2.

252 18 8
                                    

A jótékonysági esttől körülbelül tizenhárom kilométerre, épp egy takaros kis házból lépett ki egy fiatal férfi. Gondosan bezárta a ház ajtajának mind a négy zárját, majd még egyszer leellenőrizve őket megfordult és zsebre tett kezekkel indult meg egy szűk, kacskaringós utca felé. Azon a környéken elég sok volt a betörés, ezért óvatossága cseppet sem volt szokatlan.

Lassan beesteledett, s a város egyre csendesebb lett. Szinte csak a lépteit hallotta, amint a cipőjének talpa a nedves kőnek csapódott. Annyit járt már ezen az úton, hogy csukott szemmel is ki tudta volna kerülni az egyes lyukakat, úthibákat, hisz nem egyszer esett orra bennük. Kapucniját jól a fejébe húzta, mikor egy hangoskodó részeg ember mellett sétált el, s mit sem figyelve annak hozzá intézett szavaira, sétált tovább.

Ilyenkor mindig hálás volt, amiért férfinak született. Ő megúszta ennyivel, hogy utánna szólnak, de egy nő itt csak fegyverrel, vagy gázspray-el mert közlekedni. Veszélyes környék volt. Csak az idősek és a nem annyira jó módú családok laktak a zsúfoltan elhelyezett házakban
a bűnöző réteg mellett. Viszonylag olcsón lehetett itt ingatlanhoz jutni, így legalább a reményvesztett, kilakoltatott embereknek is volt még egy utolsó esélyük talpra állni.

"Night village"

Amilyen szépen hangzott a kis városka beceneve, olyan sötét is volt. A szó szoros értelmében, mivel a kevés büdzsé miatt alig raktak ki közterület világítást, így este szinte senki sem mert kimozdulni, mert attól tartottak, hogy valaki esetleg megtámadja őket a homályban.
Dél-Koreában volt egy úgynevezett "Moon village", amihez nagyon hasonlított ez a környék. Annyi volt a különbség, hogy azt felújították és kinevezték egyes részeit történelmi helyszíneknek, ez a hely viszont továbbra is szürke és romos maradt.

A hideg szellő csípte a férfi arcát. Habár nyár volt már, aznap pont kicsit lehűlt az idő. Igaz, ő még a nagy kánikulában is pulcsiban és melegítő nadrágban rótta volna Szöul kicsiny, félreeső lakóövezetét. Mivel nem sok zöldet lehetett látni a házak között, ezért nagy sóhajjal lélegzett fel, mikor kijjebb érve megpillantotta a Han folyó széles mivoltát melyet körbeölelt pár fa, bokor és egy parkos rész. Egy pillanatra elidőzött a látványon, majd mélyen magába szívva a friss levegőt, ismét folytatta útját. Csak ez az egy pozitívuma volt a "Night village"-nek, hogy a folyó közel volt hozzá.

Szép lassan odaért a céljához. Házukhoz csupán tíz perc sétára volt a családi vállalkozásként alapított kisboltjuk, most is odatartott épp, váltásként.
Hamar meglátta a bájosan kivilágított kis üzletet. Az utcán már nem helyezkedtek el friss zöldséges és gyümölcsös ládák, mert mindenki tudta, hogy az arra járó éhes részegek nem zavartatták volna magukat a fizetés terhével. A kis boltocska ajtaján fáradhatatlanul villogott egy neon "open" felirat, jelezve az arra járó embereknek, hogy még este tizenegyig nyitva vannak.

A férfi a zsebéből kivette jobb kezét, majd lenyomva a kilincset belépett a helyiségbe, érkezését pedig az ajtó fölé akasztott csengő azonnal jelezte. Gyorsan végig futatta tekintetét a sorokon, leemelte kapucniját a fejéről, majd megrázva fekete haját, beletúrt abba és kicsit megigazította. Igazából csak stílusosan összeborzolta. Legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a kinézetére figyeljen. Megnyalta a száján ékeskedő, fém piercing-jét, majd elindult hátra fele, oda ahol a bolt raktára volt, s ahonnan a már megszokott erőlködő hangok jöttek. Szó nélkül ment oda segíteni a férfinak, aki rendesen megszenvedett egy doboz felemelésével, s lazán kikapva a kezéből, ismét a bejárat felé vette az irányt, hogy a kartont a pultra rakja, miközben követte őt a másik, idősebb férfi. Neki is ugyanolyan fekete haja volt, pár ősz hajszállal díszítve. Szemük hasonlított, annyi különbséggel, hogy az idősebbnek látszódtak már a szarkalábai. Kedves tekintete ekkor már csak fáradtságot tükrözött az egésznapos munka miatt, de magára erőltetett egy szeretetteljes mosolyt fia láttán.

