Szívedig Látva

2.

- El sem hiszem, hogy látlak!- vigyorgott a lány.- Ide fogsz járni?
- Igen- bólintott Aiden, mire a lány szeme könnybe lábadt.
- Annyira örülök! El nem tudom mondani! Kaphatok egy autogramot?- vett elő egy füzetet, mire össze ráncoltam a homlokom. Hogy mi van!?
- Persze - mosolygott Aiden, és lazán alá firkantotta a lány kezét, mivel nem volt nála papír.
- Mostmár soha nem fürdök - vigyorgott a vörös szerelmesen.
- Eddig fürödtél?- kérdeztem, mire rám nézett.
- Oh, együtt vagytok?
- Igen- bólintott Aiden, mire rá kaptam a fejem.
- Mi van?
- Kicsim, már nem kell titkolni - nézett rám Aiden mosolyogva, majd átkarolta a vállam, és magához rántott, mire egy különös érzés fogott el.
- Oh, basszus, ez nagyon ciki! Szép pár vagytok- mosolyodott el, majd mondta hogy sietni e kell órára.
- Mégis mit képzelsz magadról?- löktem el magamtól Aident, mire értetlenül nézett rám.
- Most mi a baj?
- Azt se tudom, hogy ki vagy, és azt mondtad a lánynak, hogy járunk! Normális vagy? Amúgy meg ki a fene vagy!?- böktem meg az ujjammal a mellkasát, mire a szemembe nézett.

- Dancing under the rainbow
   I'm waiting for you,
   To be with me.

   You have to understand, you are my everything.
   Only you.
   None other than you.
   You, you, you, forever.- énekelte, mire beugrott, hogy ki. Aiden Haynes, 19 éves, énekes. Atya világ.
- Oh- nyögtem ki, mire elmosolyodott.
- Bizony - kacsintott egyet.
- És miért mondtad, hogy járunk?
A következő pillanatban becsengettek, mire Aiden szét tárta a kezét.
- Majd megbeszéljük
- Ne hírdeszteld!
- Ezt hamarabb kellett volna mondani, szépségem, hisz most mondtam el a ki vörösnek- mosolygott, majd fel ment a lépcsőn. A rohadék! Szinte a fél suli tudja mostmár.
Dühösen léptem be a terembe, ahol bent volt már a biosz tanár. Mrs. Maggie.
- Maya Anderson, minek köszönhetem a késést?- vonta fel a szemöldökét a szemüvege alatt.
- Feltartottak
- Oh, igen, hallottam a pletykákat
- Milyen pletykákat?- kérdeztem értetlenül.
- Szakított önnel Ryan Williams és elvileg rettentően megviseli ez a dolog! Ezért mennek le a jegyek is-  mosolygott kedvesen, mire gúnyosan elmosolyodtam.
- Nagyon jól csinálja a magánéletben keresgélést, de mi lenne akkor ha a saját életét vezetné és nem az enyémet. Lehet hogy unalmasabb, mégis azért személyesebb - vágtam vissza durván, mire a tanár aprón elmosolyodott.
- Ülj le Maya- mondta, majd a füzetébe nézett.
A padomhoz mentem, ami mellett Aiden foglalt helyet, mivel az volt az egyetlen üres hely. Az osztály örült neki, pláne a lányok, a fiúk viszont úgy voltak vele, mintha eddig is ismerték volna egymást. A fiúknak ez mindig könnyebb. Bezzeg ha lány jött volna.
Elhaladva Dave mellett, mosolyogva kacsintottam rá, mire vigyorogva nézett a szemembe, majd leültem a helyemre.
- A mai órán össze foglalunk, kedden dolgozatot írtok- jelentette ki a tanár, majd Lucast megkérte, hogy segítsen neki a laptopot csatlakoztatni a kivetítőhöz, mire a fiú oda ment és az állát vakarva gondolkozott hogy hogy kell csinálni, amit persze tudott, de az órát elakarta ezzel húzni, hogy fogalma sincs, hogy hogy kell össze rakni.