- Hej Anneliese - jött utánam Pierre, mire én csak folytattam tovább az utam és nem vettem tudomást arról h szólt.
- Anneliese - szólt rám újra majd egyszer csak éreztem, hogy elkapja a csuklóm. Erre gyorsan hátra fordultam és kihúztam kezemet fogása alól.
- Pierre, engedj el. - szóltam rá ingerülten.
- Mi a baj?-kérdezte - azt hittem ebédelni vagytok- tette hozzá.
- Semmi és én már befejeztem az ebédet- közöltem, majd tovább indultam ki a parkoló felé és ezzel magam mögött hagytam a francia fiút.
Ahogy kiértem megkerestem Max autóját és neki támaszkodva próbáltam lenyugodni. Nem tudom felfogni, hogy mindenki azon van fennakadva, hogy Benedict nincs itt és nem annak örülnek amiért én itt vagyok.
Gondolataimból Max szakított ki, amire nagyon meglepődtem, hisz megtalált.
- Mi a gond? - kérdezett rá.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem én.
- Tudod, hogy nem szeretem ha kérdésre kérdésre válaszolsz! - mondta higgadtan - amúgy Pierre mondta- mire az én szemein kikerekedtek.
- Pierre? - kérdeztem, hiszen nem értettem ő honnan tudta h itt vagyok.
- Mondta, hogy látott kifelé jönni a Paddockból és így gondoltam itt vagy.- válaszolta meg kérdésemet.
- Figyelj nem akartam így nektek esni - magyarázkodtam, mert tényleg felkaptam a vizet és pont ők azok akik nem ezt érdemlik.
- Tudom, és azt is tudom, hogy nehéz ez a hétvége és köszönöm a támogatásodat, de valami nem nincs rendben veled - mondta Max mire kicsit könnybe is lábadt a szemem, ő erre csak rám mosolygott és megölelt.
- Nincs semmi Maxi - próbáltam elhitetni vele - köszönöm, hogy itt vagy nekem de mostmár menj mert mindjárt időmérő - paskoltam meg a vállat.
- Igazad van na gyere- fogta meg a kezem és átkarolta vállam, majd így mentünk el egészen a garázsig ahol megláttam Kellyéket majd feléjük megindultam.
- Ne haragudj - kértem tőle bocsánatot és megöleltem.
- Semmi baj édesem - viszonozta az ölelést - sőt ez még nem is volt olyan nagy kiborulás- tette hozzá nevetve.
- Köszii - nevettem én is és közben kinéztem a garázsból, majd megláttam a franciát aki pont minket nézett, amikor meglátta, hogy nézem gyors elfordult majd előkapta a telefonját.
Egy pár másodperc elteltével telefonon zümmögni kezdett, előhalásztam a táskámból. Mikor megláttam ki irt akaratlanul is mosolyogni kezdtem majd ránéztem a fiúra aki szinten engem nézett.
pierregasly
Látom minden oké, örülök!😌
anneliese_coolen
Igen, egy kicsit ideges voltam. Ne haragudj amiért bunko voltam veled.
pierregasly
Megértem semmi gond.
De kiengesztelés képpen egy vacsi ma?🤩
Kérdezte a francia mire full vörös lett az arcom, amit a fiú észre is vett, így rám kacsintott nevetés után.
Gyorsan bepötyögtem neki egy igent, hiszen ma már a kávé sem akart összejönni akkor legalább egy vacsi legyen.
Kelly észrevette, hogy hirtelen ilyen jó kedvem lett, amit persze nem hagyott szó nélkül.
- Annie milyen hangulat ingadozásaid vannak! - nevetett. - remélem ebben az állapotban maradsz - nyomatékosította, hogy a boldog Anniet szeretné látni.
- Jó - sóhajtottam - próbálkozom - nevettem már én is vele.
Beültünk a Red Bull kocsi mögött elkülönített székekre és a fejhallgatót felvéve néztük végig az időmérőt.
Max és a csapat nagyon jól teljesített, így a holnapi nap pole pozícióból indulhat. Ahogy véget ért az időmérő és a fiúk már kiszálltak az autóból elindultunk feléjük.
Velünk szembe megláttam Pierret aki a negyedik helyet érte el a mai napon ami nagyon jó eredmény, ezért mindenképp gratulálni szerettem volna neki, így mondtam a Kellynek, hogy menjen csak a párja felé én is sietek.
- Pierre - ugrottam eléje, mint valami kisgyerek szóval ezt a lépésemet meg is bántam de a fiú csak nevetett rajtam. - nagyon gratulálok, ügyes vagy - mondtam neki viszont nem tudtam, hogy az ölelés már túl sok lenne vagy egyáltalán örülne e neki, de nem sokáig gondolkodtam rajta mert megszólalt.
- Akkor este 7re legyél kész- jelentette ki magabiztosan - hova menjek érted - tette fel a kérdést - mire elgondolkodtam mert nem tartottam jó ötletnek, hogy a családi házunknál vegyen fel.
- Figyelj Pierre mi lenne ha itt a pályánál találkoznánk - kérdeztem tőle óvatosan.
- Jó persze így is jó lesz - egyezett bele simán - akkor este - kacsintott egyet és ment tovább a dolgára.
Gyorsan szedtem a lábaim, hogy még odaérjek Maxhoz. Sikeresen oda is értem időben, mert még az interjúk zajlottak az első három helyezettel. Kelly már ott állt az első sorban így intett felém, hogy menjek oda de inkább jobbnak láttam ha maradok pár sorral hátrább.
Vissza indultam a garázs felé az ünneplést követően, hisz Sophie és Vicék ott vannak.
- Sziasztok - köszöntem nekik, mire mindenki vissza köszönt - ti mikor indultok haza? - kérdeztem
- Szerintem egy 10 perc múlva elindulunk, miért ? - mondta Sophie.
- Akkor mennék veletek haza, mert ki tudja Max mikor végez - mondtam, mire csak bólintást kaptam.
10 perc múlva tényleg el is indultunk haza így neki is tudtam állni készülődni a vacsorához.
