GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

26.

Ez a dupla rész második része. Ha az elsőt nem olvastad, lapozz vissza.

✿

- Akkor menjük hozzám. Közel is lakunk, illetve ha végeztünk nem kell olyan sokat mozognod a kocsidig, így kisebb az esélye, hogy elcsúszik a fólia. - ajánlotta fel Jungkook.

- Oh, ez nagyon kedves tőled, de nem akarok így betörni a magánszférádba. - visszakozott Ara, mire a férfi csúnyán nézett rá.

- Ugyan. Mostmár ragaszkodom hozzá. - egy pillanatig úgy hangsúlyozott, mint megismerkedésükkor Ara, ami miatt a lány fel is oldódott kicsit és enyhe hezitálás után belement az ötletbe.

Meg se álltak EunAra autójánál, hanem mentek egyenesen tovább Jungkook háza felé. Minél közelebb voltak, a lány annál közelebb húzódott a férfihez, lévén, hogy egyre ritkábbá váltak azok a lámpaoszlopok, amik tetején még nem kiégett izzó adott biztonságos fényt a hátborzongató sikátorokban. Síri csend volt körülöttük és még a léptük hangját is elnyomta az útra kifolyt föld. Minden koszos volt az ő szemében és néha egész kellemetlen szagok csapták meg az orrát, amikhez Jungkook már teljesen hozzá volt szokva, ezért ő észre se vette ezeket az apróságokat.

A férfi csak akkor érzékelte EunAra reakcióit, mikor elhaladva egy-két részegen kiabáló ember mellett, szinte a bordái közé fúrta aprócska testét a lány, miközben láthatatlanná akart válni. Táskáját olyan erősen szorította magához a fiatalabb, hogy már az ujjai is fehéredtek, de ezt a sötétben senki sem láthatta. Nyugtatóan átvetette egyik karját Kook Ara vállán és gyengéden megszorítva azt jelezte neki némán, hogy nyugodjon meg, ő megvédi még a részegektől is.

Pár perc múlva a lány nagy örömére feltűnt előttük egy hívogatóan kivilágított, apróbb ház. Ahogy közelebb értek EunAra akaratlanul is elkezdte felmérni az elé táruló látványt. Végig vezette tekintetét a kopott kerítésen, amiről néhány helyen mállott már a festék, a nyikorgó kapun és azon a kevés gazon, ami a kertet borította. Náluk nem lehetett gyom a kertben, mert az valakinek az állásába került volna, így csak furcsán méregette a kertet rondító növényeket, holott fogalma sem volt arról, hogy szimplán Kook-nak csak nem volt ideje már erre, pedig előtte folyamatosan gondozta apja nagybecsben tartott kertjét.

A férfi gyorsan kinyitotta az összes zárat, de már a bejárati ajtó előtt is hallotta apja hangját, ahogy Taehyung-gal beszélgetett. Előreengedve Ara-t lépett be ő is a házuk adta melegbe. Apja az asztalnál ült és fél kézzel egy poharat szorongatva beszélgetett a pultnak támaszkodott Tae-vel. Először nem is nézett a fiára, lévén azt hitte egyedül volt, de mikor a fiatalabb Jeon megszólította oda kapta a tekintetét.

EunAra hirtelen annyira zavarban volt, hogy elfelejtett lazítani a tartásán és még mindig annyira összehúzta magát, mint mikor kint sétáltak.
Szorosan bújt Jungkook-hoz, akinek a keze megtalálta a már ismerős helyét a lány vállán. Ez némileg csillapította azt a zavart bizsergést, ami átjárta a lány testét, így mikor találkozott Kook apjának kíváncsi tekintetével csak mélyen meghajolt és közben erősen szemezett a padlót apró rétegben borító porral.

- Apa ő itt EunAra. - mutatta be a férfi a mellette lévő lányt, kihagyva azt az apróságot, hogy miért is jött át hozzájuk ennyire hívatlanul és, hogy pontosan ki is ő. Udvariasan köszönt Ara és amint Hajoon kedvesen viszonozta a gesztust, már szinte el is felejtett zavarban lenni. Az idősebb férfiből egyenesen sugárzott a mérhetetlen kedvesség és a vendégszeretet, amivel előtte szinte még sosem találkozott. Jungkook-ban is csak nyomokban vélte felfedezni ezt a családi vonást, így bár nem sokat beszéltek még, de szinte már akkor a szívébe lopta magát az öreg.

