GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

4.

✿

Négy órával korábban, mikor a nap sugarai épphogy elkezdtek feltűnni a horizonton, a Jeon család már régen megette a reggelijét. Igaz az ő otthonukban nem volt roskadásig tele az asztal, de azért több ételt is megengedhettek maguknak, mint például sok szomszédjuk. Aznap egyszerű rizst ettek kimchivel. Jungkook apukája helyett mosta el a koszos edényeket, majd elkezdte összekészíteni a sporttáskáját, hogy minél hamarabb elkezdhesse a napot.

Nekik az idő pénz volt. Minél tovább maradtak ágyban, annál kevesebb idejük maradt a napból a dolgaik elintézésére. Mivel Jungkook-é volt általában a délutáni műszak a boltjukban, ezért mindig figyelnie kellett arra, hogy időben végezzen minden más teendőjével, hogy apukáját le tudja váltani és az idősebb haza tudjon menni pihenni.

Hangosan köszönt apjának kifelé menet, a vállára dobta a táskáját, majd gondosan bezárva az ajtót maga mögött elindult a szokásos útvonalán. Lassan kezdett éledezni a város. Nem szerette a tömeget, ezért sem zavarta, hogy a sokaság elkerülése érdekében kicsivel korábban kellett kelnie, hiszen így legalább több ideje volt edzeni. Fekete pulcsijának a kapucniját szinte a szeméig húzta, laza mackónadrágjának a zsebeibe dugta kezeit és zenét hallgatva elmerült a gondolataiban. Vetett egy pillantást a Han folyóra, majd lefordult és elhaladva a JJ Market előtt, tovább sétált. Két perc múlva oda is ért a céljához, egy tele graffitizett, régi, téglából épült épülethez, majd bement annak nehéz fémbejáratán.

Végig ment egy folyosón, a padló visszaverte a lépteinek hangját, s minél közelebb ért az edzőteremhez, annál jobban erősödött a bentről kiszűrődő zaj. Nyikorogva csapta ki a kétszárnyú ajtót, aminek köszönhetően már nem tartotta semmi sem vissza a benti hangokat és még a fülesén keresztül is hallotta a férfiak erőlködő nyögéseit. Végig sétált az izzadtságban úszó izomagyak között és a terem másik oldalán letette a táskáját. Pulóverét áthúzta a feje fölött, levette az atlétáját és felvett helyette egy szürke, bő pólót. Nadrágját is lecserélte egy fekete színűre, ami rövidebb volt az előzőnél és neki látott bemelegíteni.

Szép lassan feltornázta pulzusát, bepörgette vérkeringését. Érezte, ahogy a testén minden izom, izomcsoport kezd bemelegedni, rugalmasabb lenni. Homlokán gyöngyözni kezdett pár izzadtságcsepp, amikor hangos zaj ütötte meg a fülét a bejárat felől. Szemeit megforgatva rázta le kicsit magát, majd elindult a boxzsákokhoz, hogy ott folytassa a bemelegítést. A zaj forrása fokozatosan közeledett felé és nem sokára egy sötétbarna, szinte már feketehajú srác képében meg is jelent előtte az illető. A barnahajú hangosan beszélt, szinte már kiabált, ledobta a sporttáskáját Jungkook táskája mellé, majd ő is átöltözött, egy hosszú, fekete nadrágba, egy fehér rövid ujjú pólóba, s odasétált a másik férfi mellé.

- Késtél. - mondta Jungkook, rá se nézve, két ütése közbe, amiket az egyik boxzsákba küldött.

- Ugyan már tesó. Nem mindenki olyan reggeli rigó, mint te. - felelte lazán a másik, miközben a zsák másik oldalára állt, hogy azt tartani tudja.
- Amúgy is még csak reggel hét van. Örülj, hogy egyáltalán miattad kikeltem az ágyból. - nevetett fel.

- Könyörgöm Tae. Tudod, hogy edzenem kell, hogyha a legjobb akarok lenni. - Jungkook frusztráltan kifújta a levegőjét, de Taehyung csak mosolygott.

- És ezen az egy órán fog múlni a karriered, gondolom. - reagált viccesen a másik aggodalmára, majd nekifeszült a zsáknak, hogy Jungkook be tudjon vinni pár ütést még. Ezután elindultak a ring felé, ami akkor szabadult fel pont. Jungkook edzője már ott állt és várta a fiatalokat, hogy el tudjanak kezdeni gyakorolni, de előtte még félrehívta őket beszélni.

