Sárkányok Éneke☑️

4.

Sárkány érkezett, ezzel a hírrel futott be a követ este a trón terembe két évvel apánk halála után.
- Aemma Targaryen Dorne hercegnéje és Morion Martell herceg. - jelentette be jövevényeket az udvar mester.
Karjaiban hozta a kisfiát a húgom, fekete ruhája suhogott a lábai körül, abból a könnyed anyagból csinálták, mint a dornei öltözeteket.
- Királynőm. - hajólt meg anyánk előtt. Rhaenyra rá mosolyogott és a húgom elé sétált.
- Üdvözöllek itthon, gyermekem. Hadd lássam legkisebb unokámat. - vette át a babát.
- Köszönjük a sárkánytojást, felség, Morion bölcsője mellett van mindig. - simogatta meg a fia arcát.
- Pihenjetek le, holnap lesz időnk beszélni. - engedte el Aemmat anyánk.
Segítőkészen felajánlottam a karom a lánynak, belém kapaszkodva kísértem fel a szobájába.
- A régi szobádat Daenerys örökölte meg. - vezettem a kertek felöli lakrészek egyikéhez.
- Sötét barna a haja, akárcsak az apjának, így nem adhattam neki valyriai nevet.- suttogta a lány nekem. Egy apró biccentéssel jeleztem, hogy értettem a szavait.
- Akkor jó éjszakát, hercegné. - hajóltam meg előtte, mikor az őr kinyitotta a szoba ajtaját.
- Holnap Sárkánykőre mennék, velem tartasz, bátyám? - tartott fel.
- Visenyat kérd meg inkább, hercegné. Segítőként nem tudok elszabadulni. - mosolyogtam szomorúan rá, majd vissza sem nézve felsiettem a vöröstoronyba.

A szobánkban Visenya ült ijedt arcal egy széken, két szolgáló térdelt mellette és folyamatosan nyugtatták.
- Mi folyik itt? Mi a baj? - vágtam át a szobán idegesen.
- Gyereket várok... - motyogta maga elé nézve a nő.
- De hát az lehetetlen. Maegor születésekor azt mondta a mester több gyermekünk nem foganhat. - döbbentem le.
- Most mégis megtörtént... nem leszek képes megszülni... úgy halok meg, mint nagyanyánk... - beszélt össze-vissza Visenya.
- Hagyatok magunkra. - küldtem el a cselédeket, majd a feleségem elé térdeltem. - Nem lesz semmi baj, kedvesem. Már háromszor végig csináltad, negyedjére is fog menni. Erős vagy és bátor, te az én Visenyam vagy. - szorítottam meg bátorítva a kezét.
- Kettő gyereket már elvesztettem... - gördültek le könnyek az arcán.
- Ezt nem fogod, nem hagyom. - öleltem magamhoz védőn.

