Csütörtök
Jimin
A beszélgetésünk után én hazafelé vettem az irányt, de annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy Jisungot most nem próbáltam meg felhívni és elmesélni neki. Újra és újra végigpörgettem a fejemben az elhangzottakat, de semmi olyat nem fedeztem fel még a sokadik alkalomra sem, ami rossz fényben tűntetné fel őt. Kedves volt, illedelmes illetve a tiszteletet nagyon is éreztem a viselkedésében még akkor is, hogy egy teljesen idegen voltam neki.
Másnap megint korán kellett kezdeni a napot. Az egyetemisták élete nem csak játék és mese. Az órarendem valami eszméletlenül kaotikus módon állt össze, de ennek nagyon is oka volt. A hétvégi éjszakai munka miatt hétfőn nem tudtam órákat felvenni. Pontosabban nem akartam, mert nem voltam ennyire szadista. Egy „pihenő napot" szerettem volna megtartani. Kedden egész lazák még az óráim, csak dél körül kell bemennem, de ahogy egyre közeledik a hét második fele, annál több órám volt és annál hamarabb kezdtem, később végeztem. Így történt az, hogy csütörtökön ugyan négy körül végzek, pénteken viszont reggel nyolctól este fél nyolcig órám van. Nem a legkedvencebb félévem ez, de inkább ezeknél a tanároknál vettem fel bizonyos tárgyakat, mintsem olyannál, akinél szenvednék. Jobban, mint most.
Reggel Jisunggal az utca elején futottam össze. Kaptam tőle egy rövid üzenetet, hogy most nem fog tudni eljönni hozzám, de egyáltalán nem volt ellenemre. Legalább nem kell egyedül ilyen házak között sétálnia, és nem kell még be is jönnie abba a tömbbe, amelyikben lakok. Féltettem őt, mint ahogy mindig mindentől.
- Jó reggelt, milyen friss vagy. Örülsz, hogy neked ezzel lezárul a hét?- kérdeztem mosolyogva, miközben elindultunk az egyetem felé.
- A csütörtök mindig felüdülés! Na de mesélj, milyen volt tegnap? Sikerült elkapnod?- kérdezgette halkítva a hangján, mert a falnak is füle lehet, főleg, hogy JungKooknak nagy hírneve van a tanulók között.
- Talán sikeresebben, mint gondoltam. Mármint miközben várakoztam, akkor jött oda TaeHyung is és végignézte, ahogy én elmentem JungKookkal egy kávézó felé- mosolyodtam el. – Sikerült beszélnem vele. Nem mondott igen, de nemet sem. Azt mondta, hogy előbb hallgassam meg a pletykákat róla és utána, ha még mindig úgy gondolom, keressem meg- foglaltam össze röviden a tegnap megbeszélteket.
- Ez jót jelent. Nem utasított el. De kitől fogsz ilyeneket meghallgatni? Valószínűleg mindenki tényleg csak hazudozna- gondolkozott el, de pontosan ezen gondolkoztam én is tegnap. Ha egy lánytól kérdeznék, biztos agyon istenítené Kookot, azonkívül nem sok információt hallanék. De ha egy fiútól, akkor meg beállítaná a világ legnagyobb csalójának, hogy felesleges vele bármit is csinálni, mert ellopja a barátnődet. Legalább lenne...
- És ha egy barátjától kérdeznék? Mondjuk Sehun csoporttársa?- kérdeztem hirtelen.
- Yuyu? Ő YuGyeom barétnője. Végülis meg lehet próbálni. Ő biztos csak az igazságot mondaná- bólogatott Jisung helyeselve a döntésem.
Péntek
JungKook
Péntek. Végre péntek. A hét elejéhez képest ez a nap egyszerű gyerekjáték. Egy előadásunk volt ezen a napon, amit ugyan ki lehetett volna hagyni, de mivel szerettem a saját jegyzeteimet, nem hagytam ki. Utáltam mástól jegyzetet könyörögni illetve az enyémben mindig sokkal, de sokkal biztosabb voltam. Meg némelyik tanár eléggé megjegyzi az arcokat, akik bejárnak hozzá. Nem véletlenül egyszerű az ilyenekből jó jegyet szerezni, ha bejársz és rászánod az idődet.
ESTÁS LEYENDO
U were just a Plan /JIKOOK/
Fanfic"Annyira nem lehet önfejű és makacs, hogy aztán még továbbra is nyomuljon, nem? "
