Szombat
JungKook
A különös esti kocsikázást követő napon a beígért programomra reggel kilenckor már útnak is indultam. Nem szokatlan a szervezetemnek, hogy hétvégén is ilyenkor ébredtem, hisz ekkor is elmentem reggel futni, ahogy ma is. SinBvel este beszéltem és azt mondta, hogy az apjuk olyan tíz körül érkezik meg, de én szerettem volna hamarabb odaérni. Tudtam, hogy a lány nagyon ideges így mindenképpen szerettem volna a lehető legjobban mellette állni.
- Szia - köszönt halkan, mikor bekopogtam az aranyos kertes házba. Láttam rajta, hogy nagyon megviselte a gondolta is, hogy kevesebb, mint egy óra múlva az a férfi itt lesz és az öcsikéjével fog foglalkozni.
- Szia. Gyere ide- mondtam azonnal és gondosan bezártam magam utána bejárati ajtót, de aztán szorosan magamhoz is öleltem apró testét. Hosszú percekig csak úgy álltunk. Éreztem, hogy befeszült izmai elernyednek és a légzése is kissé lelassult. Egy apró test zavarta meg az ácsorgásunkat.
- Hyung, Hyung... JungKook Hyung- suttogta a lábaink közé fúrva magát így elengedtem a nővérkéjét.
- Szia EunSoo. Milyen hosszú már a hajad- guggoltam le és nagy tenyeremmel megsimogattam apró fejét.
- Már a szememben vagy mindig- kacagott fel. – Jössz játszani?- kérlelt csillogó szemekkel.
- Persze. Menjünk- bólogattam mosolyogva. SinBvel egészen addig voltunk a fiúval, míg az apja meg nem érkezett.
EunSoo teljesen tudatlanul, mégis örömmel üdvözölte a férfit és hívta köreinkbe, de mi a lánnyal egy idő után elhagytuk a nappalit. Míg én enni akartam valamit, addig SinB meredten állt és bámulta őket. Egy percre sem vette le róluk a szemét. Mikor kimentek a kertbe és a lány az ablakból nézte őket, nagyot sóhajtottam.
- Szerintem megeszem egyben ezt a nagy hagymát- jelentettem ki, de reményeim nem teljesültek be, mert a lány el se emelte a tekintetét az ablaktól.
- Oké, elég. SinB figyelj rám- fogtam meg a kezét.
- Én figyelek. Mondjad!- mondta, de egy pillanatra sem nézett el a férfiról, aki a fiával játszott.
- EunBi!- rivalltam rá határozottan, de a hangomat nem emeltem fel. A lány összerezzent és végre felém nézett, de azért nem voltam hálás, amilyen riadalom villant sötét íriszeiben.
- Nem szoktál így hívni...- motyogta csendesen.
- Így legalább elértem, hogy ne őket figyeld. Fényes nappal a házatok kertjében nem lesz EunSoonak semmi baja- mondtam most már nyugodt hangszínen
- De tudod, hogy egyszer már majdnem...- csuklott el a hangja. Szorosan magamhoz vontam egy ölelésre.
- De többet nem. Figyelünk rá. De nem kell az ablakból is őket lesni. Minden rendben lesz- mondtam határozottan és tényleg ebben bíztam, hogy nem lesz semmi baja a fiúnak, de SinBnek sem.
Kedd
Jimin
A munka utáni alvás teljesen elrendezte azt a fizikai fáradtságot, amit a munka miatt éreztem. Egy részt a folyamatos munka fizikailag gyengíti le a szerveztem, azonban a vendégekre való odafigyelés és az, hogy teljesen odafigyeljek, mikor mit csinálok, kinek mit adok ki, az az elmémet és a mentális állapotomat teszi próbára. Arról nem is beszélve, hogy a vendégek elég bunkók, nekünk viszont ezt jól kell kezelnünk, nehogy rossz hírünk legyen. Ördögi körforgás, amiben lassan hatodik éve benne leszek. Kimondja ez borzasztóan soknak hangzik, de így, mióta egyetemre járok, annyira nem vészes, mert csak a hétvégéket dolgozom végig. Az első három évre szükségem volt, hogy minél több pénzt szedjek össze. Valamiből a lakást kellett fizetnem, ennem kellett, nem is feltétlenül a szórakozásomra volt szükségem, hogy azokra költsem az anyagiakat.
YOU ARE READING
U were just a Plan /JIKOOK/
Fanfiction"Annyira nem lehet önfejű és makacs, hogy aztán még továbbra is nyomuljon, nem? "