Másnap Visenya bejelentette a családi reggelin, hogy újabb gyermekkel áldottak meg az Istenek.
- Ez csodálatos, lányom, gratulálok. - ölelte magához Visenyat anyánk. - Ez már a hetedik unokám lesz, jaj, ha Daemon is itt lenne, most igazán öregnek érezné magát.
Anyám később maga elé kéretett, aggodó arcal nézett rám, majd intett, hogy üljek le vele szembe a teraszon.
- Féltem Visenyat, ő csatattérre született, nem a gyermekágyba. Egy hadsereggel szembe megy gondolkodás nélkül, de én és te láttuk mennyire fél a szüléstől. Aemma itt marad velünk, amíg a kicsi meg nem születik, próbál lelket önteni a nővérébe. - tőltött bórt magának és nekem, majd folytatta. - Jace, maradj Visenyaval, költözzetek vissza Sárkánykőre, talán az otthonában megnyugszik a lelke.
- Nem hagyhatlak itt a királyság terhével, felség. - akadékoskodtam.
- Lord Harwin Strong átveszi a helyed, mint Segítő. Túl hamar a trónhoz láncoltalak, nem hagytam neked időt a családoddal. Apád is mindig azt mondta nincs nagyobb érték egy gyermeknél, ezért kérlek arra, hogy hagyj el egy kis időre fiam. De a döntés a te kezedben van. Elér holnap elmond a választásod. - szomorúan rám mosolygott. Beleittam a bórba, dornei mézbór volt, mégis végig égette a torkom.
- Hiányoznak azok az esték, amikor Sárkánykőn éltünk, mikor Luc és Viserys is velünk voltak, mikor apa valyriaira tanított minket. - néztem a városra elgondolkodva.
- Legyen sok ilyen estéd a te gyerekeiddel is. Halálom után lesz időd Királyvárban élni, de amíg van rá lehetőséged ne hagyd el az otthonodot, melyet gyermekként választottál. - fogta meg a kezem bátorítóan.
- Itt vagy te, anyám, Baelorral is csak itt tudok találkozni. Mostmár csak akkor megyünk együtt haza, ha hamvakat cipelünk. - suttogtam magam elé.
- Jó ember vagy, Jace, egy nap nagyszerű király leszel. De addig hagyd rám a terheket és éld úgy az életed, ahogy szeretnéd. - amikor ránéztem a nőre öreg szemeket láttam, melyek szüntelenül egy királyságot kémlelnek.

Este Lord Strong keresett fel, végül nem halogattam a döntést és anyámra hallgattam.
- A papírokat a tehendőkkel kapcsolatosan kikészítettem. Köszönöm, hogy segít anyámnak, tudom hű Segítője lesz. - adtam át az irattömböt.
- Olyan jó Segítő sosem leszek, mint Daemon herceg, abban reménykedek, hogy legalább a te nyomdokaidba tudjak lépni, herceg. - nevetett fel szomorkásan.
- Neked köszönhetem az első kardomat, Sir Harwin, a fiamnak ajándékoztam. Nyugodsággal tölti el a szívem, hogy a királynőm mellett hűséges lovag lesz. - veregettem meg a férfi vállát.

Visenya az utazó ládák között térdelt a szobánkban, egy kis inget fogott a kezében, mikor beléptem.
- Ez Aegoné volt, mindig megkellett egyszer kergessék a szobalányok, csak utána tudták ráadni. - mutatta felém a sárkányokkal kihímzett felsőt.
- Szerinted fiú lesz? - ültem le mellé, a kis ruhadarabokkal megrakott ládához.
- Jobban szeretnél egy lányt? - kérdezett vissza.
- Azt szeretném, hogy mindketten jól legyetek. - öleltem át. Egy csipkés ruhacskát vett elő, Daenerysé volt.
- Milyen nevet adunk neki, ha lány lesz? - simította ki az anyagot nagy gondal.
- Saera?
- Biztos, hogy nem. - nevetett fel az elődünkre gondolva.
- Daena? Az szép név. - vontam vállat tovább gondolkodva. Egy göngyökkel díszített vörös kabátkát hajtogatott bele a ládába Visenya.
- Ez nekem is tetszik. Ha fiú lesz Lucerysnek nevezzük el. - csukta le a láda fedelét.
- Én végig veled leszek, szerelmem, ketten megtudjuk csinálni. - leheltem csókot a homlokára. Ezt az érzést próbáltam a lelkembe zárni, hogy semmi más ne tudja meginogtatni az elhatározásom.

