- Hazajöttem - kiáltottam el magam, mihelyst beléptem a házunkba.
A nappaliba benézve nem találtam senkit, csend honolt a földszinten. Furcsának tartottam, hiszen apám mindennap itthon töltötte napját, mivel az alkohol problémái miatt nem volt munkája. Édesanyám pedig csak délelőtt dolgozott, a nap többi részében főzött és takarított.
- Van itthon valaki? - kérdeztem kissé feszültebben.
Féltem, hogy valami baj történt, hogy apa csinált valamit anyával. Borzongás futott végig a testemen hacsak belegondoltam abba, hogy bármit is tett vele.
Benéztem a konyhába, ahol ugyancsak nem volt senki. A hűtőből kivettem magamnak egy üveg mentes vizet, majd újból a nappali felé vettem az irányt.
- Apa, anya itthon vagytok? - sétáltam az emeletre vezető lépcső aljához. Válasz viszont most sem érkezett.
Idegesen indultam el a lépcsőn azért, hogy megbizonyosodjak arról, vajon tényleg egyedül vagyok-e.
Az összes szobába benyitottam, de nem találtam sem anyát, sem apát, így egy kissé megnyugodva ültem le a nappaliba. Hangforrásnak bekapcsoltam a televíziót és kerestem egy dokumentumfilmet.
A pillám fokozatosan nehezült el, lassan vette át felettem a hatalmat az álmosság. Mielőtt mély álomba zuhanhattam volna, a bejárati ajtó kicsapódott és hangos férfi nevetés özönlött be rajta.
A tekintetem rögtön a hang felé kaptam, s azt lestem, vajon ki jött.
- Gyere be, haver - szólalt meg apám kótyagos, ittas hangján. - Segíts meginni a vodkát.
A gyomrom azonnal görcsbe rándult és idegesség lett úrrá rajtam. A szívem hevesen dobogott a mellkasomban, a pulzusom gyorsan emelkedett. Tudtam, hogy nem lesz jó vége ennek.
- Egyedül vagy itthon? - kérdezte egy másik férfihang, amely ismeretlenül csengett számomra.
- Azt mindjárt megtudjuk - dobta le hangosan a cipőjét apám, aztán elindult a nappali felé.
Gyorsan visszafordultam a tévé felé, majd alvást színleltem. Reménykedtem abban, hogy békén hagynak, s nem zavarnak, de hatalmasat tévedtem.
- Áh, Kornélia drágám, itthon vagy? - vett észre rögtön. - Máté, nézd csak, társaságunk is akad.
- Oh, ki ez a gyönyörű szépség? - huppant le mellém a tag a kanapéra.
Undorító, tömény alkohol szag csapta meg az orromat, amitől felfordult a gyomrom. Igyekeztem nem kinyitni a szemem, és minél erősebben imádkoztam, hogy menjenek el mellőlem.
- A lányom - mondta apám poharakkal csörömpölve. - Elvileg - tette hozzá szarkasztikusan.
- Elvileg? - kérdezte Máté, miközben kezével végigsimított jobb karomon.
A bensőmben egyre csak nőtt a rossz érzet, és nagyon koncentrálnom kellett, hogy ne kezdjek el remegni. Rettegtem az elkövetkezendő pillanatoktól.
- Szerintem nem a lányom - válaszolt apám. - Sára biztosan megcsalt, és nem tőlem van a gyereke.
A levegő a tüdőmbe rekedt, nem hittem a fülemnek.
Hogy beszélhet így anyáról? Tény, hogy vannak hibái, de sosem tudná megcsalni őt, hiába érdemelte volna meg.
- Ezt honnan veszed? - tett fel egy újabb kérdést a mellettem ülő féreg.
Kezeit nem vette le rólam, és egyre intimebb helyeken simogatott.
- Kivizsgáltattam magam. Nekem nem lehet gyerekem - felelte apám.
VOUS LISEZ
Sorsszerű csapás
Aléatoire❗Helyenként durva jeleneteket tartalmaz. Csak saját felelősségre olvasd. ❗ Egy történet, ami a valóság is lehet. Egy élet, amelyet bármelyikünk átélhet. Vass Kornélia élete kezdetektől fogva szétesni látszik. Mint mindenkinek, neki is vágya egy bol...
