Vártam egy pár percet miután Max elment, hogy véletlen sem érjem utol. Kiszálltam a kocsiból, bezártam majd a Paddock bejáratához mentem, ahol a fiútól kapott belépőt csipogtattam le és indultam el a Red Bull boxjához. Ott álltam a garázs előtt és csak néztem ki a fejemből, hogy itt most hova is menjek.
Nagy gondolkodás közepette telefonom csörögni kezdett, a holland nevét írta ki a telefonom kijelzője.
Mondjad Maxi- köszöntöttem.
Figyelj Anneliese, inkább gyere a homeba, mert már itt vagyunk és reggelizünk. - szólalt meg a telefon túloldaláról.
Oké, megpróbálok oda találni. - viccesen válaszoltam.
Elindultam a home felé, de most vagyok itt először fogalmam sem volt róla, hogy mit merre is találok. A nagy nézelődés közepette véletlen valaminek vagyis azt hittem neki mentem és a telefonom a táskámmal együtt a földre zuhant.
Hej! - csattant fel az ember akivel egymásnak mentünk. - máskor figyelj jobban kérlek- tette hozzá.
Máskor te is figyelj a lábad elé - mondtam kicsit bunkón, mert felhúzott ezzel a kijelentésével, mivel nem direkt mentem neki. Hajoltam le a telefonomért és a táskámért mire a fejünk összekoccant mert ő is lehajolt értük.
Bocs ez se direkt volt elhiheted - szólaltam meg végül a kezembe vettem a dolgaimat és mentem a megbeszélt helyre de megtorpantam mert már azt se tudtam merre is kéne menni.
Jól vagy? - jött a kérdés, mire megfordultam ránéztem majd válasz nélkül mentem utamra, lehet kicsit bunkónak tűnhetett de velem így ne beszéljenek.
Egy jó 15 perc ide oda bolyongás után meglett a red bull motorhomeja ahova a kártyám lecsippantása után be is mentem.
Az étkező felé vettem az irányt, de ezt is csak a kis táblákból találtam meg.
Megláttam Maxot és Bradley így feléjük megindultam.
Na hugi jó sokáig tartott mire megtaláltad a helyet - nevetett.
Tudod mennyi minden van itt meg mennyi ember csoda, hogy csak ennyi ideig tartott eljutnom ide.- nevettem én is szerencsétlenségembe.
Szia Annaliese Coolen vagyok Max unokatestvére - mutatkoztam be a holland edzőjének vagyis fizioterápiás edzőjének.
Szia Bradley Scanes - mutatkozott be.
Annie reggelizni - szólalt meg Max.
Ohm iszok egy kávét csak, még nem tudok reggelizni - próbáltam magam kihúzni az éves alól.
De már 9 is elmúlt, reggelizni pedig kell - nyomta tovább a szövegét.
Jó Max, el tudom dönteni 20 éves létemre, hogy mikor vagyok éhes és mikor nem- zártam le a témát és meg is indultam a pult felé egy cappuccinot kértem ki magamnak. Ahogy megkaptam az életmentő italomat vissza akartam indulni az asztalhoz de ahogy fordultam valaki nekem jött és a pohár a földön landolt a hófehér cipőnek annyi, amint el akartam küldeni a búba az embert aki miatt nem tudtam meginni a kávémat, de amint megláttam ki is jött nekem még jobban felment a pumpa az agyamba.
Most komolyan - kérdeztem szarkasztikusan - az előbbi nem volt elég - fejeztem be.
Ez így egy-egy - próbálta viccesre fogni de én nem voltam vicces kedvembe. - Gyere kapsz még egy kávét aztán hátha lenyugodsz egy kicsit - próbálta menteni a dolgot.
Na hát én így is nyugodt vagyok, de a kávét elfogadom, mert már nem bírom nélküle. - mondtam
Jó napot egy cappuccinot szeretnék kérni a hölgynek és egy espressot köszönöm - kérte ki a kávénkat.
Miközben nekem jött egy sms-em Maxtól, hogy elment a garázsba majd menjek ha gondolom és egyek valamit - mosolyogva rakom el a telefonom a zsebembe.
Tessék- nyújtotta az italt felém.
Köszönöm - köszöntem meg.
Elindultam egy asztalhoz, meglepődtem, hogy a srác is követett, leült mellém és csak ittuk a kávét majd egyszer csak megszólalt.
Amúgy Pierre vagyok, Pierre Gasly és te? - mosolygott rám.
Anneliese Coolen - árultam el a neki a nevem, és az ő neve számomra elég ismerős volt.
