Sárkányok Éneke☑️

14.

Az esküvő gyorsan elérkezett. A kertre kitekintve szemléltem meg a díszítést, vörös és arany szallagok és virágok oszlopaival ékesítették fel a ceremónia helyszínét.
- Sajnálom, hogy megvárattalak, imádkozni voltam. - jött be Visenya a Kistanács termébe.
- Boldog házasságért könyörögtél az Isteneknek? - néztem rá mulatatva.
- Inkább hogy senki se haljon meg holnap. - ült le a hosszú asztal mellé.
- Az nem lenne hátrány. A Viharföldek minden háza itt lesz, ami felér egy csatatérrel. - forgattam a kezemben Baelor levelét, nem tudtam feleségem elé merjeme tárni a titkát.
- Amikor így nézel tudom, hogy baj van. - döntötte oldalra a fejét érdeklődve a nő.
- Baj az van mindig, kedvesem. A kérdés az, hogy már megtörtént vagy elkerülhető? De inkább döntsd el te magad. - nyujtottam át az irományt neki. Láttam, hogy kétszer is elolvassa. Szomorúság villant át az arcán, majd undor és végül csak döbbenet. Felnézett rám, de nem szólt semmit. Mikor egy aprót bólintottam, felállt és egy gyertya fölé tartva a levelet elégette.
- Az esküvő után foglalkozunk vele, addig úgy teszünk mintha nem tudnánk róla. - tette bele az égő papírt egy tálkába és csak nézte, hogy hamu lesz belőle.
- Baelor holnap itt lesz, ahogy Aemma is. Nem kellene jelentet csinálnunk az egész család előtt. - értettem vele egyet.

Másnap a kertben vártam a ceremónia kezdetét, Lady Baratheon csücsörítve nézett végig rajtam, így adta jelét csendben, hogy valami nagyon nem tetszik neki.
- Gyönyörű napunk van, nem gondolja? - kezdtem barátságos társalgásba vele.
- Valóban, ezután végre haza tér a fiam és az ő arája. - bolíntott helyeslően.
- A fia nagyon szerencsés, hogy Daena hercegnő férje lehet, asszonyom. - fordult hozzánk Sir Anthon.
- Viharvégben erős nők élnek, a hercegnő is felfog nőni közéjük. - folytatta a nő.
A ceremóniát elvégző mester megérkezte lezárta a beszélgetést, így nem kellett tiszteletlennek lennem a Ladyhez.
A palota ajtajában legkisebb lányomba karoltam. Idegesen nézett az előtte ülőkre.
- Ide mindig haza jöhetsz, felülsz Naeryre és se perc alatt itt is vagy. - paskoltam meg a kezét, miközben valyriai szavakkal bíztattam.
- Tudom, apám, én mindig Targaryen leszek. - suttogta a lányom és elindultunk.
Daena vörös-fekete ruhája minden részlete a Targaryen ház előtt tisztelgett, így kifejezve, hogy hova kíván tartozni továbbra is. Lady Baratheon cincogását végig lehetett hallani, miközben az ara az oltárhoz lépett.
- Azért gyültünk ma itt össze, hogy az Istenek áldásával frigyre lépjen Daena hercegnő, a Targaryen házból és Lord Edric, a Baratheon házból. - kezdett bele a mester a beszédébe. Visenya kezét megfogva néztem az ifijakra.
A mester szép beszédet tartott, a Viharföldekről érzekett vendégek közül sokan elbóbiskoltak, főleg a valyriai résznél. De legalább kard párbaj nélkül fejeződött be az esküvő ezen része.

A mulatságot is a kertben tartottuk, a bezártság amugy sem tesz jót a részeg harcosoknak, Visenya szerint. Boldogan forgattam a feleségem a táncosok között, ő a szeme sarkából Saerat nézte, aki elhozta a kisbabáját is az ünnepségre.
- Szörnyű, hogy ilyen egyedül van. Az a sok pletyka és sértés amit a háta mögött mondanak róla. - suttogta nekem a nő.
- Az esküvő után majd foglalkozunk vele, kedvesem. - pörgettem meg a zene ütemére Visenyat. Virágokat dobtak a táncosok közé, mire köhögve engedtem el a feleségem kezét.
- Hozok bórt, maradj itt, jövök azonnal. - fordítottam hátat az asztal fele menve, folyamatosan tüsszögtem és köhögtem közben.
- Felség, frissítőt? - adott a kezembe egy kupát Mors Martell szeretője.
- Köszönöm. - vettem el tőle az italt. Visenyahoz vissza botorkálva a nő kezébe nyomtam. Én sosem szerettem a dornei lőrét.
- Köszönöm. Épp arról beszéltünk, hogy meg kellene védenünk Saerat a pletykáktól, hisz ő lesz Hullámtörő örököse. - itta ki a kupát a nő.
- Sir Maelyst az öcsénk ölte meg, királyként megkéne büntessem, nem hogy még megdicsérjem. Vagy mit szeretnél, hogy mit tegyek? - fogtam meg a feleségem kezét, visszavezetve őt a táncosok közé.
- Saeranak be kell házasodni egy jó családba mielőbb. - szürte a fogai között Visenya.
- Könnyű azt mondani. - ingattam a fejem. Visenya hirtelen lesápadt és megállt. - Valami baj van? - néztem a szemébe.
- Nem tudom, annyira szédülök... - kapaszkodott a karomba.
- Mestert, hívjon valaki egy mestert! - fektettem óvatosan az egyik közeli lócára a nőt.
Reszeketett és szakadozva vette a levegőt.
- Nem lesz semmi baj, szerelmem. - suttogta nekem Visenya. Vér csörgedezett le a szája sarkán, miközben beszélt. A mester mire mellénk ért már nem tehetett semmit, meghalt a kezeim között Visenya.