Előttem repültek Aegon Draak hátán, míg Maegor Veghan Sárkánykő fele. Le sem vedtem a tekintetem róluk, amíg a láthatáron fel nem tűnt az erőd.
A gyerekek egymást lögdösve szaladtak fel a kacskaringós úton, miközben Visenya folyamatosan kiabált nekük, hogy lassítsanak.
- Daenerys, ne akaszd ki a bátyádat! - nézett a csintalankodó gyerekekre a nő.
- Újra itthon vagyunk, hagyd őket játszani. - öleltem magamhoz menet közben békítőn.
Az erőd fekete falai között éreztem magam otthon leginkább. A szolgálók begyujtották a kandallókat, így kellemes meleg fogadott mindenhol.
A hálószobánkba valaki behozta Maegor régi bölcsöjét, a sárkányokkal körbefaragott bútordarabot az ágyunk elé helyezték el. Visenya hosszasan nézte a kiságyat, majd a hasát simogatva leült a kandalló elé.
- Aemma csak jövő héten jön, azt mondta indulás előtt anyánk, haza viszi a fiát és nélküle jön vissza. - mondta, hogy elterelje a gondolatait.
- Dorneban kell felnőnie, hanem nem fogják elfogadni, majd helytartóként. - bólintottam.
- Nem bírnám ki, ha Aegonnak vagy Daenerysnek máshol kellene felnőnie, mint az otthonom. - nézett körbe a szobában. Itt szülte meg két gyermekünket is.
- Ezért jöttünk haza, itt igazi család lehetünk. - mosolyogtam rá.

Másnap egy hajó érkezett Királyvárból, egy szőke hajú kisfiút hozott. Jól tudtam ki a gyermek, Lady Roslin Arryn elárvult fia. Nagyanyám testvére kért meg rá még a fővárosban, hogy vegyem szárnyaim alá a fiút, hogy egy nap lovag válhasson belőle. Fattyú volt a gyermek, így Sasfészekben nem vették volna számításba.
- Mi a neved, fiam? - néztem a megszeppent fiúra.
- William Stone, nagyuram. - hajólt meg mélyen, 13 éves létére Maegorral volt egy magasságban.
- Mától fegyverhordozóm vagy, William, tegyél róla, hogy méltó legyél rá. - veregettem vállon biztatóan.
- Sarah levisz a konyhába és ad neked ebédet, utána pihend ki magad, hosszú utat tettél meg idáig. - gugolt le Visenya a fiúval szemben. Félősen elmosolyodott, nem volt hozzászokva anya halála után, hogy ilyen jól bánnak vele.
- Rendben, asszonyom. - hajólt meg ismét mélyen, majd a szobalány után elindult a lépcső fele.
Visenyanak nagyon kedves barátnője volt Roslin, a lány halála után ő kardoskodott a legjobban, hogy magunkhoz vegyük. Végül a sórs vagy az Istenek mégis ide küldték a fiút.

Aemma sárkánya mellett egy másik is leszállt az érkezésünk utáni héten. Baelor öcsém Stormcloud nevű bestiája egy szikla tetején tette le a lovasát, majd szárnyat bontva elrepült a barlangokba.
- Minek köszönhetjük jöttödet, fivérem? - ölelte át a férfit Visenya.
- Nem hagyhattam, hogy húgunk egyedül utazzon. - kacsintott rám cinkosan.
Odabent a tűz melegéhez húzodva kupáinkat emeltük testvéremmel.
- Hallottam befogadtátok Lady Roslin fiát. - húzta le a bora maradékát Baelor.
- Igen. Ügyes fiú, jól forgatja a kardot és tanulni is szeret. - öntöttem teli a poharát.
- Mit szólnál, ha azt mondanám egy sárkányt is megtudna ülni? - azzal a mindent tudó mosolyával nézett rám.
- Az anya lehet Arryn volt, de hiába volt nagyanyánkban is Targaryen vér, nem tudták kikelteni vagy megülni a sárkányokat. - legyintettem.
- A fiú az apja miatt képes lehet erre. - húzta le ismét az italt Baelor.
- Miért, ki az apja? Úgy tudom Lady Roslin a halálos ágyán se mondta el, hogy ki nemzette neki a gyermeket. - néztem az öcsém szemeibe érdeklődve.
- Én vagyok az apja, Jace. - szomorú mosoly volt melyet az arcán láttam, tele megbánással.