U were just a Plan /JIKOOK/

2022.10.12.

Péntek

Jimin

Péntek. Komolyan, ha valaki ezt kimondja ebben az évben, a gyomrom automatikusan görcsbe rándul. Szörnyű belegondolnom is abba, hogy amint kinyitom a szemeimet, már fel is kell pattannom a puha ágyamból és mehetek egyenesen készülődni, mert nem igazán késhetek az első órámról sem. Ezen a napon még Jisung sincs velem, hogy valaki tartsa bennem a lelket. Elég ellentétesen osztottuk szét az óráinkat sajnos. Hétfőn én nem megyek, mert valamikor ki kell pihennem az egész hétvégi talpalást és feszültséget, ami a bárban telepedik rám. Illetve Jisungéknak van egy gyönyörű és otthonos virágboltjuk, ahol az édesanyja dolgozik, de kedden és pénteken, valamint hétvégén segít neki Jisung. Minden szülő ilyen mintha gyerekről álmodik, mint amilyen Jisungie. Sokszor enyhe irigység fut át rajtam, mikor látom őt és az édesanyját, hogy mennyire megértik egymást. Hogy mennyire jól kijönnek. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ezzel nekem sem volt bajom. Sőt. Anyukámmal rettentő szoros volt a kapcsolatom. Az már más kérdés, hogy nagyon ritkán látom. Telefonálni is ritkán telefonálunk. Sajnos rengeteget dolgozik. Nem véletlenül költöztem el gimnázium után.

Hogy megjósoltam, úgy keltem ki az ágyból és szedtem össze magam. A tea és a reggeli elmaradt mára, de az utóbbit elcsomagoltam, mert csak a készülődésből maradt ki. Összepakoltam a táskámat is, ami pár füzettel volt nehezebb, mint máskor. Rettentő korán volt még, a forgalom sem volt a csúcsponton így viszonylag hamar el jutottam az egyetemig. Hiába mennél el egyes zebrákig, inkább sokszor átszaladunk az úttesten remélve, hogy nem most ér el minket a vesztünk. Jisung kifejezetten ellenezni szokta, de ő sem szívesen késne el az óráiról.

Beérve már egy páran bent voltak és fáradtan nyammogták a reggelijüket, vagy itták a meg az ébresztő kávéjukat. Felmásztam egy középen lévő sorba és elővettem a szendvicsemet, amit kissé nehezen toltam le a torkomon, de tudtam, hogy muszáj mert, ha nem most eszek, akkor valamikor este jutna rá időm, de addigra meg elájulok.

Folyamatosan azon járt az eszem, amit JungKook mondott. Hogy előbb a pletykákat halljam... De mik lehetnek azok? Miket akar mindenáron az orromra kötni, de nem úgy, hogy ténylegesen elmondja őket? Jisung szerint nem lenne hülyeség az egyik lánytól segítséget kérni és egyértelmű, hogy melyiktől kellene, de nem is tudtam, hogyan kellene. Végül óra előtt fogalmaztam meg egy rövidebb üzenetet, miszerint elnézést kérek a zavarásért, de szeretném megkérni, hogy meséljen JungKookról, mert maga a fiú nem volt hajlandó beavatni semmibe. Valamit, tudom, hogy egy hozzá közel álló személy teljes mértékben pontos információkat tud nekem mondani.

Nem jött válasz egy óra után sem. Utána sem. Már ebédszünetre tartottam volna, mikor azt írta, hogy ő ugyan nem fog segíteni. Ne haragudjak, de JungKook nagyon közel áll hozzá és csak úgy nem fog róla mondani semmit, amit a fiú nem magától mondana el. Ez teljesen korrekt volt. Megértettem, hogy nem akarja elárulnia a barátját. Már elkezdtem visszaírni, hogy teljesen megértem és köszönöm, hogy válaszolt, de mielőtt elküldhettem volna, írt megint.

Yuyu - „Én ugyan nem segítek, de ahhoz, hogy a legtöbb információt megtudd JungKookról, akkor MinJit keresd meg. Rá fogsz ismerni. Magas, vékony, mindig tűsarkúban van, illetve a szája állandóan csillog a sok szájfénytől. Ennyiben tudok segíteni. Szia"

Sokszor olvastam vissza a sorokat, hogy tényleg kit kell keresnem, de rájöttem, hogy nem ismerem, de csak nem lesz nehéz felismerni, ha ennyire látványosnak írta le a lány. Jisunggal ezt mindenképpen meg fogom beszélni, illetve majd jövő hét kedden el fogom kapni a lányt és beszélek vele. Ideje mindent kideríteni JungKookról, de előre tudom, hogy hiába mondja majd azokat, amiket. Nem fogom őket elhinni, míg JungKook azt nem mondja, hogy ezek igazak voltak. Ennek nagyon egyszerű az oka. Nem akarom, hogy előítéletesnek nézzen, mert nem vagyok. Mondjanak nekem bármit, nem fogok máshogy nézni rá, rosszabbnak végképp nem fogom látni, de mindenképp szeretném, hogy ő mondja el, mi ebből az igaz és mi nem. Erre pedig lehetőséget is biztosítottam akkor, amikor este felvett a kocsijával és azt mondta, haza visz.

