Sárkányok Éneke☑️

10.

- Emlékszel, mikor először megcsókoltalak? - kérdeztem a nőtől bizonytalanul.
- Igen. De akkor nem csak csókoltál. - mosolyodott el.
- Akkor azt mondtad, hogy egy nap én leszek a király. Így kézelted el azt a napot? - utaltam az akkor mondott soraira.
- Akkor még csak reménykedtem, hogy egy nap elveszel feleségül. De már akkor tudtam, hogy te uralkodásra születtél. Mindig is vezető voltál, közöttünk is. - gondolkodott hangosan Visenya.
Az ágyunknak dölve szemléltem a nőt, a vörös ruháját, egyszerű rubintos tiaráját, fehér haját, mely csillogott a gyertyafényben, mint az éjszakai ég.
- Jó király akarok lenni, Visenya, de ahhoz kellesz te is. Ígérd meg, hogy bármi történik kitartasz a korona mellett. - kértem tőle a kezeit megfogva.
- Bármit hozzon is a holnap, én itt leszek neked. - ölelt magához szeretőn.

Az egy hetes ünnepség folyamatos mulatságok sorozatából állt. A lovamon ülve vártam, hogy elinduljunk a királyi vadászatra, amely lezárja a a koronázási ünnepséget.
- Visenya királyné nem tud jönni, felség, Daena hercegnő tegnap este óta lázasan fekszik az ágyában. - ügetett mellém Baelor.
- Akkor nem megyünk vadászni. - fordítottam a lovam a palota fele, mire az öcsém elém állva megállított.
- Arra kért, menj el nyugodtan. Nem komoly a lányod betegsége, de jobb szeretne vele lenni. Te mulass a lordokkal, hadd teljen a hasuk és a torkuk, kevesebbet gondolnak olyankor a lázadásra és háborúkra. - magyarázta Baelor. Kelletlenül irányítottam a lovam a kapu fele a testőreim között, unalmas vadászatnak néztem elébe.

A királyi sátorban ültem a trónnak kinevezett hatalmas széken, miközben a meghívott nemesek a boros pincém felét kiitták.
- Felség, még nem volt alkalmam bemutatni a lányomat Önnek. - Lady és Lord Stark között egy világos barna hajú szépség állt.
- Lady Ester Stark, ha nem tévedek. Maegor fiam már tett említést kegyed bájáról. - néztem a meghajló lányra.
- Biztosan túlzott, felség. - mosolyodott el félősen.
- Lord Cregan, meséljen északról, Aegon fiam mindig is nagy csodálója volt a Falnak és az Éjszakai Őrségnek. - fordultam az őszülő úr fele.
- Nagyom szívesen látjuk a királyi család bármely tagját Deresben vagy azon túl, ha a saját szemével nézné meg a herceg. - mondta a mellettem álló fiamnak.
- Egyszer mindenképp meglátogatom Északot. - vigyorodott el a fiú.
A társalgás közben nem kerülte el a figyelmem, hogy Lord Arryn felbőszülten mutogat Lord Baratheon fele.
- Mikor unnak már rá erre? - nézte a két férfit Baelor is.
- Ha megengedni felség, figyelmesztetném. - tett egy lépést közelebb Cregan, mikor látta, hogy bolíntok folytatta. - Lord Baratheon nem nyugszik, amíg valyriai vérü feleséget nem talál a fiának. A háború harangajit már megkongatták Sasfészekben.
- Három valyriai vérű lány van Westerosban, mindhárom még gyermek. Lord Baratheon ha nem tér észhez, a korona fogja jobb belátásra bírni. - vont vállat Baelor. Én elgondolkodtam a férfi szavain, mielőtt válaszoltam.
- Ön mit tenne ilyen esetben, Lord Stark? - hajóltam a férfi fele.
- Igazán különös eset, felség. Az Arrynok hallgatnak rád, nagyanyád származása okán, de a Baratheon családnál a vér még nem ad okot az engedelmességre. - fogalmazta meg tanácsait.
- Azt javaslod adja hozzá a király Daena hercegnőt az ifijú lordhoz, így sárkányt is adva a seregükhöz? - vonta kérdőre a nagyurat Baelor.
- Eszembe se jutna ilyen, Segítőuram. Minerva Martellt javasolnám inkább. - intett a fejével Lord Martell fele Cragen.
- Elgondolkodtató. Nem lenne kedve beülni a Kistanácsba, Lord Stark? Az ilyen éles elméjű urakat, mindig szívesen látjuk. - jutott eszembe a férfira nézve.
- Egy Stark sosem hadja el a helyét, felség, erre esküdött fel az ősöm I Aegonnak. De bármikor szivesen fogadom a hollóját, királyom. - hajólt meg mélyen elnézésem kérve.

