Gyönyörű elrablom...

3.rész

Reggel a faajtó csapodására ébredtem. Ahogy a falnak csapódott összerezzentem de amikor megláttam hogy D egy hosszú barna hajú, velem egykorú lányt ráncigál be az ajtón remegni kezdtem. A lány sírt és kérte tőle, hogy eressze el de ő nem eresztette.
A következő pillanatban a lány fejét a falba ütötte és az a földre esett. Nem halt meg, mert láttam ahogy a mellkasa fel és le emelkedik, valószínűleg a nagy ütéstől csak elkábult. Zokogni kezdtem, mert féltem attól hogy most mi lesz velem és a lánnyal.

-Kuss legyen, és ne bögj! -kiáltott rám D, majd kiment.

Pár perc múlva visszaérkezett egy ugyanolyan faszékkel amilyenen én voltam megkötözve. Vastag köteleket is hozott majd ledobta őket a földre. A lányt felültette a székre és hozzá kötötte. Ezután elment.

Már kb 1 órája hogy a lány csak ül a széken és még mindig nem mozdul. A fejéből csorduló vér ami még akkor kezdett folyni amikor D a falba verte a homlokára és az arcára száradt.
Csend volt és hideg. Pár perc múlva a lány nyöszörögni kezdett, majd lassan kinyitotta a szemeit és körbe nézett. Az arca rémült volt, a szemében a félelmet láttam. Sajnálattal néztem rá majd megtörtem a csendet.

-Szia, Lizy vagyok -mondtam kedvesen.

-Szia engem Zoé-nak hívnak -mondta egy erőltetett mosollyal az arcán. -Te mióta vagy itt? -kérdezte.

-Pár napja...péntektől -mondtam neki.

-Értem...és hogy kapott el? -ezután elmeséltük egymásnak azt ahogy ez a pszichopata elrabolt minket. Ezután csend volt egy ideig...

-Mi lesz velünk...istenem... - sírt fel Zoe.

-Nem tudom... -válaszoltam lehajtott fejjel.

-Meg fog ölni minket? -mondta Zoe maga elé bámulva. Erre nem tudtam mit válaszolni.

-Hé, nyugodj meg minden rendben lesz - mondtam neki mert csak ennyi jött ki a számon és ezután nekem is elkezdtek a könnyek lefolyni az arcomon. Már fájt a derekam attól hogy napok óta ide vagyok kötve ehez a kemény székhez, napok óta nem fürödtem, a hajam zsírosodott. Undorodtam magamtól.
A következő percekben mindketten belealudtunk a sírásba.