Nem kicsit döbbentem le, hogy a beszélgetésünk után csak úgy felajánl ilyeneket. Beültem mellé és becsatoltam a biztonsági övemet. Nem vezetett gyorsan és megfontolt volt. Ez azért jó jel nem? Nem fogom most az életemet veszteni, hacsak nem rohannak belénk oldalról.

JungKookkal elég érdekes beszélgetést váltottunk, de számomra egyetlen dolog volt most a fontos. Hogy jövő hét kedden, mikor majd beszélek ezzel a bizonyos lánnyal, akkor délután már meg tudjam kérdezni Kooktól, hogy mi is az, ami igaz a szóbeszédekből. Határozottan kíváncsivá tett és szerintem ezt ő is nagyon jól tudja. A kíváncsi természetemet sosem tudtam féken tartani.

- Jó éjt- suttogtam alig hallhatóan miközben kiszálltam a méregdrága autóból és bementem a poros, omladozó háztömbbe. Mennyire ellentétes a kettő. Szerintem ilyen autó sose járt még erre. Vagy egyáltalán JungKook valaha volt-e már itt... ez is határozottan a nem felé billen.

Kellemetlen volt ez az egész nekem. Most már tudja, hogy hol lakom, hogy nincs aki értem jöjjön. Egy beszélgetésből mennyi mindent kiderített, én pedig még mindig semmit nem tudok róla. De az jól esett, hogy nem kérdezett vissza semmire. Csendben tudomásul vette és tovább is gördült a tényeken.

Az estét azzal töltöttem, hogy csináljak vacsorát, valamint annyi kaját, hogy csak hétfő délután kelljen vakarnom a fejem, hogy mit eszek majd a héten. Miközben a zöldségeket mostam a telefonomra pillantottam. Egy apró értesítés jelent meg, amitől világítani kezdett a telefonom. Azt hittem Jisung küldött valamilyen macskás videót, de egy teljesen más arcot láttam. JungKook ismerősnek jelölt? De hát máris? Tuti a gazdag negyedben lakik az meg nem 5 percre van innen. Már a kocsiban rám keresett? Én azonban nem voltam ilyen gyors. Nehogy valamit is gondoljon, de azért többször is visszanéztem az értesítésre. Szombat reggel takarításkor, munka előtt mikor készülődtem. Munka közben ugyan nem, mert kilencre kellett mennem és a buszút is legalább tizenöt perc volt. A munka pedig még annál is hosszabb. A rengeteg részeg férfi csak úgy kiabáltak, miközben próbálták kikérni az italaikat, de mi Baelhyunnal teljesen nyugodtan kértük, hogy ismételjék el, mert nem akartunk udvariatlanok lenni.

Ez nem egy olyan bár volt, ahol fiatalok tértek be és táncolták át az éjszakát. Inkább egy régebbi, ahol az átlag életkor is veri az ötvenet. Azonban voltak napok, mikor fiatal társaság, gondolom véletlenül betévedtek. Ezek a szombati napok voltak, ilyenkor sokkal nagyobb szokott lenni a forgalom is. Nem véletlenül szoktam vasárnap az egész napot átaludni szinte, míg nem kell újra készülődnöm a második műszakra. Az sokkal lazább volt, mert hétfőn általában mindenki ment iskolába vagy dolgozni. Jobb esetben. Vagy csak annyira kiütötte magát valaki szombaton, hogy vasárnap este már nem jön. Nem lehet tudni.

Hétfő reggel eléggé álmosan szálltam fel a buszra hét óra körül. Teljesen üres volt még, de ez általában mindig így van. Ahogy fejemet a hűvös üvegnek hajtottam nagyot sóhajtottam. Végre vége és tudok pihenni. Ásítva nyúltam a telefonomért. Volt pár értesítésem Jisungtól, Sehuntól, a szolgáltatótól, de egyre voltam igazán kíváncsi. Két napot hagytam neki, vajon vissza vonta? Hát persze, hogy nem. Győztesen elmosolyodva néztem, hogy a jelölések között még mindig ott volt a JungKooké. Most már visszaigazoltam. Ezek szerint nem rémült el attól, hogy hol is lakom, ugye?

Hey! Ez annyira jelentéktelennek tűnik, hogy inkább ki is raktam most. Mármint a rész XD Bár vannak benne fontos információk <3 Olvassátok, élvezzétek, vigyázzatok magatokra <3

Ha tetszett a rész, hagyjatok nyomokat

Valaki