Szívedig Látva

25.

- Mit keresel itt?- hallottam meg Aiden hangját, majd fülelni kezdtem.
- Jöttem a csajomhoz- felelte Ryan, mire  fintorogva néztem magam elé.
- Kihez?
- Maya Anderson, itt lakik- mondta Ryan.
- Hát itt biztos nem. Csak én lakok itt úgy két éve
- Tudsz róla valamit?
- Lehet, mit akarsz róla tudni
- Van palija?
- Van
- És boldog?- kérdezte, mire leguggoltam és a falnak döntöttem a fejem.
- Elvileg
- Szereti a srác?- kérdezte, mire kíváncsian vártam Aiden válaszát.
- Szerintem kezdi meg szeretni
- Aham, az jó. Hát köszönöm a segítséget, és ha találkozol vele esetleg, akkor mondanád neki, hogy beszélnünk kell? Mert az egész ami megtörtént azt nem érti, és szeretném elmondani az igazságot- felelte, mire össze húztam a szemöldököm. Ezt meg hogy érti?
- Átadom
Hallottam hogy becsukódik az ajtó, így kiléptem a fal takarásából és Aiden felé indultam, aki egy határozott mozdulattal magához rántott és hevesen megcsókolt. Egyáltalán nem készültem fel rá, így kissé sokkos állapotban túrtam bele a hajába. Nem értettem ezt most miért kapom.
Aiden elhúzódott és össze érintve a homlokunkat, nézett mélyen a szemembe.
- Tudod mennyi erőt kellett magamon hagyni, hogy ne verjem meg? Tudod mennyire akartam? Szét akartam verni
- Köszönöm - mosolyogtam és nyomtam egy puszit a szájára.
- Mit?
- Hogy meg akarsz védeni
- Ezt ne köszönd meg
Mosolyogva hajoltam az ajkára, de éppen hozzá értem, amikor megcsörrent Aiden telefonja. Aiden elhúzódott és megnézte ki az. Az anyukája.
- Ezt fel kell vennem
- Nem baj- legyintettem, mire oda húzott magához.
- Ez nem azt jelenti, hogy el kell menned
- De ő az anyukád
- Te meg a barátnőm - mondta, majd egyszerűen fel vette a hívást. Mosolyogva néztem rá, és az előbbi kijelentése nagyon jól esett.
- Szia, kicsikém
- Szia, anya
- Itt állok a ház előtt, és Scott nem enged be!
- Mert nem vagyok otthon
- Akkor is beengedhetne! Hát istenem! Nem hiszem el, hogy nem mehetek be a saját fiam házába.
- Anya, ezért kapja a fizetését
- Hogy ne engedjen be? A saját anyádat!?
- Anya...
- Ezt megjegyeztem, nem akarsz látni. Beengedni a házába...- kezdte el mondani Aiden anyja, de a többi szóra már nem tudtam figyelni, mert Aiden bele csókolt a nyakamba.
- Csöndben - suttogta, mire kirázott a hideg. Még egyszer bele csókolt, majd apró puszikat kezdett el adni a fülem mögé. Hátra hajtottam a fejem és becsuktam a szemem. Aiden végig nyalt a jobb nyakamon, majd megcsókolt. Bele túrtam a hajába, ő pedig a kettő combomnál megállva. Fel emelt és fel rakott az asztalra, amikor is meghallottuk az anyja hangját.
- Amúgy meg kinél vagy?
- A barátnőmnél
- Holnap hozd el kérlek, meg szeretném kérdezni, hogy miért ilyen bolond, hogy téged választott
- Én is szeretlek anya
- Én is. Nem is zavarok tovább, hallom benne vagy valamibe, vagy valakibe?- nevetett, majd lerakta a telefont. Elkerekedett szemmel néztem Aidenre, aki lehunyt szemmel röhögött.