Egy átlagos tinilány vagyok, vagy olyasmi. Egyetemre járok, a második évemre , egyébként a nevem ....
- Maya Anderson! Miért alszik az én órámon?- kiáltotta el magát Mrs. Blender. Egyből felkaptam a fejem, és hunyorogva néztem a matek tanárnőre.
- Elnézést- motyogtam, majd össze ráncolt szemöldökkel hátra dőltem a széken. - Mikor aludtam el?- suttogtam, mire a nő rám nézett.
- Nos, Anderson, szerintem akkor amikor elkezdtem az órát tartani! Megfoglak buktatni!- csapott az asztalra, pont akkor mikor kicsengettek.
Dave, a legjobb barátom mosolyogva nézett rám, miközben fáradtan felkeltem.
- Beszélek a tanárral - mondtam a szemébe nézve.
- Jól teszed- röhögött Eric és bele túrt a világos kék színű hajába.
A tanárnő után siettem, hogy tisztázzam vele a helyzetet.
A tanári felé vezető folyosón ült egy srác a padon, aki újnak tűnt, de elsétálva előtte az ajtóhoz léptem és bekopogtam.
- Nem érnek rá - szólalt meg a padon ülő srác, mire rá emeltem a tekintetem, és felhúztam a szemöldököm. Már épp megakartam szólalni, amikor kinyílt az ajtó és az osztályfőnök állt előttem.
- Tanár úr...
- Nem érünk rá, Maya, várj egy picit - mosolyodott el, majd vissza is ment a terembe. Na marha jó. Ezért jöttem el, hogy aztán várdogáljak a tanárokra, akikhez mindig lehet fordulni. Na persze.
Össze kulcsoltam magam előtt a kezem, és neki dőltem a falnak. Az egyik lábamat neki támasztottam, majd felnéztem a falon lógó órára. Hosszú szünet van. Még lesz kettő órám es mehetek haza.
Lehunytam a szemem, és hátra döntöttem a fejem.
- Nem ülsz le?- kérdezte a fiú, mire rá kaptam a fejem.
- Nem
- Miért?
- Mert mindgyárt kijönnek
- Meddig szokott tartani ez?- biccentett az ajtó felé, mire megvontam a vállam.
- Úgy 15 perc
- És addig állsz ott?
- Igen- bólintottam.
- Hát jó - vonta meg a vállát és tovább nézett valamit a telefonján. Végig néztem rajta. Olyan ismerős volt. Mintha már láttam volna. Fekete farmer, fekete póló és egy motoros dzseki. Sötét barna haj, gyönyörű szép kék szem. Rendbe van a srác. Gondolom új gyerek.
- Miért bámulsz?- kérdezte hirtelen, mire elnevettem magam.
- Nem bámullak
- Éreztem ahogy lukat vágsz belém
- Új vagy?- tereltem át a témát.
- Ja
- Az jó
A fiú fel nézett a telefonból és halványan elmosolyodott. Uhh mi az a mosoly.
A következő pillanatban kinyílt a tanári ajtó és kilépett a matek tanár.
- Anderson - biccentett.
- Tanárnő, elnézést,hogy aludtam az óráján, csak nagyon sokáig fent voltam..
- Egyáltalán nem érdekel - mondta majd bement a terembe.
Basszus ez nem úgy sikerült ahogy akartam.
- Argh - túrtam a hajamba idegesen, majd a srácra néztem aki engem figyelt mosolyogva.- Mi van?
- Melyik tantárgy?- vonta fel a szemöldökét.
- Matek- vontam meg a vállam, majd kifelé sétáltam a folyosóról, amikor valaki utánam kiabált, így vissza néztem.
- Maya, kérem, kísérje el Aiden Haynest a termükhöz- mondta a matek tanár, mire sóhajtottam egyet és bólintottam. Majd elkerekedett a szemem. Na várjunk. A termünkhöz? Na ne.
- Az osztálytársam leszel?- mutattam Aidenre, mire ő előttem meg állt és elmosolyodott.
- Úgy tűnik
- Baromi jó- fordultam meg, és kimentem a nagy folyósóra, ahol a diákok jöttek mentek a termekből. Volt aki telefonált, voltak akik egy labdával fociztak, de volt olyan, hogy egy nagyon szerelmes pár csókolózott a radiátor mellett. Irtó romantikus.
Nem is figyelve arra,hogy Aiden jön e utánam, fel mentem a lépcsőn. Mindaddig meg se kottyant hátra néznem rá, míg valaki fel nem kiáltott.
- Jesszusom! Aiden Haynes!- sikoltotta egy lány, mire fel húztam a szemöldököm és hátra fordultam. Egy vörös hajú lány boldogan rohant Aiden karjába, aki csak mosolygott.
YOU ARE READING
Szívedig Látva
RomanceMaya Anderson egy átlagos tinilány, míg meg nem ismeri Aiden Haynest, aki már az első nap felforgatja az életét...