Harry potter Átok vagy áldás

7.rész

-Minden rendben? -kérdezte aggodalmas pillantásokat vetve rám miközben azon fáradoztam, hogy talpon maradjak mert a szédülés kerülgetett.  Ő lovagiasan támsztékot biztosított nekem én pedig nem voltam rest és elfogadtam a fejem sajgott James nem volt túlságosan boldog, hogy a legjobb terelője lesérült pontosan a nagy meccsük előtt a nyitó szezon a mardekár elleni meccs ezen nem veszíthetnek mert akkor végüg Piton egy örökké valóságig fogja cukkolni őket.

-Mennyire fájt? -lépett oda hozzánk James kábán felnéztem rá nálam magasabb volt valamivel. Remus gyilkos pillantást vetett a mögötte loholó Sirius-ra aki igyekezett meghúzni magát a többiek pedig inkább az öltözőben várták meg a fejleményeket.

-Nem nagyon. -feleltem s igyekeztem jó képet vágni, de ennek az lett a vége, hogy a nap hátra lévő részét a gyengélkedőn tölthettem unatkozva bezzeg most csavaroghatnék kedvemre hétvégén a kastélyban vagy esetleg lehetnék kettesben Lupinnal aki vélhetőleg a griffendélnek új oroszlán bőr szőnyeget csinált Sirius-ból. Nagyon megörültem amikor megláttam az ajtónál ácsorgó Lupin-t elhozta a művész készletemet nagyon örültem neki legalább eltudom ütni az időt.

-Szia bocsi, hogy csak most tudtam eljönni hozzád, hogy van a fejed? -kérdezte miközben finoman gyógy puszit nyomott a fájó homlokomra. Ettől pedig fülig elvörösödtem persze már nem volt titok, hogy együtt vagyunk, de akkor is még kicsit kínosan éreztem magam pedig még a javas asszony sem láthatott minket.

-Semmi gond nincsen. -nyugtattam meg és örömmel vettem át tőle e festő készletemet a javas asszonyunk legnagyobb örömére.

-Mikor engednek ki? -kérdezte amire a vállamat rándítottam. De minnél előbb annál jobb.

-És Black? Él még? -kérdeztem egy kis iróniával amire Lupin meglepődött.

-Nyugi még igen. -mondta erre megnyugodtam legalább a meccsig bírják ki utána püfölhetik egymást. Legalább egy terelőnk legyen csúcs formában még egy bő fél órát volt itt velem aztán néma csend és unalom telepedett rám legnagyobb meglepetésemre egy mardekáros negyed éves fiú lépett az ágyamhoz fel ismertem Perselus Piton volt az kedvesen rá mosolyogtam.

-Szia hallottam, hogy megsérültél gondoltam be jövök megnézlek, hogy vagy. -mondta miközben egyik lábáról a másikra billegett s a bal kezével a tarkóját vakarta.

-Nem kell aggódnod jól vagyok kviddics baleset. Meg esik az ilyen, de ne aggódj a meccsig kijutok innen. -nyugtattam meg velem mindig is kedvesen bánt hiába a griffendél és a mardekár közötti éles ellentét nem bántota a tudat, hogy én az oroszlánokhoz tartozom ő pedig a kígyók közé.

-Remélem is vagy a griffendélt lesöpörjük a pályáról. -mondta kacagva hát igen a mardekáros vér nem válik vízzé.