- Ugyan már, én mentem bele- mosolyogtam rá, majd picit meg próbáltam lelket emelni belé.- Na, gyere szupersztár, csináljunk egy képet amitől mindenki elájul - fogtam meg a kezét és felrántottam. Aiden elmosolyodott, majd az egyik ujjával megbökte az orrom. - Szupersztár? - Ühüm, az vagy nem? - A legnagyobb - Azért ne túloz- suttogtam mosolyogva, majd átvettem a telefont. Úgy 40 percet szendvedtünk, amikor egy képre rábólintottunk. Átküldte nekem, majd egyszerre posztoltuk, a másikat megjelölve a képen.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
My love 🤍
Egyből jöttek a likekok, plussz nálam a követések. Eddig 436 követőm volt, de most már 995. És szerintem lesz ez több is. Aiden nagyon sóhajtott, majd ledobta a telefonját az ágyamra, majd megragadta a derekam és magához rántott, mire fel néztem a szemébe. Aiden mosolyogva kivette a kezemből a telefont, majd azt is lerakta az ágyra. Néztem ahogy végig mér, majd újra a szemembe néz. - Menjünk el valahová - suttogta, mire kirázott a hideg, amit sajnos ő is észrevett. Elvigyorodott, és felhúzta a jobb szemöldökét.- Máris imádsz? - Álmodban - Ugyan, csak valld be - Aiden nincs semmi érzelmem felőled! - Szóval - hajolt közelebb - Ha most megcsókollak, akkor az nem jelentene semmit?- suttogta egészen közel a számhoz. - Nem, mivel úgy 3 napja ismerjük egymást - És?- hajolt az arcomhoz, majd nyomott rá egy puszit. - Elmegyünk moziba- súgta a fülembe, amitől újra kirázott a hideg. Aiden csak felnevetett. - Meglátnak az emberek - Hogy milyen gyönyörű vagy? - Aiden, mi van veled? Nincs itt senki, nem kell játszani hogy szeretjük egymást- toltam el magamtól zavartan, mire mosolyogva nézett. - Nem viseled el a bókokat? - Nem fognak elrabolni? - Mi van? - A rajongók - Van testőröm- húzott vissza magához- De én magam töröm el annak az embernek a kezét, aki hozzád mer érni- súgta, majd egy apró puszit nyomott a szám mellé. Kikészít! Mi van vele meg velem? - Ugye tudod, hogy való életben nem vagyunk együtt - Ezt miért kell mindig felhoznod?- kérdezte, majd mosolyogva a füléhez emelte a csörgő telefont. De amint megláttam a tokját, elsápadtam. Az az én telefonom. - Igen?- szólt bele, mire oda kaptam, hogy elvegyem tőle, de elhúzta a kezét. Istenem, remélem valamelyik fiú az.- Nem most nem tud beszélni, nagyon el van foglalva. Igen. Ahogy mondja. Aiden Haynes. Igen, az énekes. Ühüm. A barátja vagyok. Igen, olyan. Igen. Ez természetes. Nagyon szeretem a lányát- bólintott, mire elkerekedett a szemem. Ez az apámmal beszél!- Igen, igen. Jaj dehogy! Jól van. Igen. Viszlát!- tette le nevetgélve, mire csípőre tett kézzel álltam előtte.