Néztem, ahogy a szerelmem testét fehér kendőkbe csavarják, mikor megtisztították valyriai szokás szerint. Maegor, miután elmondtam neki, hogy Sasha Homok adta nekem a bórt, elindult a nő utáni hajtóvadászatra. Mors Martell a palota alatti börtönbe volt bezárva, Aemma húgom probált közben járni érte, de inkább feladta.
- Felség, a Kistanács termében várják önt. - súgta egy lovag nekem.
- Megyek. - motyogtam. Megvártam, amíg Visenya testét teljesen belepi a fehér szövet, majd odalépve utoljára csókot nyomtam a homlokára búcsú képpen.
A fenti folyosókon feketébe borult minden, eltüntették a tegnapi esküvő minden díszét a szolgálók. A Kistanács termében csendesen várakoztak a mesterek.
- Maegor fiam hajtóvadászatot indított a Homok fattyú után, így rá nem kell várni. - ültem le a helyemre. Átvettünk minden halaszthatatlan napirendi pontot, majd elküldtem a tanácsosokat.
- Beszélnünk kell, bátyám. - állt elém Baelor, mikor mindenki kiment.
- Visenyanak is megigértem, hogy keresek egy megfelelő férjet a lányodnak, de csak a gyász után. - hajtottam össze a papírokat előttem, fel sem nézve a férfira.
- Saera fiatal lány, még sok gyermeket tud szülni, sok sárkánylovast. - mondta tapogatozóan Baelor.
- Igen, abból most hiányunk is van. - helyeseltem nem törödöm módon.
- Valyriai vér, nem kellene felvigyíteni mással. - folytatta a férfi.
- Hát nem sok nőtlen valyriai férfi van Westerosban. - húztam el a számat.
- Talán feleségül vehetnéd te, bátyám. Csak gondold át, a gyász időszak után elérsz felelni. - hátrált hirtelen az ajtó fele. Megdöbbenve néztem az öcsémre, hogy felajánlja nekem az egyetlen lányát csak így.

Sárkánykőre utaztunk a hamvasztás után. A homlokomat a frissen vésett szöveghez érintettem. Hány Targaryen hamvának kell idő-nap előtt helyet adjon ez a hegy, hogy békében tudjon élni Westeros? Harag és kétségbeesés tépázta a lelkem napok óta.

Lucerys Targaryen 117-134
Eliza Martell 118-134
Viserys Targaryen 122-135
Daemon Targaryen 81-147
I. Rhaenyra Targaryen 97-153
Daenerys Targaryen 139-162
Aegon Targaryen 138-162
Visenya Targaryen 119-167

Milyen sok név, már nem is fért el ugyanabban a sórban. Sárkánykőt ellepték a gazdátlan bestiák, lovas kellett nekük, de mihamarabb. A Targaryen család kihalóban volt, a tiszta vérünk is, tennem kellett valamit.
A dobtetőn lefele menet Baelorhoz fordultam.
- Küld fel hozzám a lányod, ma este. - suttogtam neki, hogy ne hallja más.
- Ahogy kívánod, felség. - hajtott fejet óvatosan.

Este halk kopogás után belépett Saera. Fiatal volt és gyönyörű, vörös köntösét az ajtó elé dobta le, meztelen volt alatta.
- Had tegyem boldoggá ma, felség. - jött közelebb. A kezemet felemelte és a mellére tette, alatta a szíve dobogott. Majd a lábam elé térdelt, és szájával ingerelt, csókolgatott, mint még senki azelőtt.
Magamévá tettem azon az éjjelen, ahányszór csak tudtam. Minél előbb elkellett hintenem benne a magvamat.