Gyönyörű elrablom...

15.rész

-Dominik, válaszolj! -mondtam. -Ki az a rohadt gyilkos? -kérdeztem tőle idegesen.

-Ryan... -mondta és nekem elállt a lélegzetem. Ryan egy gyilkos? Ez nem lehet igaz. Ő ölte meg azokat a fiatal lányokat? De mégis miért tenne ilyet? Ő nem ilyen volt...

-D-Dominik, én nagyon félek. Mi lesz ha eljön hozzám? Tudja, hogy hol lakom. -mondtam remegő hangon.

-Lizy, nyugodj meg, nem lesz semmi baj. A rendőrök most is keresik őt. -mondta nyugtató hangon.

-Remélem minél hamarabb elkapják. -mondtam már kissé nyugodtabban. -Holnap nem fogok suliba menni mert ki tudja, hogy hol van Ryan. -mondtam.

-Szerintem se menj. Maradj otthon és ha valami baj van hívj és azonnal megyek. -mondta és most már teljesen megnyugodtam. Hihetetlen, hogy milyen hatással van rám Dominik.

-Rendben, köszi. -mondtam neki kedvesen. -Viszont én most megyek aludni. Holnap beszélünk. Jó éjt. -mondtam.

-Rendben, jó éjt. -mondta majd bontotta a vonalat.

Kis ideig még Ryan-on járt az eszem majd elaludtam.

◇◇◇

Reggel 9:52-kor keltem. Felvettem egy szürke melegítőt és egy fekete pulcsit majd a hajamat laza kontyba fogtam. Ezután elindultam a konyhába reggelizni ahol az asztalon egy cetli fogadott. 

Nem mentél ma suliba és nem tudom, hogy miért de ha nem szeretnél akkor megértem. Apád elvitte Jacobot suliba és munkába ment én pedig el mentem fodrászhoz és amiután végeztem megyek vásárolni. Szeretlek.

Anya

Amiután elolvastam a levelet fel akartam hívni anyát, hogy szóljak neki, hogy Ryan a gyilkos de nem vette fel, ezért írtam neki egy üzenetet.

Lizy
Szia anya, a tegnap este kiderült, hogy Ryan a gyilkos és ezért maradtam itthon. Nagyon félek. Kérlek vigyázz magadra és siess haza. Szeretlek.

Már reggeliztem és elmosogattam de anya még nem olvasta el az üzenetem. Sajnos mikor el megy fodrászhoz mindig kikapcsolja a telefonját, hogy abban az 1-2 órában ne zavarják őt és elfelejti bekapcsolni.

Ezután bezártam a bejárati ajtót mivel anyának és apának is van kulcsa és felmentem a szobámba és ott is bezártam kulcsal az ajtót. Próbáltam kicsit tanulni de nem nagyon ment mivel csak Ryan-on járt a fejem. Nem ilyennek ismertem őt...nem egy hidegvérű gyilkosnak. Ő nem az a Ryan akit én ismertem. Ő már nem a legjobb barátom. Miért ölt meg fiatal lányokat? Miért lett belőle szörnyeteg? Hol van az a Ryan akit én kiskorom óta ismerek? Az a Ryan már nincs és soha nem is lesz...

Egyik pillanatban arra lettem figyelmes, hogy valaki a bejárati ajtó kilincsét rázza ami nem nyílik mivel bezártam. Ezután egy kis ideig csend volt majd a nappaliban lévő ablak betört. Ez ő... Ryan. Istenem, most mit tegyek? Egyedül vagyok itthon. A szobámban nincs semmi fegyver amivel védekezhetnék. Ez lenne a vég?

Gyorsan elővettem a telefonom és hívtam a rendőrséget. A második csörgésnél valaki felvette.

-Haló, itt a rendőrség. Miben segíthetek? -szólt bele a telefonba egy férfi hang.

-Lizy vagyok, kérem segítsenek. Betörtek a házamba. -mondtam halk, remegő hangon.

-Nyugodjon meg. Hol van a tartózkodási helye? -kérdezte.

-Court street 231-es ház. -mondtam.