- Köszönöm Jungkook. - hálálkodott gyermekének, aki csak bólintott apjának, jelezve, hogy ez semmiség volt neki és, hogy szívesen tette.

- Láttam elraktad már a gyümölcsöket. - szólalt meg mély hangján a fiatalabb, s elkezdte automatikusan kibontani a dobozt.

- Igen. Tudom, hogy megbeszéltük, hogy megvárlak vele, de hamar sötétedett ma. - felelt Jeon Hajoon, Jungkook apja, miközben hunyorogva kikémlelt az üveg ajtón. Szinte már teljesen besötétedett, s csak a bolt előtti utcalámpa adott valamennyi fényt.

- Mióta villog az égő? - kérdezte a fiatalabb az üzlet egyik lámpája felé biccentve, közben pedig elkezdte a doboz tartalmát kipakolni a polcokra. Instant leves, tészta és pár édesség. Ezek voltak a legkelendőbb árúi a JJ Market-nek.

- Reggel óta. - felelt Hajoon fia kérdésére. - Nem akartam hozzányúlni, mert tudtam, hogy leszidsz, ha egyedül neki látok. - mosolygott szórakozottan, ami miatt Jungkook is elmosolyodott.

- Holnap elugrom, veszek bele égőt és kicserélem. - megnyugtatóan beszélt, de erre nem volt szükség, hisz apja pontosan tudta, hogy a fia bármit megold, főleg ha a boltról volt szó.

- Mrs. Kim lehet be fog ma ugrani kenyérért. Tettem el neki, hátul van. - mutatott az idősebb a raktár felé. - Ezen kívül van ott még pár doboz, meg köszönném, ha kibontanád őket és frissítenéd az árukészletet. Ne lepődj meg, a nasis pult kicsit hiányos. - tette hozzá, s Jungkook kicsit idegesebben nézett az apjára.

- Megint itt voltak azok a kölykök? - a másik bólintott. - Megmondtam apa, hogy szólj ha látod őket. Két percre se vagyok tőled és pontosan tudod, hogy tőlem tartanak annyira, hogy ne lopjanak előttem. - magyarázta a fiú, de az apja csak legyintett egyet.

- Ugyan fiam. Nem érnek annyit, hogy te miattuk felesleges köröket fuss. - igaz nem mondta ki, de Jungkook pontosan tudta, hogy azért nem akar tenni semmit a tolvajok ellen, mert tudja, hogy rosszabb a soruk, mint nekik. Mindig segíteni akart a rászorulókon, még akkor is ha azok épp meglopták őt. Ezt valahol tisztelte Jungkook, de valahol túlzásnak is tartotta. Hiszen apja minden fizikai hátráltatás ellenére is keményen dolgozott nap mint nap, míg ezek a mihaszna kölykök a biciklijükön éltek, izzasztó munkát nem ismerve, s kihasználták Hajoon korlátait. Nem firtatta inkább apjának gondolatmenetét. Sokszor megpróbálta, de az idősebb férfinek olyan sziklaszilárd elvei voltak, hogy senki és semmi nem tántoríthatta el őt tőle.

- Nálad van a kés amit adtam? - kérdezte a fiatalabb miközben apja készülődni kezdett.

- Még is mit kezdjek én azzal fiam. - felelte vicceskedve, de amint meglátta a másik komoly arcát, csak kedvesen elmosolyodott. - Tudod, hogy igen. - mondta, s végzett még egy utolsó, gyors ellenőrzést, majd hangosan köszönve elindult haza.

Jungkook egészen addig figyelte távolodó alakját, míg azt el nem nyelte az utcák sötétsége. Aggódott apjáért, mert tudta, akármennyire is tisztelik őt a környéken, ha csak egy valaki is rátámad míg hazafele megy, nem fogja tudni megvédeni magát. Nem szeretett folyton aggodalmaskodni, mert bár apja volt a legalázatosabb, legnagyobb szívű ember akit ismert, tudta hogy sérti a férfi egoját, ha ő folyton eszébe juttatja gyengeségeit.

Elővette telefonját, majd bedugta a fehér vezetékes fülesét a füleibe, s max hangerőn kezdte el bömböltetni a hangulatának épp megfelelő zeneszámot.

Mrs. Kim úgyse fog egyhamar jönni.

GOLDEN LIFE - Jungkook ff.Where stories live. Discover now