Harry potter Átok vagy áldás

1. rész

-Szia Salmander, de csinos új heged van!- köszönt neki Siris miközben Theodora lehuppant Lupin mellé aki halványan mosolygott a mindig vidám élénk lányra akit szívesen látott a köreikben hiszen még neki volt valamennyi esze, de ne kerüljön egy varázslény a szeme elé mert akkor jajj...

-Csak Theodora vagy Dora mert ha még egy Salmander-t meghallok akkor véged!- jelentette ki határozottan a csinos negyed éves griffendéles lány aki nem szerette, hogy ha Salmander-nek nevezik hiszen a nagybátya írta a legendás állatok és megfigyelésük tankönyvet melyet ő mindig magával hordott.

-Jobb, hogy ha nem hergeled ezt a baziliskus-t.- jelentette ki határozottan a csapatkapitány akire szúrós pillantást vetett a lány majd csak magában mondta ki ~vajon egyszer benő a fejük lágya~ töprengett amikor a negyedik tekergő is befutott gyászos képét elnézve ismét faképnél hagyta a kiszemelt hölgyemény ehhez képest James siker ráfája is magasabb bár nem sokkal.

-James ha nem akarod, hogy kidekoráljam a képed akkor kuss!- förmedt rá a lány aki valóban nem finomkodott és nem volt rest igazán mélyre merülni a csúf szavak mocsarában, hogy ha már elege volt a banda hüjeségeiből.

-Nem használhatod a pálcát iskolán kívül.- intette óvatosságra Lupin amire, csak legyintett Theodora  és felemelte a kezét.

-Egy mugli ecset?- ezen hangosan kacagott Sirius is és a festővászon is aki nem veszi komolyan azt, hogy egy ilyen ártalmatlannak tűnő tárgy is tud olyan megszégyenítő lenni mint egy rosszul sikerült varázsige.

-Ne becsüld le kreatív művész!- intette óvatosságra Remus akinek már volt szerencséje éjjel kettőkor arra kellni, hogy tsztelt festő művész nő alkotott, csak éppenséggel a griffendél klubhelysége bánta ugyan is minden tetőtől talpig a művészt is bele értve minden világos orgona lila lett oké passzol a vöröshöz, de akkor is.

-Köszi Lupin.- mondta széles mosolyal az arcán.

-Nem dícséretnek szántam.- felelte a prefektus fiú akit már igen, csak aggasztott a közelgő telihold ami miatt igen, csak nyomorúságosan betegesnek hatott.

-Vissza térve a témánkra, hogy szerezted a heget a szemeden?- kérdezte Lupin. Amire Theodora sóhajtott egyet majd elő adta a mesét.

-Nem csodálkozom azon, hogy anyád teljesen kiakadt.- jegyezte meg a megfontoltságot színlelő James aki talán utoljára születése napján volt józan, de ebben azért a lány kételkedett.

-Na te, csak hallgas Potter!- sziszegte össze font karokkal.

-Az elszabadult kviddics labdák esetét könnyebb eltusolni, de a Wels-i zöld sárkány fiókát elrejteni a gardrób szekrényedben és tértágító bűbájjal növelni a rejtekhelyét amit mellesleg majd nem felgyújt és még téged is elakart vinni egy körre.- foglalta össze a lényeget Remus. Amire James helyeslően bicentett.-Azért ezt nehezen tudnám az apróságok kategóriájába sorolni.- jegyezte meg James. Ebben azért igazuk volt.

-Az is, csak azért volt mert meg akarta védeni a nevelő anyát mert azt hitte veszély fenyeget.- vágott vissza sértődötten Dori.

-Mondjuk nem lenne rossz kabala belőle.- felelte Sirius aki végre méltóztatott abba hagyni a nevetést.

-Oh, és egyébként hiába udvarolsz nekem, Sirius ugyan is már foglalt vagyok, de azt nem árulom el, hogy ki az.- felelte erre döbbent csend lett egy tekergőnek van párja? Ez új napi rendi pontot indított el.

-Legalább nyugtass meg, hogy nem mardekáros. Amilyen jó terelő vagy nem volna szerencsés.- csípkelődött a csapatkapitány.

-Nem. Nem mardekáros.- felelte Dori nem mert többet mondani noha kénytelen volt ugyan akkor olykor hazudni.

-Legalább egy tekergőnek van párja apropó Ágas te, hogy haladsz?!- kérdezte emelt hangon Sirius amire James habozva felelt.

-Ugy ahogyan eddig.- felelte.

-Se, hogy!- adott pontosabb választ Dori.

-Ez már szánalmas öreg nem akarsz más lányok után is nézni mint, csak folyton Lily után kajtatni?- kérdezte Sirius jelezve, hogy tudna neki még hölgy jelölteket, de James-t ismerve mindegyiket kikosarazza. Neki, csak Lily kell.

-Na én megyek. Később még beszélünk.- mondta Dora amire James sebesen elállta az útját.

-Még a kviddicsről is beszélnünk kell.- ezen nem bírta tovább előre görnyedve a hasát fogva nevetett mint akit a csikizés áátokkal találtak telibe.

-Oké elég ennyi.- jelentette ki a csapatkapitány és finoman vissza tessékelte a helyére a terelőjét.

-Oké, csak igyekezz.-azzal a taktikai megbeszéléssel elment szinte az egész vonat út hátra lévő része. Amit a lány őszintén bánt ugyan is nyomós oka lett volna arra, hogy kifogások ezreit keresse, de semmi értelmes nem jutott az eszébe ugyan is, ismerve őket az igazat nem mondhatta külömben meg van éves piszkálás a mardekáros srácon kívül ha éppen unatkoznak és nincsen jobb témájuk. Csak azt kívánta gyorsan teljen el az első hét és a teliholdon is legyenek túl.