U were just a Plan /JIKOOK/

2022.10.09

Kedd 

Jimin 

- Nézd Jimin... édes vagy, de...- az előttem ülő lány próbálta összeszedni a szavakat, hogy ne bántson meg mégis az őszinte véleményét tudja a nyakamba zúdítani ezzel lezárva ezt a kínos randit. Mikor már tudtam, hogy ezek az ismerős szavak milyen véghez vezetnek, csalódottan pillantottam oldalra és hagyta el a számat egy apró, szinte néma sóhaj. Mindig ugyan az a forgatókönyv és most is reménykedtem, hogy a visszautasítást nem hallja más a csendes kávézóban rajtam kívül.

- Megértem. Köszönöm, hogy őszinte vagy- emeltem fel ujjaim közé a poharamat és legurítottam kiszáradt torkomon az utolsó csepp zöld teát.

A félresikerült randit egy halovány öleléssel zártuk le, ami után ő jobbra én pedig balra indultunk. Felajánlottam, hogy esetleg hazakísérem, de azt mondta, hogy ez így is épp elég volt, majd még beszélünk. Miért érzem azt, hogy ez is ennyiben fog maradni, mint mindenki mással? Nagyon kezdek kiborulni azért, amit TaeHyung ragaszt rám. Azt hinné mindenki, hogy 24 éves férfi létemre sokadik barátnő után belebotlok az igaziba, akit elveszek feleségül és felépítjük a közös kis jövőnket teljesen elfeledve azt, ami mögöttem van. De a héten ez az ötödik randim és mindig ugyan azzal a szöveggel ráznak le. Nehéz a helyzete annak, akinek egy férfi közeledésével teljesen elzárják a lehetőségeit egy egészséges párkapcsolat kialakítására, mert elkönyvelik melegnek. Pedig közel sem vagyok hozzá. Mindig a nők vonzottak az olyakor kissé feminin megjelenésem ellenére.

Mikor lefordultam a csendesnek nem mondható utcába, jobban összehúztam magamon a kabátom és próbáltam kerülni minden egyes ember tekintetét, aki valamelyik bérház oldalánál ácsorogva cigizett. nem mondanám, hogy jó környéken laktam, de az a három zár, ami a bérelt lakásom ajtaján volt, tökéletesen megvédett eddig mindentől. Jisung is közel volt hozzám illetve az egyetem is, ahol a hetem jelentős részét töltöttem. A másik felét, tulajdonképpen a hétvégéket, egy olcsónak mondható kocsmában, ahol igaz kilenctől reggel hatig talpalok, de legalább a bérleti díjat tudom fizetni, valamint van mit enni egész hónapban.

A három emeletes tömbház rozoga ajtaját belöktem és kettesével szedtem a lépcsőfokokat mielőtt bárki megszólítana akár egy kis aprót kérni vagy egyszerűen csak részegen nekem akarná elmesélni az életét, a végén persze pénz kérve, hátha megsajnáltam. Nem mondanám magam szívtelennek azért, mert nem akarom, hogy pár alkoholista hajléktalan a nyakamra szálljon, mert sajnos, ha egyszer adsz, utána már mindig elvárják.
Éppen, hogy bekattintottam az ajtómon lévő utolsó zárat is, a telefonom halkan csipogott a nadrágom zsebében, jelezve, hogy üzenetem jött. Jisung mosolygó arca mellett jelent meg egy pár sor, amit meg is nyitottam rögvest.

- „Milyen volt a randi? Írj, ha hazaértél, remélem nem zavartam közbe!"

Az lett volna a legkevésbé kínos az egész randin, ha esetleg Jisung elkezd írogatni. Sajnos, míg nem beszéltünk, hanem némán nézelődtünk vagy épp egy-egy kérdésem után pár szót mondott és utána hallgatott... Egyszerűen még az is rettentő kínos, ahogy visszagondolok rá. Most sem a lánnyal volt baj, hisz minden próbálkozásnál ez történik.

- „Ugyan az lett a vége. Édes vagyok, de nem akar tőlem semmit. Legyünk inkább csak barátok... Nekem nem kell ennyi lány barát. Én barátnőt akarok. De nyilván, ha valami nem megy, nem kell erőltetni. Majd lesz másik. Nem ítélhet meg mindenki csak egy fiú miatt, akit mindenki ismer és tudja, hogy meleg. Nem is értem miért pont engem nézett ki magának. Hiába mondom neki, hogy nem egy kapura játszunk, mintha a falnak beszélnék!"

- „Tudom Jimin, de ne add fel! Én biztos vagyok benne, hogy erre van megoldás, de ha nem is most, már csak két szemeszter és vége ennek az egésznek. Fél lábbal is menni fog, ha már rád van állva ennyi ideje"

Jisungnak teljesen igaza volt és a jelenlegi életvitelem lehet, hogy nem lenne összeegyeztethető egy párral, de titkon azt remélem, hogy akkor TaeHyung már leszállna rólam, ha látja, hogy egy lánnyal vagyok. Annyira nem lehet önfejű és makacs, hogy aztán még továbbra is nyomuljon, nem? 

Hii! Nem feltétlenül lesznek hosszú részek, nem feltétlenül fogok minden héten írni. Lehet be se fogom fejezni ezt is. De gondoltam why not?

Ha tetszett hagyjatok nyomokat! 

Valaki