húzom a számat. A földre kuporodva veszem ki a tárgyat ami kicsit poros már, de a rajta lévő száradt ondó bizonyítja, hogy használva volt.

- Ejnye Jungkookie baba. Tae régóta keresi ezt, a kedvenc szájpeckét. Mióta rejtegetted? - kérdezem játékos hangon a már régen durmoló, világáról nem tudó Jungkooktól.

A szájpecket nézegetve remek ötletem támadt. Négykézlábon felmásztam az ágyra, egyenesen Jungkook felé aki pont a plafont nézve aludt el. Csupasz mellkasára ültem, hogy jobban hozzáférhessek a fejéhez. Miután a pulcsim ujjába megtöröltem a kis piros-fekete színű tárgyat egy kis baszakodás után sikeresen ráaggadtam Kookiera a szájpecket. Egy győztes mosollyal az arcomon néztem le a nem mindennapi látványra.
Az éjjeli szekrénye felé nyúlva levettem a fekete tárgyról a telefonomat, hogy megörökítsem ezt az igazán különleges pillanatot.

A telefonom üzenősávjára nézve azonnal lekonyul a mosolyom, mert most veszem csak észre, hogy milyen késő van már. A többiek vagy még basznak vagy már alszanak. Amiért nekem az egyik már pipa úgy érzem ideje nyugovóra térnem. Az már másik kérdés, hogy egyáltalán nem vagyok álmos. Egy mélyről jövő sóhajjal hagyom el a kis nyuszi szobáját és lábaim a konyhába visznek. Szerintem ha megiszok egy fél bögre csipkebogyó teát könnyebben el fogok tudni aludni.

A mikró mellett közvetlen helyet varázsoltam egy kis rádiónak, amit még akkor helyeztem el a konyhában, mikor először rám szóltak a fiúk, hogy a beépített hangszórók az egész házban vezetik a hangot így mindenki hallja amit én is. Ezért úgy döntöttem, hogy kisajátítok egy mini rádiót, egészen halkan is tud szólni és a többieket se zavarja.
A teámat kevergetve kapcsoltam be a kicsit kopott szerkentyűt, majd próbáltam megfelelően beállítani a frekvenciákat rajta. Miután sikeresen beindult és ismeretlen melódiák keveredtek a mosogatógép zúgásával a konyha pultnak támaszkodtam teámmal a kezembe és csak néztem ki a fejemből. Megvárom amíg lejár a program, kipakolok belőle, aztán megyek aludni. Nem tudok addig nyugovóra térni amíg nincs minden a helyén. Ezért is iszom ezt az altató teát, hogy kicsit lenyugtassam a testem és előkészítsem az alváshoz. Lehet nem kellett volna Kookiera másznom, nem vagyok már mai csirke, ami nem kicsit aggaszt. Okoztak már pár álmatlan éjszakát olyan gondolatok amik a jövőmről szólnak. Minden nappal csak öregszem és ennek a jelei, egy-egy ránc akár a karrierem végét is jelentheti. Olyan kiszámíthatatlan, hogy mi lesz holnap.

Lassan három hete lakom ebben a házban és ebben a konyhában egyszer se voltam megbaszva. Pedig az időm nagy részét itt töltöm. Szinte mindig, minden segítség nélkül én főzök és mégis ezalatt a három hét alatt csak Jungkookkal, Jiminnel és Taevel tudtam huncodkodni. Ez a két dolog nincs kapcsolatban egymással, ez igaz, de mégis úgy érzem, hogy nem vagyok már elég vonzó. Mindig is adtam a külsőmre és ez látszik is.

Hiányzik, hogy kicsit uralkodjanak felettem. Mindig én voltam az aki irányít, aki határozott és leigázza az óriási méretekkel rendelkező domináns félt ezzel megingatva a szerepébe burkolózott partneremet. Amikor fiatalabb voltam ez nagyon jól működött, a rendezők a legextrább ötleteiket is meg tudták velem valósítani. Aztán ahogy egyre idősödtem egyre több platformon lettem ismertebb. A korom és a kinézetem nem passzolt egymáshoz, mintha soha nem öregedtem volna egy percet se.