Délután elindultam vadászni, a még józannak tűnő lordok gyürűjében. Lord Lannister egy lándzsát bökdösött minden élő és mozgó egyén fele.
- Legalább a fákat kíméli. - motyogta a lovát megsimítva Baelor mellettem.
- Lord Tully hátasát azonban nem... - nézett hátra Aegon felnevetve.
- Nem vadászhatnánk csak hárman? - sóhajtottam morcosan.
- Cragen Starkot azért vigyük magunkal, felség, ő még lőne is valamit. - néztünk mindhárman a bundát viselő lordra, aki mogorván szemlélte az ittasan hadakozókat.
- Inkább vadászat, mint háború. - ismételgettem magamban az erdő mélye felé vezetve a lovam.

Este tőrt ki a vita. Voltak előtte jelek, de senki sem vette komolyan két részeg férfi szóváltásait. A sátor előtt máglyát gyújtottak, mindenki a felcsapó lángokat nézte. Ekkor hallottam meg a kivont kardok hangját. A tűz másik oldalán két úr helyeszkedett egymással szembe.
- Mi a csoda történik már megint?! - indult meg feléjük Baelor, miközben a testörség körbe fogott engem és Aegont.
- Maegor bánhatja, hogy erről lemaradt. - mosolyodott el a fiam. Ekkor mind csak viccnek, ittas túlkapásnak hittük a jelenetet.
Lord Arryn kezében biztosabban állt a penge, mint a kétszer akkora Baratheon férfiéban. A tömeg távolabb húzódott az összetalálkozott kardok elől.
- Hagyják abba! A király parancsolja ezt maguknak!! - ordította Baelor.
- Még a király se akadályozza meg, hogy megvédjem házam becsületét! - rontott neki Lord Baratheon az ellenfelének.
Pár őr próbált a közelükbe férkőzni, de háborúkat megjárt harcosoknál ez szinte lehetetlen.
- Tegyék le a kardot, uraim. - indultam el megelégelve a kardok csattanásait.
A máglya egy fája a két fél közé esett le, ekkor Lord Arryn kihasználta ellenfele lankadó figyelmét és a férfi nyakába szúrta a kardját. Sikítás és kiabálás vette át az eddigi halk suttogást. Lady Baratheon és a fiai az elesett fele futottak.

Késő éjszaka lett, mire annyira letudtuk csillapítani a kedélyeket, hogy egy időre senki se akarjon megölni valakit. A fejem fogva dőltem be a királyi sátorba.
- Ebből most mi lesz? - néztem az utánam érkező testvéremre.
- Az új Lord Edric Baratheon, aki alig 14 esztendős, kéréssel fordul a királyhoz. - ült le mellém bórt töltve mindkettőnknek. - Vagy Lord Arryn fejét adod neki, ami ugyebár lehetetlen, hisz rokonunk a lord. Vagy Daena hercegnő kezét kéri, és hozzátette, hogy első vérzése után el is szeretné venni.
- Öt éves a lányom, hogy gondolja ezt? - ittam ki a kupám.
- A harmadik lehetőség, hogy holnapra felállítja a seregét és felégeti a Völgyet, mivel Sasfészket nem tudja bevenni. - magyarázta tovább a fiú követeléseit.
- Visenya nélkül nem dönthetek. - gondolkodtam hangosan.
- Én felajánlottam Saera lányom kezét, de azt mondták az én családommal már egyszer meggyült a bajuk. - vont vállat a férfi. Hosszú percek teltek el ezután, az anyámtól örökölt tőrt forgattam a kezemben.
- Két feltétellel adom hozzá Daenat. A lányom tizenötödik születésnapján tartjuk az esküvőt csak meg, valamint a fiúnak Királyvárban kell élni a házasság előtt öt évig, hogy a lányom megismerhesse. - álltam fel a székből.
- Küldök egy hollót Visenyanak és utána beavatom a lordunkat. - bólintott Baelor, majd távozott. Így előztem meg akkor egy háborút, eladtam az öt éves gyermekem a békéért.