Egy Kis Esély..... //Lando Norris//

19. rész

Madison Parker

Reggel szűnni nem akaró dörömbölésre keltem.

-Ki az és mit akar?- ordítottam.

-Szobaszervíz.- sipította valaki. Ha tippelnem kéne Daniel volt az.

-Itt meg Csipkerózsika. Kérem jöjjön vissza máskor mert még az örök álom rabja.- mondtam.

-Ú, Csipkerózsika nem egy csók miatt kelt fel?- hallottam közelebbről, szóval beengették magukat...

-Ki akarja megcsókolni?- kérdezte valaki mire kipattantak a szemeim.

-Aki meg mer csókolni azt megverem!- ültem fel az ágyban. A fiúk az ágy végénél álltak, már aki állt mert volt aki kényelmbe helyezte magát és leült az ágyra. Khm Daniel.

-Ó! Úgy néz ki vége az örök álomnak.- mondta Max.

-Inkább menjetek ki- dőrzsöltem meg az arcom.

-Nekem így itt most jó- mondta Daniel aki már elterült az ágy végében. Sóhajtottam egyet majd kiszáltam az ágyból, de túl hírtelen szálltam ki így minden elsötétül, ennek köszönhetően sikeresen arcra is estem. Csak velem szokott ilyen lenni?

-Jól vagy?- kérdezte Carlos.

-Aha! De szerintem én most itt maradok, nagyon kényelmes itt minden.- momdtam és közben felmutattam a hüvelykujjam.

-Nem úgy látom.- mondta Charles.

-Minedn oké.- nyitottam ki a szemem mire minden forgott így visszacsuktam azt és a karom is rátettem a csukott szememre. -Csak itt maradok még egy kicsit.

-Biztos minden oké? Ne hívjunk valakit?- kérdezte Lando mellőlem.

-Nem, nem kell csak hagyjatok egy percet. Még álmos vagyok.- mondtam majd kicsit később újra kinyitottam a szemem és felálltam, amiben Lando is segített, és megtartott addig amíg nem állok a saját lábamon.

-Mi volt ez?- kérdezte Pierre.

-Húha, talán keveset ittam? Vitaminhiány? Vagy vashiány? De lehet, hogy még nem pihentem ki a tegnapi napot. Öhm, valamielyik ezek közül, vagy mind egyszerre.- rántottam vállat.

Mielőtt még válaszolhattak volna kikaptam pár cuccot a bőröndömből és bementem a fürdőszobába.

-Megyünk?- léptem ki a fürdőböl- Amúgy mennyi az idő?

-Kilenc- mondta Carlos.- Van a vashiányodra gyógyszered?- kérdezte.

-Aha

-És szeded is?

-Ha éppen nem hányok be tőle akkor igen, de álltalában nem- rántottam vállat.

-De fontos lenne- kezdte Pierre.

-Undorító íze van.- fintorodttam el.

-Annyira biztosan nem rossz.- mondta Max.

-Igazán? Akkor kóstold meg.- mondtam és elő vettem a kis bogyókat.

-Oké, mind eszünk egyet ha te is.- mondta Carlos.
Így hát mindenki vett egyet és bevettük a szánkba, csak néztem az arcukat. Először Max kezdett el öklendezni, és ő ki is köpte. Majd Charles követte. Daniel és Pierre és Carlos szerintem egy idő után egybe lenyelték az amúgy szobogatós tablettát és vizet ittak rá. Lando meg sűrű fintorok és pofavágások között de megette velem.

-Ez szörnyű!- mondta Max.- Veszek neked valami jót! Igérem! Ezt én se enném meg a helyedben.- rázta a fejét, mire rá mosolyogtam.

Ezután lementünk reggelizni. A fiúknak most sem állt be a szájuk és csak csacsogtak és csacsogtak. Komolyan néha olyanok mint az utcámban a pletykás nénik. Csak néztem őket, és azon gondolkoztam, hogy belőlük sosem fogy ki a szó.