Sárkányok Éneke☑️

8.

Daenerys néma volt hetekig a történtek után. Aegon az ajtaja előtt aludt minden éjjel, bárhova ment a lány, ő követte.
- Szerinted felgyógyul valaha ebből? - néztem a Kistanács terméből ki a kertre. Daenerys egy padon ült, csendben hímzett, Aegon nem messze tőle egy fának dőlve figyelte.
- Szörnyű dolgokat tettek vele, időre van szüksége. - aggodó szemekkel nézte a lányunkat Visenya is.
Az ajtó ekkor nyílt, Rhaenyra királynő jött be. Egy arannyal díszített sétapálca volt nála, mostmár rendszeresen kellett használja.
- Caraxest és Moondancet Sárkánykőre vitték. Meg kell vitatnunk, hogy célszerű lenne-e Aemma gyerekeinek adnunk őket. - ült le az asztal főre.
- Nem támogatom az ötletet, felség. Láttuk mi történik, ha idegenek kezébe kerülnek a sárkányok. - emelte fel Baelor a fejét, melyet eddig az asztalra hajtva pihentetett.
- Én is így gondolom. Lord Mors Martell keresett meg ezzel az ötlettel ma levélben. Nem hiszem, hogy Aemma lányának ki fog kelni a sárkánya, szerintem ő is ezen az állásponton van. - értett egyet anyánk.
- De hát miért? - fordult el a kerttől Visenya.
- Rhoynei vér sosem lesz kompatibilis a valyriaival, így tartják a mesterek. Annyira felhigítja, hogy nem működik a vérmágia, amivel a sárkányokat magunkhoz tudjuk kötni. - magyarázta a nő elgondolkodva.
- Ha kifejlett sárkányt adnánk a fiúnak, az felfalná, sem minthogy felengedje a hátára. Majd meggyőzöm én a herceget, biztos megfogja érteni. - nyújtozódott fáradtan Baelor.
- Aegon engedélyt kért rá, hogy elvegye Daeneryst, amint a lány jobban lesz. Beleegyesztem. - folytatta a napi rendi pontokat anyám.
- Mi már az áldásunkat adtuk rájuk. - bolíntott helyettem Visenya.
- Alyssa tragikus halála után, Saera lett Hullámtörő örököse Rhaena után. Leanor kuzinomnak elküldtem a papírokat. Arról értesítettek, hogy egy lovagi tornán Zuglóban súlyos balesetet szenvedett, így jobb lesz mihamarabb elrendezni ezt. - fordult Baelor fele anyánk.
- Hagyd rám Napdárdát, te menj nyugodtan Zuglóba. - intettem az öcsémnek, hálásan elmosolyodott. Hosszú idő óta az első mosoly volt tőle.
- Ha Sir Leanor meghal, rengeteg lovas nélküli sárkányunk lesz. - gondolkodott hangosan Visenya.
- Ezt Lord Martell is szememre vetette. Selen igaz náluk van, de Aemma még mindig a Targaryen házhoz hűséges. - dőlt hátra fáradtan a királynő.
- Naerynek nevezte el Daena a sárkányát, Rhoynei harcosnő után. Ebben a családban kezd kicsit sok lenni a dorneiakból. - nevettem fel.
- Ma jött a hír, hogy Lord Baratheon háborúval fenyegeti Sasfészeket, mert az ő fattyuk tehet róla, hogy Leon jegyese meghalt. Válaszolunk rá valamit? - emelt fel úgy mellékesen egy pergamen darabot Baelor.
- Jacet nem merik hibáztatni, ahhoz túl nagy sárkánya van. - kuncogott Visenya.
- A gyásztól megtört emberek sokmindent mondanak. Lord Baratheon inkább azt sajnálja, hogy elvesztette a lehetőséget, hogy sárkánya legyen, mintsem az unokámat. - legyintett Rhaenyra.
Baelor a háta mögött parázsló kandallóba hajította az összegyűrt papírt, majd átnézte az előtte lévőket.
- Lord Stark meghalt, az örököse fiatal, de okos. Esküt szeretne tenni neked, felség, úgy mint az apja. - emelt ki egy hivatalos levelet a kupacból Baelor.
- Egy Stark sosem szegi meg a szavát, jöjjön csak le délre. - bolíntott az anyám.

