Egy Kis Esély..... //Lando Norris//

20. rész

Lando Norris

Reggel miután felkeltem bementem a gyárba és elintéztem pár kötlelező dolgot majd elindultam az edzőm, Jon megkeresésére.

-Készen állsz az edzésre.- csapott hátamra a keresett személy.

-Bele fogok halni?- kérdeztem.

-Nem, ma könnyű lesz, majd utána elmehetsz futni, is és beülhetsz majd egy kávézóba is mint tegnap.- vigyorgott rám.

-Te követtél?- kérdeztem.

-Nem. De ki az a lány akivel kijöttél onnan?

-Nem lényeg.

-Carlosnak igaza volt, tényleg elcsavarta a fejed.- nevetett fel.

-Inkább menjünk edzeni.- morogtam.

-Ilyet se szoktam sokat hallani.- nevetett fel hangosan és elindult én pedig követtem.

Edzés után ugyan úgy bementem a kávézóba ahogy tegnap is. Madison ugyan úgy a pultba állt és valamin ügyködöt.

-Szia Mads!- köszöntem neki mosolyogva mire megfordult.

-Lando! Szia!- köszönt vissza ugyan úgy mosolyogva.

Már egy ideje beszélgettünk mikor nyílódott az ajtó és Madison oda kapta a fejét. Lefagyva figyelte az ajtót amire én is oda néztem. Az ajtóban egy sötétbarna hajú fiú állt. A következő pillanatban Madison mint a rakéta úgy rohant oda a sráchoz és ugrott a nyakába aki nevetve kapta el. Hirtelen egy fura érzés kerített hatalmáb, nem tudom mi volt az, de abban a pillanatban minednnél jobban szerettem volna, hogy én legyek annak az ismeretlen srác helyében.

-Szia Törpe!- hallottam meg a fiú hangját.

-Óriás.- mosolygott rá öszintén Madison.

-Mikor végzel? Elmehetnénk valahová.

-Akár már most el is mehetek, mert eredetileg nem is kéne itt lennem. Meg ha jól számolom fél óra múlva úgy is mehetnék szóval biztos elengednek. Oh tényleg, Lando!

-Ki az a Lando?- kérdezte furán a srác.

-Mindjár megmutatom.- fogta meg a kézet és kezdte el rángatni a fiút felém.

-Lando ő itt Marcus. Marcus ő Lando.

-Marcus Daglous.- nyújtotta a kezét a srác.

-Lando Norris.- fogadtam el a kezét.

-Figyelj, nem gond ha megyünk?-kérdezte tőlem Madison.

-Semmi gond, menyjetek csak.- mosolyogtam rá.

-Köszi.- ölelt meg majd már indultak is.- Akkor szia.

-Sziasztok.

Egy darabig még ott voltam a kávézóban, nem is értem, hogy miért, talán abban reménykedtem, hogy Madison visszajön, de nem jött. Ígyhát elindultam haza fel. Mikor haza értem egy nem várt személy fogadott.

-Fewtrell, te már megint itt?- kérdeztem nevetve.

-Már meg se látogathatlak?- kérdezte Max.

-De, de lassan már itt élsz annyi időt töltesz itt. Mi járatban?- érdeklődtem.

-Gondolotam játszhatnánk vagy valamit, csinálhatnánk mert unatkoztam.

-Oké.

-Mi a gond, annyira elkenödöttnek néz most ki a pofikád.

-Semmi.- ráztam meg a fejem.

-Szóval egy lány!- vigyorgott rám- Kivele! Mi volt?

Furcsán néztem rá majd egy sóhajt megejtve elkezdtem a monológom.- Igazából van egy lány, aki érdekel, mert rejtéjes, és nem tudom, hogy mit kezdejk vele.