- Gyertek beljebb nyugodtan. - invitálta be a fiatalokat az idősebb.
- Kértek esetleg bármit? - kérdezte körbe cikázva tekintetével az aprócska kis konyhát, mely egyszerű barna fából készült konyhabútorból volt összerakva, középen néhány helyen már rozsdás, gáztűzhellyel. EunAra-éknál igazából a konyha csak dísznek volt, leginkább azért, hogy az anyja el tudjon dicsekedni vele a vendégeknek, miközben valamelyik eldugott szinten sürgött a szakácsuk. A helyiség láttán nőni kezdett benne egyfajta sajnálat Jungkook felé a körülmények miatt, amiben élnie kellett, de ha tudta volna, hogy Jeon-ék még viszonylag jól éltek a környékükön, biztos leesett volna az álla.

- Köszönöm szépen nem kérek. - mosolygott kedvesen a lány, de figyelmét nem tudta elkerülni, hogy Kook apja csak fél kézzel nyitogatta a szekrényeket, miközben a másik karja mellette lógott. Valami furcsa volt a tartásában, de hamar el is felejtette, amikor az idősebb feketehajú férfi egy csomag garnélás chipset vett elő és egy fatálba ki rakta nekik.

- Tessék vegyetek belőle. - biccentett feléjük és a lány illedelmesen vett is a nasiból. A szirom szinte pillanatok alatt elolvadt a szájában, érdekes ízzel burkolva be a lány ízlelőbimbóit.

Akkor volt ideje először felmérnie az idősebb Jeon-t. A férfi kétségtelenül Jungkook apja volt csak kicsit ráncosodóbb változatban. Az orruk és a mosolyuk szinte teljesen megegyezett, míg az apuka szeme kicsit kisebb volt, mint a fiáé, de lehet csak amiatt látta így, mert folyamatosan mosolygott. Haja ugyanolyan ébenfekete volt és látható kora ellenére is alig volt benne őszhajszál.

Taehyung, aki már köszönt haverjának és EunAra-nak, hezitálás nélkül markolt bele a chipszbe, kiérdemelve ezzel egy tarkón vágást Hajoon-tól.

- Nem láthattalak én már valahol? Olyan ismerős vagy nekem. - mutatott Hajoon EunAra-ra egy kevés semmitmondó csevegés után, aki erre csak kedvesen elmosolyodott.

- Vásároltam már Önöknél. - felelt kedvesen a lány de tett oldalra egy lépést, mert Jungkook közben észrevétlenül elkezdte terelni őt a szobája felé. A keze szinte csak épphogy hozzáért Ara derekához, mégis ő szinte ösztönösen mozdult arra amerre a férfi kívánta.

- Áh! Akkor biztos azért. Sosem felejtem a vásárlóinkat! Mindenki el van raktározva ide. - mutogatott a halántékára a bal kezével kicsit viccesen Hajoon és EunAra vele nevetett. Nem tudta mi volt vele mostanában, de mintha minden idegen akivel találkozott az elmúlt hetekben egyből a szívébe lopta volna magát.

- Igen apa. Tudjuk, hogy szuper a memóriád, viszont nekünk most el kell intéznünk valamit gyorsan. - szólt közbe Jungkook ezúttal sokkal látványosabban tolva a lányt a szobája felé, aki csak elnézést kérően mosolygott a szobában lévőkre.

- Én is menjek? - kérdezte Tae ellökve magát a pulttól, de szinte azonnal le is fagyott sétálás közben, amikor szembetalálta magát Kook tekintetével, miközben az nemlegesen rázta a fejét.

- Semmiképpen sem. - zárta le Jungkook, mielőtt még Taehyung elkezdhetett volna érvelni, de a haverja értetlenül elégedetlenkedett.

- Dehát mégis miért nem? Jungkook! Mit akartok a szobádban? - kikerekedett szemekkel bámulta barátját, aki EunAra-val már az ajtóban állt.

- Csak megbeszélünk valamit. - forgatta meg a szemét a férfi és lezárva tekintve véglegesen a témát betolta a szobájába a piruló EunAra-t, majd magukra csukta az ajtót és a biztonság kedvéért még kulcsra is zárta.