Harry potter Átok vagy áldás

9.rész ébredés

Theodora Salmander:

Hirtelen minden olyan homályos lett, mint amikor az álom feloszlik és a sötétség veszi át a helyét zihálva ébredtem fel verejtékben úszva az ágyamban ez csak álom volt? Még is milyen szép. Bár csak mindig ilyenek lennének az álmaim, de legtöbbször nem vagyok ilyen szerencsés.

Felkeltem és kinéztem a szoba ablakán, amiben saját huszonkét éves önmagamat látom. A Roxfort örökre az életem része lesz a tekergők pedig a barátaim, akikre mindig számíthatok még Lupin-ra is hiába szakítottunk heted évese korunkban mert csak a tekergők rovására ment, de ettől még megmaradt a bensőséges kapcsolatunk. Az álmokra nem építhetünk várat mert a valóság ára elmossa most sötétség borult a varázs világra egy sötét mágus miatt a főnix rendje harcol. Amibe minden tekergő csatlakozott. Az égen még halványan ragyogtak az esti csillagok melyek azóta elhalványultak mióta gyerek voltam és az életem gondtalan volt már, hogy ha leszámítjuk a vizsgákat.

-Hogy meg tud változni az idő röpke hat év alatt. -mondtam ki hangosan a gondolataim ködös kételyeinek gyökerét. Voldemort napról napra erősebb el fog jönni az a nap amikor már nem tehetünk ellene semmit sem. James Remus és Sirius meg én a végsőkig harcolunk és soha sem fogjuk meg adni magunkat inkább harcban esünk el, de becsületben nem hiába gyakoroltunk éveken át akár tiltott mágiát is a halál falók ellen megengedett a használata.

De ez a környék biztonságos tele muglikkal akik éberen figyelnek bár ez az én közben járásomnak is köszönhető ugyan is mindenki úgy tudja a rendőrségnél dolgozom bár mi legyen is az ők pedig befolyásosak így elhitettem az emberekkel, hogy megszökött egy veszélyes gyilkos. Így sokkal éberebbek, mint álltalában a szokatlan dolgokra.

Most már úgy sem tudtam volna aludni úgy, hogy össze készülődők és elmegyek hamarabb dolgozni a mágia ügyi minisztériumba bár ott csak jelentést kell tennem révén, hogy aurornak álltam még tizennyolc évesen.

Az óta csak ritkán találkozom a srácokkal, akik azért hébe-hóba méltóztatnak levelet írni, de Remus hetente küld egy levelet. Ő megtartotta az ígéretét s minden levele végét úgy fejezi be, hogy ha bár mikor segítség kell ő rögtön ugrik. Egy szavamba kerül.