U were just a Plan /JIKOOK/

2022.10.10

Szerda

JungKook

A tizenharmadik emeletről lelifteztem egy bő perc alatt. Bár inkább ez, mint hogy lelépcsőzzek. Nem mintha a kondimmal probléma lenne. Hetente többször eljárok edzeni, és azokon a napokon, mikor valami fontos oknál fogva kihagyom az edzést vagy a bokszot, lelkiismeretből képes vagyok fellépcsőzni. SinB szerint mazochista vagyok, de csak következetes.

Leérve az autómhoz a többi évhez képest most nem sietve ültem be és indítottam be a motort egy kis melegre vágyva, mert ahhoz képest, hogy október volt, idén elég enyhe az idő még mindig. Talán ez az év másabb lesz, mint a többi? Halkan felkuncogtam a kissé elcsépelt gondolatomra. Hogy lenne már más? Egyetem, tanulás mellett örülök, ha a barátaimra van időm illetve azokkal foglalkozni sem akarok, akik csak a hátam mögött pletykának rólam akármit. Annyi szerencséjük van, hogy Gyeomról és SinBről végre leszálltak. Hiába halljuk rengetegszer vissza, hogy együtt vagyunk a lánnyal.

Elindultam a szokásos reggeli utamra. Az első állomás kávézó volt, ahova minden reggel benéztem. Így a hát vége felé közeledve sokkal lazább az órarendünk, így nem kell korán bemennünk, szóval ilyenekre különösen van időm ilyenkor.

- Szia JungKook!- köszöntött a pult mögött álló YeJi. – Szokásosat?

- Szia Yeji. Lássuk csak a szokásos mandulatejes lattet, és a két normál eszpresszót- mosolyogtam rá megtámaszkodva a kissé magasabb pultnál. Nem ültem le, mert tudtam, hogy akkor sosem állok fel, annyira szóval tudja tartani az embert ez a lány. Ez sosem baj, hisz, aki csak bejön, ide nem unatkozik és mindenképpen kellemes érzésekkel távozik majd, de annak, aki sietne, öreg hiba helyet foglalni. – SeokJin Hyung?

- Délután jön be csak. A beszerzővel találkozik majd reggel. Miért?- pillantott fel a lány.

- Csak érdeklődtem. Még mindig nincs senki a megüresedett helyre?- húztam el a számat. Szeptember óta felmondott WooJin és azóta enyhe túlóra szorult a nyakukba a többieknek, de SeokJin Hyung tudom, hogy nem fog akárkit felvenni ide. De az se jó, hogy ennyi napra csak négyen vannak.

- Sajnos még nem. De azt mondta, hogy ne aggódjunk emiatt, majd ő helyettesíti addig a helyét azokban a műszakokban, mikor nincs senki, aki be tudna jönni pluszba. Nem hagyja, hogy túlhajtsuk magunkat. Nagyon hálásak is vagyunk neki- tette le elém a három papírpoharat és kártyával már ki is tudtam fizetni.

- Remélem, hogy mihamarabb betoppan ide a tökéletes munkaerő. Kitartást nektek- mosolyogtam rá bíztatóan, amit viszonzott is. Tudtam, hogy minden rendben van velük az üresedés ellenére is, mégis aggódtam, hogy SeokJin Hyung talán túl válogatós lesz és ez a többi dolgozón csattan majd.

A három kávéval ültem vissza a kocsiba és a közelben lakó Gyeomot vettem fel először. Yuyu mellette állva integetett nekem, bár nem jött oda a kocsihoz. Mindig korábban megyünk, mint ő, illetve nem is egy helyre, de minden reggel kikíséri Gyeomot. Olyan furcsa, hogy együtt laknak lassan két éve. Emlékszem, mikor még gimiben megismerkedtek. A lánynak már akkor is erős elképzelései voltak a jövőjével kapcsolatban, Gyeom pedig kiskorunk óta csak sodródott az árral. Nem is gondolta, hogy egyetemre akarna járni. És láss csodát, most együtt próbáljuk meg elvégezni.

- Azt hittem már soha nem szállsz ki a szájából- röhögtem fel a kezébe nyomva a pohártartót, de egyenesen hátra ült. Megszokta már, hogy SinB elől szeret ülni és inkább már hátra teszi be magát, mint hogy még cserélgessenek. A lány sem lakott tőlünk messzebb, de egy másik környéken az anyukájával és a kisöccsével. Legalábbis már csak hárman, de mind egyetértünk abban, hogy sokkal jobb lesz ez így nekik.