a hó betemeti melledet,
csupán bordáid hullámzanak minduntalan.
a töréspontban kucorgok.
gondosan kapargatom le
rétegeimet nyakszirtedről.
egy szilfalevél sebként tapad válladra.
de te a tűztől égő szerelemért szomjazol.
olajjal kened be hátamat, hogy
elhozhassam neked a kiüresedést.
ami miatt nem lehet lélegezni.
mint hópehely, olvad a táj.
többé a fák árnyéka sem véd meg.
éjjelente megpróbállak összerakni.
a madarak csontjaiból.
felhőkön keresztül szűrödik át a bánat.
sohasem leszel készen, kőmadaram.
szárnyad ólom fedi,
összeroppansz a függöny libbenésétől.
YOU ARE READING
opálmagány
Poetry„lassan megeszed a fekete, hideg földet, hogy titokban egyszerre hozhassa el neked a hideget, a forrót, a lázat, amit szeretsz" - Székely Örs (borító: Tomoko Nagakawa)
