Csak egy cigaretta

Gyilkosság a Ballagáson 2/2

"Mesélek a bornak, itt van hogy ha kell
Kezét a kezembe és én így múlnék el."
(4S Street - Mesélek a bornak)

Ábel

A meghalt lány, Nagy Petra legjobb barátnője ült velünk szembe. Elméletben már tíz perce tartott a kihallgatás. Gyakorlatban ez a csaj, tíz perce bőgött.

- Csupán azt kérem - kezdtem nyugodt hangon -, hogy mondja el, mi történt.
- Az igazgató beszédet mondott - szólalt meg halkan -, aztán jött a lövés, és Petra - Nem fejezte be a mondatot, újra sírni kezdett.

- Detti - szólította meg Tatyi a lányt kedvesen. - Ez egy céltudatos lövés volt. Valaki meg akarta ölni a barátnődet - mondta szájbarágósan. - Voltak ellenségei, akik ilyet tettek volna? Ki lehetett az?
- Nem, tényleg nem voltak ellenségei - rázta a fejét. - Nem hinném - javította ki magát.

- A nem és a nem hinném nagyon távol áll egymástól - szóltam közbe.
- Lehet van egy tippem - mondta végül.
- Detti, kérem mondja el - borultam le az asztalra.
- Kiss Petra - bökte ki. - Sosem voltak jóban, és minden kis hülyeségen összevesztek - fejtette ki.

- Küldjék be ezt a Kiss Petrát - kaptam fel a fejem az asztalról.
Detti kiment, én pedig abban a pillanatban leállítottam a felvételt.
- Tudod lehet ebben valami, csak van egy kis bibi - hadarta Tatyi.
- Kiss Petra nem lehetett a gyilkos, mert ő is ott ült a ballagók között, tudom - bólintottam egyből.

Petra idegesen lépett be a kihallgató szobába, ami ezúttal egy föci szertár volt.
- Jó napot - ült le feszengve a székére.
- Nem érünk rá nagy csevelyre - indította el Tatyi rögtön a felvételt. - Kiss Petra, igaz?
- Igen, én vagyok - bólinottt kicsit kómás fejjel.

- Mondja el, hogy pontosan mi történt - tértem rá a lényegre.
- Az igazgató mondta az unalmas beszédet, és jött a lövés - vonta meg a vállát.
- Egy tanúvallomás szerint, nem volt jó kapcsolata Nagy Petrával...
- Szerinted az olyan jó érzés, hogy mindig a teljes neveden kell, hogy szólítsanak? Hogy mindig van a másik Petra? - emelte fel a hangját.

- Nem beszélhet így velem, és nem engedtem meg, hogy tegezzen - tettem fel a mutatóujjam.
- Elnézést - szégyellte el magát. - Csak persze, hogy Nagy Petrának ezt a napot is el kell rontania - ütött a combjára. Azzal a lendülettel ki is rohant.

Ezúttal egy srác lépett be a terembe.
- Azt hiszem, hogy segítségükre lehetek - foglalt helyet.

- Meg tudná mondani, honnan jött a lövés? - kérdezte Tatyi hirtelen. Mindig is vágott az esze.
- Mivel a jobb oldalra dőlt el, gondolom bal oldalról jött a lövés.
- Milyen épületek vannak ott? - kaptam fel gyorsan a zakómat.
- A fiú koli, és az ebédlő - ráncolta a homlokát.

- Nagyon köszönjük - állítottam le a felvételt. Megragadtam Tatyi kezét, és kirohantunk a szertárból. Lefutottunk a lépcsőn, mintha az életünk múlna rajta.
- Az enyém az ebédlő, tiéd a koli - kapta el a fegyverét, elszántan nézett rám.
- Hívj, ha erősítés kell - bólintottam.
- Megoldom, nyugi - bíztosította ki a fegyverét.

Tatjána

Elengedett egy fél mosolyt, és a kolesz felé futott. Közben majdnem beleütközött egy nénibe, aki egy csíkos szatyrot lóbált a kezében. Majd a nénike egy ballagó lányhoz lépett.

Felrohantam az ebédlő melletti lépcsőn. Majd hirtelen megálltam a lépcső tetején. A falhoz simultam.
Vettem egy mély levegőt. Vártam egy pillanatot, hogy lenyugtassam a szívverésemet.

Hirtelen ugrottam fel a placcra. Nem volt ott senki. De volt valami a földön. Egy anyag darab talán.

Összeállt a kép.