Gyönyörű elrablom...

6.rész

Dominik helyett egy magas, 40 év körüli férfi tántorgott be. Láthatóan részeg volt. Mivel az ágyhoz voltam bilincselve tehetetlen voltam. Azt tehetett velem amit akart.

-Szia, kicsilány. Mit csinálsz te itt? -mondta közben közeledett felém, a szívem majd kiugrott a helyéből, a lábaim remegtek.

-Ké...kérem ne bántson. -néztem a szemébe amire ő csak felnevetett.

-Ooo kicsilány, ne félj. Csak szórakozni fogunk egy kicsit. -mondta majd szája szélén egy örült, perverz mosoly jelent meg. Istenem, mi lesz most velem?

-Kérem ne...könyörgöm. -mondtam halkan, közben a szememből egy könnycsepp hullt ki.

-Kussolj már te ribanc! Azt csinálok veled amit akarok! -kiáltotta, amire összerezzentem. Ezután közelebb jött hozzám és belemarkolt a mellembe, amire én sírni kezdtem.

-Azt mondtam kussolj! -kiáltott újból majd puff...egy pofon csattant az arcomon. Próbáltam abbahagyni a sírást de nem ment. Ezután fölém mászott és egyik kezével a torkomat szorította a másikkal pedig rajtam tapogatozott. Szörnyű volt.
Letépte rólam a nadrágot, majd kicsatolta az övét. Sikoltozni kezdtem reménykedve abban, hogy valaki meghallja. Épp a nadrágja cipzárjával kinlodott amikor az ajtó a falnak csapódott és Dominik lépett be rajta. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire örülök annak, hogy őt látom. Amikor meglátta a férfit futólépésben jött az ágyhoz és letépte azt rólam majd a földre dobta. Rámászott és elkezdte őt ütni. Csak ütötte és ütötte ameddig a férfi orraból már vér folyt és a szájából is vért köpött. Én csak ültem az ágyon és megdermedve figyeltem, hogy mi történik. Egyik pillanatban Dominik a hátsó zsebéből elővett egy pisztolyt és a férfi fejéhez szegezte azt.

-Viszlát a pokolban! -mondta neki és meghúzta a ravaszt. Egy nagy dörrenés és a férfi fejéből áramló vér mindent felfröcskölt. A sokktól még sikítani sem tudtam.
Ezután kezdett minden homályos lenni és alig hallottam a körülöttem levő hangokat. Majd minden elsötétült.

◇◇◇

Arra ébredtem, hogy valami hideg, nedves dolog van a homlokomon. Kinyitottam a szemeimet és megláttam Dominiket. Nem volt rajta maszk. Az arca hófehér volt, a haja fekete volt mint a szén és néhány szál a szemébe lógott. Aztán észbe kaptam, hogy úgy bámulom őt mintha még nem láttam volna embert.

-Mi történt? -kérdeztem rekedtes és száraz hangon tölle.

-Elájultál a sokk miatt. -válaszota majd levette a homlokomról a nedves és hideg anyagot.

-Ki volt az az ember?

-Apám...egy részeges disznó volt, nem bánom, hogy végeztem vele. Megérdemelte, azok után amit tett. -válaszolta, azt észrevettem, hogy egy részeges rohadék volt de miért érdemelte meg azt, hogy megölje? És mit tett? Meg akartam Dominiktől kérdezni de jobbnak láttam ha ezt a kérdést máskor teszem fel.

-Bántott? -kérdezte mire a szemébe néztem és ott csillogott benne egy kis aggodalom meg düh.

-Nem.

-Rendben. Ooh és itt a betéted. -letette az ágyra és kioldozott. -Menj és fürödj meg, addig kicserélem a lepedőt.

-Köszönöm. -mondtam majd bementem a mosdóba és elvégeztem a dolgaimat.

10 perc múlva végeztem is.

-Ott vannak a ruháid. -mondta Dominik és a székre mutatott amire 2 fehérnemű 2 melegítő és 2 pulcsi volt rakva. Rajtuk volt a cetli, tehát újak voltak.

-Ezt honnan szerezted? -kérdeztem meglepetten.

-Az üzletből, gondoltam jó lenne ha nem csak az én ruháimban lennél. -mondta unottan.

-Köszönöm. -mondtam neki lágy hangon.

-Éhes vagy?

-Kicsit.

-Oké, rendelek pizzát. -mondta majd elővette a telefonját és telefonálni kezdett.
Nem tudtam hova tenni azt ahogy viselkedik velem. Amikor elrabolt nem volt ilyen kedves de azóta mintha megváltozott volna. Engem miért nem ölt meg? Nem tudok kiigazodni rajta.

Fél óra múlva megjött a pizza amit meg is ettünk majd lefeküdtünk. Kezdtem biztonságban érezni magam Dominik mellett, nem tudom, hogy miért mert nem kellene hisz ő egy gyilkos. Egy ideig még ezen gondolkoztam majd elütött az álom.