Csak egy cigaretta

A Bűvész Halála 2/2

Tatjána

Olyan rossz érzésem van. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mivel kapcsolatban, de érzem. Tudom, hogy valami rossz történt. Egyszerűen csak tudom. Nem lépett volna le csak úgy.

Már fél napja ülök egy munkán. Biztos tök egyszerű, de most egyszerűen nem megy. Csak rá gondolok.
- Vedd fel - suttogtam a fülemhez tartott telefonba.
- Ez Barta Ábel hangpostája. Most nem tudom felvenni, hagyj üzenetet a sipszó után - hangzott a tipikus üzenet. - Biiiiip.

- Rohadj meg! - dobtam a telefont az asztalra. Csak úgy szó nélkül elment. Három napja összeházasodtunk. Most meg hol van? Hát nem tudom.

Hívtam Ronit is. Ő sem vette fel. Akkor minek van ezeknek telefonjuk?

Roni

Lassan nyitottam ki a szemem. Valami a szemembe tűzött. Ja, a Nap.

- Hol vagyok? - kérdeztem értetlenül, ahogy magam köré néztem. Egy emeletes ház tetején voltunk. Egy piros kanapén kívül semmi nem volt itt.
- Az egyikünk halálának a helyszínén - hallatszódott egy nem túl bíztató válasz.

- Ki a faszom vagy te? - néztem fel a napsütésben egy alakra, aki bűvészruhát viselt. Csak mosolygott.

- Miért vagyunk itt? - Még mindig mosolygott.

- Mióta? - Semmi válasz.

- Miért pont én vagyok itt?

- Mert te képes vagy rá - Egy pisztolyt nyújtott felém. - Vedd el - suttogta.
- Biztos, hogy nem - nevettem fel. - Ez már nem vicces - álltam fel a földről.
- Nem mész sehová - tette fehér kesztyűs tenyerét a vállamra.

- Te leszel az én párbajellenfelem - nézett komolyan a szemembe a maszk alól.
- Milyen párbaj? - húztam fel a szemöldököm, mint aki semmit nem ért. Mert tényleg nem értettem semmit.

- Az a párbaj - nevetett -, ami élőben megy - mutatott a levegőbe. Egy drón körbe-körbe repült körülöttünk.
- A párbaj lényege, hogy az ellenfelek semmit nem tudnak egymásról - fontam keresztbe a karom magam előtt. - Szerintem te megszegted ezt a szabályt.

- Az sem tudom, hogy hívnak téged kislány - röhögött a képembe.
- Nem tudod ki vagyok?
- Dehogy tudom - legyintett. - Pont ez a lényeg - ragadta meg újra a vállam.

- Ez még mindig nagyon beteg, és még mindig nem értem mi történik itt. De le is szarom - toltam egyet a vállán - Húztam innen - A lépcsőhöz vezető ajtóhoz mentem.
- Nem ajánlom - Hallottam ahogy kibiztosította a pisztolyát.
- Úgy sem fogsz lőni - ragadtam meg a rozsdás kilincset az ajtón. - Nem mered - nevettem én is. Ha már pszichopatásat játszunk, akkor nyomom.

- Nem ismersz engem.

Elsütötte a pisztolyt. A lövés sokáig zengett a fülemben. Nyeltem egy nagyot. Mintha a golyót nyeltem volna le. Fém és por lengett körbe. A vállam felett néztem rá. A földbe lőtt.
Tapintani lehetett a feszültséget.
- Akkor játszunk így - legomboltam a matrózblúz "előkéjét" és a jobb kezembe vettem. Így tartottam felé a kezem.

A bakancsára tévedt a tekintetem. Olyan furcsa volt. Hollók voltak rajta. Tudtam, hogy csak akkor menekülhetek, ha legyőzöm.
- Mondom a játékszabályokat, Matróz - adta a kezembe a fegyvert.
- Hallgatom, Bűvész.

Ábel

Elrabolták a húgomat. Semmi más lehetséges opciót nem látok.
- ÁBEL! - rontott be Simon az irodámba. - Ezt látnod kell!!!

Odarohant a gépemhez és egy élő adásba lépett be TikTokon.
- Ő a húgom - suttogtam magam elé. - Jézusom - fogtam a fejem két kézzel.

Egy csávó bűvész ruhában fegyvert fogott Ronira.
Roni pedig a csávóra.

- Küldök oda egy egységet - emelte a füléhez a telefont.
- Simon - szólaltam meg halkan. - Honnan ismerős nekem ez a bűvész?
- Bármelyik pillanatban megölheti a húgodat és te azon gondolkozol, hogy honnan ismered?

Fekete maszk, a szeme körül piros.
Nagy cilindert visel. Hosszú fekete frakkot. És egy csizmát. Amikor a csizmára néztem tudtam.

Felkaptam a bőrdzsekim és rohantam
- Hová mész? - ordította utánam.
- Move to Miskolc!
Ma már másodjára. Nem véletlenül volt rossz érzésem. Mondjuk azért is mert egy szó nélkül otthon hagytam a feleségem...

Roni

- Mi a kedvenc dalod? - kérdezte hirtelen, ahogy rám szegezte a pisztolyt.
- Curtis - Lehetne újra február - vágtam rá. - Miért fontos ez?

- "Mert a mosolyod mai napig éltet" -
A fejéhez tartotta a pisztolyt.

És lőtt. Elejtettem a pisztolyt. Odarohantam hozzá.
- Nincs pulzusa, nem lélegzik!!

A Bűvész meghalt.

Pár perccel később
Ábel

Roni teljes sokakban volt, amikor megérkezdtünk. Sírt. Az én húgom nem sírós fajta.
- Meg vagy? - guggolgam le mellé.

- Nem haltam meg - lépett ki a Bűvész a piros kanapé mögül. Levette a maszkját.

Hollósi Kornél, a bűvészek bűvésze, aki eléggé elborult trükköket csinál. Akár ez a mostani.
- Remélem tetszett a mai trükk! - integetett a drónnak.

- De hogy? - Roni ennyit tudott kinyögni.
- Egy bűvész nem fedi fel titkait - mosolygott.
- De hát... Ez nem fair! - dobbantott a lábával.
- Mondjuk látszódik, hogy ez egy bábu - léptem oda a "halott Bűvészhez" - Azért egy elég élethű robot Bűvész - állapítottam meg.

- Mikor cserélted ki?
- Nem hagyom, hogy minden titkom kitudódjon - mosolygott.

- Valami trükkel el tudnál tűntetni a haragos feleségem elől? - fordultam felé.
- Ebben sajnos nem tudok segíteni - rázta a fejét, nevetve.

Remélem tetszett! Bocsánatot kérek, hogy majdnem egy hónapot kellett rá várni... Semmi időm nincs konkrétan. És jövő héten őszi érettségi... 🤯🤯

Leghamarabb őszi szünetben jelentkezek egy novellával! Egyébként egy új könyvön gondolkozom, ami a felkészülésemet mutatná be az érettségire. Lenne benne egy kis sztori, és a különböző tételek. Még nem teljesen forrta ez ki magát a fejemben, de valami ilyesmi 😂
Lenne igény rá? ❤️
Már csak az új témakörökre/ változásokra való tekintettel... Amiről még mindig nem tudunk mindent. Ez bosszant leginkább.