U were just a Plan /JIKOOK/

2022.10.10

Szerda

Jimin

Kérdésemet egy hosszú és feszült csönd követte. A négy jó barát szótlanul pislogott rám, pedig én egyenesen JungKook szemeibe néztem. Tudtam, hogy az egész szituációt TaeaHyung a padon ülve végig nézi, pont ezért reménykedtem abban, hogy JungKook igent mond, és el tudunk menni ketten, hogy megbeszéljük azt, amit mondani szeretnék.

- Nos, ami azt illeti, én ráérek- mondta hirtelen, de eléggé kimért és megfontolt volt. Teljesen megértettem. Én se reagáltam volna máshogy, ha egy idegen a semmiből megszólít, hogy beszélni szeretne velem. Mégis reméltem, hogy egy kicsi hajlandóság van benne, és ha más nem, akkor a kíváncsisága az igen felé fogja billenteni azt a bizonyos mérleget.

- Épp enni indultunk, nem emlékszel?- mondta hirtelen az alacsonyabb lány. Nem szívesen vívtam volna ki még jobban a haragját, de így is sütött róla, hogy teljesen unszimpatikus vagyok a számára.

- Mire kihozzák, ott leszek. Kérj helyettem- fordult felé lágyan a fiú és úgy tűnt ez hatásos volt, mert nem feszegette tovább a dolgokat és a másik hárommal nyugodtan távozott. Észrevettem, hogy egy párszor visszanézett még, de utána teljes figyelmem a magasabb fiúnak szenteltem

- Nos? Mit szeretnél mondani?- kérdezte, de enyhe kíváncsiság rezgett mély hangja mögött. Azta, nem hittem volna, hogy ennyivel elérem, hogy kíváncsian jöjjön velem.

- Khm, valójában mit szólnál, ha meginnánk valamit?- dobtam fel az ötletet kínosan. Ez nehezebb, mint gondoltam. Lányokat se könnyen hívok el, nem hogy egy fiút, aki iránt nem is vonzódok, csak a kényszer beszél belőlem.

- Rendben. De nem megyek akárhova. Ne értsd félre, nem „hordom fenn az orrom"- jegyezte meg gúnyosan idézve Sehun szavait, miközben elindult ki az egyetem épületének az udvaráról. Ah, a fenébe, ő is megjegyzett minket magának. Biztos ő sem jó véleménnyel van rólunk. – Csak mások számára elég érdekes étrendet követek és ez alól az italok sem kivételek- nem mentünk messze, talán egy utcát sétáltunk lentebb, pont a sarkon volt az ajtó, amit könnyedén nyitott ki előttem. – Menj csak.

Milyen udvarias. Különös és érdekes étrend? Talán allergiás valamire, vagy ő is csak divatból nem eszik meg mindent? Tekintve, hogy nem tudok róla a nevén kívül semmit, és azon a gyorstalpalón kívül, amit ebédnél Sehun adott. Abban sem volt sok használható információ azon kívül, hogy piszok gazdag. Egy olyan dolog, ami nekem amúgy is kizárja az ismerkedést. De csak vele tudom lerázni majd TaeHyungot és ezt nem szabad elfelejtenem.

Mikor bementünk a kis hangulatos helyre a pultnál megálltunk. A felszolgáló kedvesen megkérdezte mit innánk, de mivel JungKook is rám várt, én kértem először egy zöldteát. JungKook meg egy mandulatejes lattet. Mandulatejjel biztos finomabb. Vagy krémesebb. Fogalmam sincs.

- Szóval a különös étrendedbe beletartozik a mandulatejes latte?- kérdeztem miközben helyet foglaltunk egy kisebb asztalnál, egymással szemben.

- Mondhatni. Reggel is azt szoktam inni, bár valószínűleg ezt tudod- mondta teljesen egyszerűen, mintha ez magáról értetődött volna. Miért tudnám? Értetlenül pillogtam felé, még a szemöldökeim is egybeszaladtak

- Elnézést, de nem igazán vagyok tisztában a napi rutinoddal- bukott ki belőlem egy kisebb nevetés. Olyan abszurd volt ez az egész. Ő is olyan nagyképű lenne, mint TaeHyung? Csöbörből vödörbe, mondaná édesanyám.

- Nem-e?- kérdezett vissza és őszinte meglepettség volt az arcán. A teám és a kávéja pár perc múlva az asztalon is pihent. Illedelmesen megköszöntem, de a lány tekintete nem hagyott nyugodni, olyan izgatottan pislogott ránk. Úristen, ugye nem hiszi azt, hogy randizunk? Ez cikibb és kellemetlenebb, mint gondoltam. Ha eddig nem sikerült összeszednem egy lányt sem, ezek után le is mondhatok az egészről.