-Rendben, máris küldöm a segítséget. Hol van most? -kérdezte.

-Az emeleten a szobámban, az ajtót bezártam. -mondtam miközben a könnycseppek elkezdtek áradni a szememből.

-Rendben, van ott egy szekrény ahova bebujhat?

-Igen. -mondtam miközben a lépcső recsegésére lettem figyelmes. -Most jön fel a lépcsőn, hallom. -mondtam.

-Kérem bujjon be a szekrénybe minél halkabban. -mondta majd tettem amit mond.

-A szekrényben vagyok. -mondtam halkan.

-Rendben, hall valamit? -kérdezte.

-Nem. -mondtam.

-Rendben, maradjon csendben. -mondta nyugtató hangon.

Egyik pillanatban valaki elkezdte az ajtót ütni. Rettenetesen féltem.

-Be akarja törni az ajtót. -mondtam remegő hangon.

-Van a szekrényben valami amivel védekezhet? -kérdezte.

-Nincs csak válfa. -mondtam.

-Rendben, az is jó lesz ha védekeznie kell majd. -mondta.

-Kérem siessenek.

-A segítség pár perc múlva ott lesz. Nyugodjon meg. -mondta de én nem nyugodtam meg. Az ajtó hamarosan be fog törni.

-Az ajtó már nem bírja sokáig. -mondtam majd abban a pillanatban az ajtó betört. A szekrény résein láttam őt... Ryant. Az arcán nem látszódott semmi érzelem. Komor volt. Életemben először féltem tőle...

-Hol vagy Lizy? Tudom, hogy itt vagy, hiszen láttam, hogy ma nem mentél iskolába. -mondta egy örült vigyorral az arcán. Rettegtem, hogy mi lesz most velem.

Ryan körülnézett a szobámban de nem ment ki. Egyik pillanatban a szekrény felé vette az irányt. A szívem már majdnem kiugrott a helyéről.

-Lizy, még itt vagy? -kérdezte a rendőr de nem válaszoltam mivel meghalotta volna Ryan. -Lizy ha ott vagy kérlek tarts ki. A rendőrök pár perc múlva a házadnál lesznek. -mondta.

Ryan már a szekrény előtt állt majd kinyitotta az ajtót. A kezében egy pisztoly volt amit eddig nem is vettem észre.

-Hát itt vagy. -mondta majd a hajamtól fogva kirántott a szekrényből és én elejtettem a válfát ami az egyetlen fegyverem volt majd felemelt úgy, hogy a szemébe nézzek. Én viszont nem néztem a szemébe hanem a lábammal megrugtam a golyóit. Erre a mozdulatomra elengedte a hajamat és összekuporodott egy kicsit a fájdalomtól.

-Te kis ribanc! -mondta még mindig összekuporodva. Én fogtam az alkalmat és a mosdóba szaladtam majd bezártam az ajtót. A telefonomat a zsebembe tettem még amikor a szekrényben voltam.

-Itt vagyok. Rámtalált de beszaladtam a mosdóba. -mondtam rémült hangon a telefonba.

-Helyes, van ott egy ablak amin ki tudnál mászni? -kérdezte a rendőr.

-Nincs. -mondtam majd halottam, hogy Ryan elkezdi az ajtót rángatni.

-Akkor keress valami fegyvert ha újból megtáma.... -mondta a rendőr de még mielőtt befejezte volna a mondatot  lemerült a telefonom.

-Francba! -mondtam halkan, majd halottam, hogy a bejárati ajtó betörik.

-Rendőrség, kezeket fel! -mondta az egyik rendőr. -Azt mondtam kezeket fel! -mondta majd egy hatalmas durranás lepte el a házat. A fürdő ajtaja alatt elkezdett befolyni a vér. Halottam, hogy a rendőrök feljönnek a lépcsőn. Ezután kinyitottam az ajtót és az ajtó előtt ott hevert Ryan holtteste. A fejéből ömlött a vér. Elkezdtem homályosan látni és alig hallottam a hangokat magam körül majd minden elsötétült körülöttem.