Pierrevel már nem Monaco utcáit szeljük át, hanem a francia utakon autókázunk. Még mindig nem tudtam belőle kifacsarni, hogy hova is megyünk. Mikor megláttam a város táblát izgatott lettem egyből a fiú felé fordultam és már dumáltam is neki.
- Nicebe jövünk? - kérdeztem teljesen izgatottan.
- Pontosan.
- Jajj de jó, imádom ezt a várost. Köszönöm - néztem rá csillogó szemekkel.
- Neked bármit édes - fogta meg a combon és kezét ott is tartotta.
A kikötő felé vettük az irányt és itt már volt egy sejtésem, hogy esetleg hajózni fogunk, ami be is jött. Pierre egy gyönyörű jacht felé vezetett. Fellépett előre majd kezét nyújtotta felém, így szálltam fel én is.
- Pierre - álltam meg mikor láttam, hogy a kapitányi térség felé veszi az irányt. - Te fogod irányítani a hajót? - kérdeztem tök komolyan.
- Igen édes - felelte.
- Biztos vagy te benne? - bizonytalanodtam el, mert most nem azért de a francia srác oké, hogy nagyon jól vezeti az autókat, de egy ilyet elvezetni.
- Most nem bízol bennem? - lépett közelebb hozzám.
- Benned bízom, csak ebben nem - mutattam a jachtra.
- Minden rendben lesz - puszilt meg.
Egy kicsit már megnyugodtam, de amint elindította fiú a motort és elindultunk a vízen újra rám jött egy kisebb fajta pánik. Amilyen jól bírom a repülőt annyira kevésbe a hajókat, de egy idő után már megszokom, csak az eleje nehézkes. Fogtam magam és beültem Pierre mellé, mert itt azért biztonságban éreztem magam.
- Baj van Lise? - kétségbeesetten nézett rám.
- Nem nincs - mondtam, mert tényleg nem volt nagy ügy.
- És ezért vagy full sápadt? - kérdezett de inkább hangzott kijelentésnek.
- Jó - fújtam ki a levegőt - lehet nem annyira bírom a hajózást - vallottam be.
- Lise ezt nyugodtan mondhattad volna - mondta.
- De úgy készültél rá nem akarom elrontani - tényleg készülhetett és ez rettentően aranyos ezért sem szeretném elrontani az estét.
- Hej - fogta meg az arcom ás felemelte, így szemeink összenéztek - nekem a legfontosabb, hogy jól érezd magad.
- Akkor nem lenne baj, ha itt megállnánk? - kérdeztem, amúgy még nem voltunk egészen kint a nyílt vízen de még bőven ráláttam a szárazföldre ami nyugtató volt.
- Egyáltalán nem - nyomott egy csókot a számra.
Miután megnyugtatott a fiú a jacht elejébe invitált, ahol már egy pár dolog elő volt készítve, mint pléd, poharak, párnák.
- Mi lesz itt? -izgatottan kérdeztem.
- Egy kis vacsi, remélem nem ettél - nevetett.
- Nyugi eléggé éhes vagyok, szóval jöhet bármi.
Pierre oda lépett a pokróc céléhez is már le ült, felém nyújtotta kezét én azt elfogadva ültem le melléje. A poharakba bor helyett most inkább gyümölcslé került, vacsinak pedig pizzát szerzett, ami nagyon finom volt. Amikor befejeztük a vacsorát elpakoltunk egy pár dolgot, majd ugyanúgy a pléden maradva párnák és takarók között feküdtünk egymás karjaiba. Már a nap rég lement így már majdnem sötét volt. Pierrével sokat beszéltünk nagyon sokat. Megtudtam, hogy Esteban Ocon is közre játszott abban, hogy forma1-es pilóta legyen és, hogy Yukival nagyon jó kapcsolata van. Ő is megtudott egy pár dolgot rólam.