Daenerys és Aegon esküvője után történt. Együtt kellett volna vacsorázzunk, de az asztal közepére állított szék üresen maradt. Visenya idegesen forgatta a fejét, én is aggodón vártam anyánkat.
- Lehet elaludt, megyek megnézem. - álltam fel egy kis idő múlva.
A királyi lakosztály előtt beengedtek az őrök, azt mondták bent van a királynő. Mikor beléptem egy alakot pillantottam meg a tűz előtt a karosszékben. Fáradtan dőlt a háta mögé rakott párnára.
- Anyám, hívjam ide a mestereket? - térdeltem elé. Félig kinyitotta a szemét.
- A többieket hívd ide... - suttogta. Kikiáltottam az őröknek, mire futva mentek el.
Rhaenyra mosolyogva nézett engem, kezeibe fogta a kezem.
- Annyit küzdöttem egész életemben és annyit veszítettem is. - egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Sosem vesztettél csatát, felség. - néztem az öreg szemeibe.
- Elvesztettem Lucot, Elizat, majd Viseryst. Helaenat, a féltestvéreimet, majd Alicentet. Anyámat gyermekkoromban, apámat felnőtként vette el tőlem a halál. Apátokat, a szerelmemet is elvesztettem. - sorolta könnyes arcal, ekkor érkeztek meg a többiek.
Néma csendben álltak mögöttem a testvéreim és gyerekeink.
- Uralkodni annyit tesz, mint felül emelkedni a veszteségeken a koronáért. Jace, te remek király leszel, akitől nem csak félni fognak az emberek. - simította meg az arcom, majd felnézett a többiekre. - Baelor, tudom, hogy hű Segítője leszel a bátyádnak. Visenya, jobb anya vagy, mint amilyen én valaha is voltam, ne csak a harcost lásd magadban. Mondjátok meg Aemmanak, hogy ő volt a mi kincsünk hosszú éveken át Daemonnal. - mosolyogott ránk. - Aegon, figyelj nagyon apádra, te vagy a Targaryen ház jövője. Daenerys, emeld fel a fejed, bebizonyítottad, hogy anyád lánya vagy, bármitől megtudod magad védeni. Maegor, ne akarj mindig harcosnak tünni, ha valaki okos és tanult, az nem szégyen. Saera, a nővéred bátor volt, ebből a bátorságból meríts erőt te is. És vegül kicsi Daena, te túl gyönyörű vagy erre a világra, egy nap meseszép hercegnő leszel.
A gyerekek könnyes arcal szipogtak, de nagyanyjuk szavaira hevesen bólogattak. Senki se tudott megszólalni.
- Aegon álmát ne feledd... Jace... engem most vár az örök fény... és Daemon... - dőlt hátra a székben anyánk, majd lehunyta a szemeit és többet sosem nyitotta ki őket. Békésen mosolygott, mintha a legszebb álmát aludná.

- Rhaenyra, a Targaryen házból, aki első ezen a néven, az Elsők, az Andolok és a Rhoyniak királyanője és a hat királyság védelmezője. - tették fel anyám testét a ravatalra a trón teremben.
- Húsz évig uralkodott anyánk, a nemesek szerint ez átlagon felüli a női uralkodók esetében. - húzta el a száját Baelor mellettem állva.
- Húsz évig tartott egy nő uralma alatt egy királyságot, nagyon meg lehet sérülve a büszkeségük. - néztem a trónon ülve a hajbokoló nemesekre.
Lord Arryen a legtávolabb állt meg a gyászolók között Lord Baratheontól. Ha lassan nem fejezik be, akkor kezdenem kell majd velük valamit.
- Szegény Lord Stark, alig ért haza Deresbe, fordulhatott vissza a temetésre. - motyogta nekem az öcsém a szőrmeprémes férfira nézve. - Azt suttogják, Maegor fiad nagyon örül ennek. Ester Stark szemre való lány valóban, jobb lesz rajta tartanunk a szemünket. - utalt a madaraira ezzel.
Baelor a feladataira öszpontosított, hogy ne zuhanjon össze a gyász alatt. Hiszen a lányát, a fiát és most anyánkat is elvesztette. Mind kapaszkodókat kerestünk az életben, hogy kitudjuk ezt bírni.

Megint a réten álltunk, a máglyán anyánk teste volt. Visenya nyakában volt a lánc, melyen Luc, Viserys és Daemon pecsétgyűrűi voltak felfűzve. Emlék, hogy sose felejtse el.
- Rhaenyra, a Targaryen házból, aki első ezen a néven, az Elsők, az Andolok és a Rhoyniak királyanője és a hat királyság védelmezője. Harcos, anya és királynő. Syrax lovasa, a béke őre oly sok éven át. Utadra bocsátunk, az Istenek legyenek bíráid mától. - búcsúztatta el a mester anyánkat. Syrax üvöltése bánatos dalként telepedett ránk.
- Arra kért vigyük őt Sárkánykőre, ott akart nyugodni. - suttogtam a mellettem álló Visenyanak.
Aemma egy zsebkendőbe szipogott, ő ma reggel érkezett meg. Teljesen összetörte őt anyánk halálának a híre.
- Hol a mama? Miért nem jön ide? - forgolódott Daena értetlenül, túl kicsi volt még hogy megértse. Visenya gyengéden mellé gugolt és átölelte.
- A mama mostmár a papával van, ők már egy jobb helyen vannak, gyermekem. - hallottam Visenya vigasztaló szavait.
A sárkánytűz hamvakkat hagyott csak a máglyából. Baelor és én egy urnában gyüjtöttük össze, majd az egész család Sárkánykőre utazott.

- Attól féltem mindig, hogy rossz anya leszek, ő sosem kételkedett bennem. Mindig többet látott bennem, mint amit én képzeltem magamról. - térdelt a sír elé Visenya, mikor elástuk apám mellé a hanvakat.
- Terelgetett az életben, akkor is mikor fogalmam sem volt róla. Megvédett engem és a családomat mindentől, igazi életet adott nekünk. - estem térdre a feleségem mellé.
- Kis koromban fent maradt velem éjjelente, mikor ti már nem voltatok, addig maradt velem, amíg el nem aludtam. Vigasz volt nekem ő, az otthonom bárhol is legyek. - húzta végig szeretőn a kezét Aemma a kőlapon.
- Királynőnk volt, de az anyánk is. Pajzsunk volt gyerekkorunkban, majd kardunk. Ágyunk volt, ha elkerült az álom és asztalunk volt, ha haza vágytunk. Ő volt nekünk a biztos pont. Most azt mondaná, legyünk mi egymásnak ez a pont. - szorította meg a vállam Baelor.

Lucerys Targaryen 117-134
Eliza Martell 118-134
Viserys Targaryen 122-135
Daemon Targaryen 81-147
I. Rhaenyra Targaryen 97-153

Állt a kőlapon ettől a naptól fogva.