Szívedig Látva

22.

- Amikor elkezdtünk járni, akkor minden rendben volt, tényleg szerettem őt, ő is engem. Olyanok voltunk mint egy normális pár, de egy évre rá, egyszer részegen jött el hozzám, amikor anya üzleti úton volt. Össze vissza magyarázott, majd mondta, hogy nem tudja miért van velem, mert egy semmirekellő vagyok, nem is vagyok szép, vagy vicces, és Davek is csak azért vannak velem, mert ágyba akarnak vinni. Nem nagyon akartam neki hinni, hisz ivott, szóval lehet hazudik, de másnap reggel teljesen rám volt kattanva. Nagyon nyomult, ekkor már három éve együtt voltunk, és még egyszer se feküdtünk le. Mert nem akartam. Viszont Ryan igen, és mindent meg tett az érdekében, hogy valóra váltsa. Nem tudtam, hogy miért. Miért nem jó anélkül a kapcsolat? Ha eddig jó volt. El is mondtam neki, akkor lenyugodott, de rá egy két hónapra, ránk törte az ajtót. Emlékszem a nappaliban ültem a kanapén, anya meg a fotelon, amikor hallottuk, hogy betöri valaki az ajtót. Anya egyből oda sietett, és mondta nekem hogy maradjak ott. Nagyon féltünk. Hallottam ahogy anya fel kiállt, majd Ryan megjelenik a nappaliba. Ijesztő volt. Anya a földön feküdt, eszméletlen volt. Elkezdtem sírni és mondtam Ryannek hogy ne bántson,de megfogta a karom és a falnak ráncigált. Teljesen erőből neki tolt a falnak, majd neki vágta a fejem. Egyre jobban sírtam, amikor abba hagyta, de ugyanúgy oda szorított. Azt mondta, hogy tönkre tettem az életét. Nem mondta meg hogy miért, csak hogy tönkre tettem. Nagyon féltem, hisz nem tudtam, hogy mit fog velem csinálni. Meggyalázott, utána elő vett egy kést és a combomra szorította. Ordítottam a fájdalomtól. Nem tudtam mi rosszat tettem- meséltem könnyezve, miközben Aiden sokkos állapotban hallgatott- Mondtam neki, hogy hagyj abba, de azt mondta még nem végzett. A kést a nyakamhoz szorította, de nem vágott meg. Az utolsó pillanatban, lehajtotta a fejét, és elkezdett sírni. A kést ledobta a földre. Azt hittem ennyi, és végre békén hagy. De nem. Ellökött, majd bele rúgott a hasamba. Elvesztettem én is az eszméletem. Iszonyatosan fájt mindenem. Már csak arra emlékszem, hogy a kórházi ágyon fekszek és Dave fogja a kezem- fejeztem be, sírva, majd Aidenre néztem és szét tártam a karom.
- Ez az életem
Aiden nem szólalt meg csak a padlót bámulta. Felálltam, mire ő is felállt.
- Miért nem mondtad eddig? Már rég halott lenne
- 4 évet ült börtönbe, aztán 2 évet rehabilitációs ellátások alatt...
- Téged meg majdnem megölt!- emelte meg a hangját, mire könnyes szemmel meg ráztam a fejem.
- Nem kellett volna elmondanom! Tudtam hogy ez lesz! Nem kellett volna! Senkinek nem mondtam még el, de neked igen! Nem tudom miért, mert...- hadartam, amikor is Aiden lágyan rásimította a kezét az arcomra, majd ajkát az enyémre helyezte. Meglepett, de viszonoztam. A nyaka köré kulcsoltam a kezem, ő pedig óvatosan a derekamat karolta át és magához ölelt. Igaza volt. Istenien csókol.