- Van egy jó hírem. - kezdett bele. - Elintéztem, hogy a következő boxmérkőzésen te állj ki Zang Zhilei kínai boxoló ellen, amikor Koreába jön. - Jungkook ereiben megfagyott a vér egy pillanatra, majd őrült gyorsasággal kezdett ismét pumpálni a szíve. Hirtelen izzadni kezdett a tenyere és mintha egyre jobban szorította volna valami a torkát. Nem csoda, hogy a teste így reagált a hír hallatán, hisz több mint hat éve várta már ezt a pillanatot. Talán még meg is szédült, annyira le volt taglózva amiért azzal a férfivel állhat majd ringbe, aki 23 nyereség közben csak egyszer veszített.

- Jungkook össze ne ess itt nekem. Olyan színű vagy már lassan, mint a krétapor. - heccelte Taehyung megrázva haverját, aki nagyokat pislogva tért vissza a földre.

- Mikor? - kérdezte, de ő sem értette, hogy miért rekedt be hirtelen.

- Három hónapod van felkészülni. - felelte az edzője. Ezer meg ezer feladat, tennivaló árasztotta el Jungkook elméjét, mind azzal kapcsolatban, hogy hogy fogja megtalálni a tökéletes egyensúlyt box és munka között. Apjának kellett a segítség és természetéből adódóan, genetikailag képtelen volt arra, hogy cserbenhagyja az öregét. Úgy volt vele, hogy három hónap sok idő ahhoz, hogy a megszokott edzéstervével is el tudja érni a kívánt teljesítményt. Igyekezett nem aggódni, de hirtelen folytatta az edzője.
- Csak annyi a gond, hogy 3,5 millió won lesz a nevezési díj (körülbelül 900.000 ft). - mondta az idősebb.

- Haver. Így lelombozni egy ekkora jó hír után. - vágta vállba Taehyung az edzőt, aki szigorú pillantást vetett a barnahajúra, majd tekintetét az enyhén elsápadt Jungkookra vezette. - Ez probléma? - kérdezte, de tudta előre a választ.

- Megoldom. - a feketehajú kifújta a levegőjét, majd a hajába túrva állt kezdő állásba, hogy el tudják kezdeni az edzést. Fogalma sem volt arról, hogy hogy fog ennyi pénzt szerezni ennyi idő alatt, hisz csak az apja boltjában dolgozott és ott nem kerestek annyit, hogy az alap költségeik mellett még 3,5 milliót félre tudjanak tenni. Dühös volt magára, amiért nem kezdett el korábban gyűjteni. Hogy soha nem tett félre a fizetéseiből. Pedig neveltetéséből adódóan azt gondolhatnánk, hogy megtanult spórolni, viszont itt kivételesen nem erről volt szó. Minden pénzt az apjának adott vagy pedig rá költött. Legyen szó a bolt felújításáról, vagy a házuk rendbeszedéséről, ha ő figyelt fel először a problémára, akkor ő is fizette azt ki. Ezenkívül, az edzésekre és ruhákra is költenie kellett, ami azt eredményezte, hogy alig maradt pénze a hónap végén.

- Ez az! Jeon a "mindig mindent megoldok" Jungkook, majd mindent megold! - kezdett bele lelkesítő szövegébe Taehyung, de hamar elhallgattatták a felé irányuló gyilkos pillantások.
- Most mi van? Kell a motiváció.- tette szét értetlenül a kezeit, de miután látta, hogy nem kapott jobb reakciót a másik kettőtől, csak sóhajtva egy nagyot megrázta a fejét és védekező pózba állt, hogy Jungkook tudja gyakorolni a támadást.

Aznap valahogy más volt az edzés. Mindenkinek máshol járt az esze. Az edző igyekezett kigondolni egy tökéletes edzéstervet, amivel fel tudta készíteni Jungkook-ot az ellenfelének harcmodorára. Jungkook megpróbálta kitalálni, hogy milyen úton módon fog pénzt szerezni. Taehyung pedig... nos Taehyung-nak mindig máshol járt az esze és soha senki nem tudta, hogy pontosan hol, így ez akkor sem volt másképp.

- Kelleni fog egy szponzor. - fogalmazódott meg a feketehajúban és az edzésének második fele arról szólt, hogy megpróbált rájönni arra, hogy még is honnan szerezzen egyet.