Gyönyörű elrablom...

2.rész

Kezdtem ébredezni mivel a fejem iszonyatosan fájt, mintha valaki kalapáccsal ütne és minden ütés egyre erősebb lenne. Amikor kinyitottam a szemem még homályosan láttam, aztán szép lassan kitisztult minden. Arra emlékeztem, hogy sétáltam hazafele az erdőből majd valaki egy rongyot tett az orrom alá és elkábultam.

Körülnéztem, nem tudtam hogy hol vagyok. Valami pincében lehettem, hideg volt és nedves volt a levegő. A fal kopott volt és néhány helyen rá volt valami száradva. Olyan színe volt mint a...vérnek.
Egy faszékhez voltam kötözve méghozzá jó alaposan és szorosan, szinte fájt a kötél szorítása ami a kezemen és a lábamon volt. A szám le volt tapasztva, ezért nem tudtam segítségért kiabálni. Rettegtem. Ki hozott ide és miért? Meg fog ölni? Tehetetlen vagyok. Egy könny csordult ki a szememből ahogy ezekre gondoltam. A következő percben a nagy faajtó a falnak csapódott és egy kb 180 cm magas 18-19 éves maszkos alak jött be rajta.

-Látom felkeltél, szépség - mondta nyugodt hangon és elém állt, majd letépte a tapaszt a számról. A kezében egy pohár vízet tartott, bármit megtettem volna azért a vízért mert iszonyatosan szomjas voltam.

-Ki vagy te és miért raboltál el?! -mondtam neki remegő hangon.

-D vagyok, és többet ne kérdezz semmit mert nem kapsz rá választ! -mondta kicsit hangosabban. -Hoztam neked egy kis vizet...-folytatta volna de belevágtam a szavába.

-Kérlek add ide- mondtam halkan

-Megkapod ha válaszolsz a kérdéseimre -mondta és egy vigyor jelent meg a szája sarkában. Bólintottam.

-Szóval, még nem tudom a nevedet...hogy is hívnak?

-L..lizy -válaszoltam neki halkan.

- Lizy...és hány éves vagy Lizy?- kérdezte, közben szemeivel megvizsgálta minden egyes porcikámat.

-...17 -mondtam lehajtott fejjel.

-Mhm...szűz vagy még?
Egy könny csordult ki újból a szememből, mire felhúzta a szemöldökét amolyan "kérdeztem valamit" stílusban.

-I..igen -nyögtem ki valahogy.

-És mit kerestél tegnap ott abban az erdőben egyedül? -tette fel az újabb kérdést.

-Sétálni mentem...-mondtam.

-Tessék a vízed -segített meginni mivel meg voltam kötve. A vízet gyorsan meg is ittam. Ezután kiment és becsapta maga után az ajtót.

Remegtem a félelemtől. Nem tudtam mi lesz most velem. Látom még valaha a családom? Meg fognak engem találni? Látok még valaha napfényt?
Ezek a gondolatok futkostak a fejemben még pár percig aztán lecsukodott a szemem és elaludtam.