Egy Kis Esély..... //Lando Norris//

18. rész

Madison Parker

-Végre megvagy!- mondta valaki mögüllem. Hátra pillantottam ahol a kis csipet csapat állt.- Hol voltál?- kérdezte Max.

-Eltévedttem.....- vallottam be.

-Komolyan?-kérdezte Daniel, mire bólintottam. Erre elkezdtek hangosan nevetni.

-Nem vicces!- durciztam be.

-Mikor tévedtél el?- kérdezte kicsit lecsillapodva Charles.

-Nem tudom, kimentem wc-re de akkor volt a tömeg, hogy ameddigre megtaláltam legalább félóra eltelt, aztán amikor indultam volna visszafele nem tudtam hol vagyok, és itt bolyongtam.- mondtam szomorú arccal.

-Jólvan na, megtaláltunk már nincs semmi baj.- karolt át Lando és elindultunk valamerre amerre a fiúk mentek.

-Mi vagyunk a hős megmentőid!- mondta Daniel amit egy fintorral jutalmaztam.

-Akkor nem is tudod ki hanyadik lett?- kérdezte Carlos.

-Szerinted?- kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.

-Mindegy- legyintett- Max harmadik lett, Charles negyedik, Lando hatodik, Daniel hetedik, én tizedik, Pierre tizenharmadik- fejezte be.

-Gratulálok!- mondtam, majd Lando fele néztem aki továbbra is engem átkarolva haladt.- Mond csak Lando- kezdtem mire rám nézte.

-Hm?

-Nem tudsz egyedül járni, vagy mért csimpaszkodsz belém?- kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.

-Én csak mutatom neked az utat nehogy megint eltévedj- vigyorgott.

-Nagyon köszi, de szerintem most már tudom merre kell menni, majd követem a kiabálásotokat.- a vigyor lemosódott az arcáról és levette kezét a vállamról. Hírtelen hiány érztem lett ott ahol az előbb még Lando keze pihent. Erre a gondolatra megráztam a fejem.

-Akkor ünneplünk?- kérdezte Daniel már a hotelben.

-Én nem iszok, már csak az kéne nekem- mondtam.

-Nem is fogunk inni, max csak icipicit.

-Buliba se megyek- jelnetettem ki.

-Nem is mennénk- mondta Pierre.

-Ti már kiterveltétek!- mutattam rájuk mier mind elvigyordtak- Jesszus! Ti ki akartok végezni!

-Mondhatjuk úgy is- rántott vállat Carlos.

-És mi lenne az?

-Egy FIFA parti. -mondta Lando- Meg rendelünk kaját is.

-Utálom a FIFA-t.

-Mit ártott neked?- kérdezte Charles.

-A kisbábuk nem azt csináják amit én szeretnék! Direkt hártáltatnak!- bólogattam

-Ugye tudod, hogy ez egy játék? Amit te irányítasz.- kérdezte Max furcsán.

-Igen tudom, de akkor sem fogadnak szót. -legyintettem -Van Xboxotok vagy valami?

-Aha, Lando hozott- mutatott Landora- Carlos meg a FIFAt

-Hát ti nem vagytok normálisak.

Így hát egy kis kérlelés után felmentünk Lando szobájába és elkezdtünk játszani. És először csak figyeltem és már azt hittem, hogy megfeledkeztek rólam és megúszhatom ezt az egészet amikor Daniel megszólalt.

-Gyere királylány! Kihívlak egy meccsre- nézett rám de én nem mozdultam.

-Gyerünk Max, Daniel szólt neked- mondtam mire mindenki felnevetett kivéve persze Max.