Az a fránya tábor!

1. Rész

El sem hiszem, hogy anyám ezt tette velem, a hülye öcsém miatt beíratott egy táborba nyáron, hogy menjek segíteni a szervezőknek. Még időm sem volt nemet mondani, mert már elküldte nekik az üzenetet. 19 éves vagyok és egy gyerekekkel teli táborban kell lennem felügyelni, igazából más sem hiányzott nekem érettségi után, szólni akartam. Holnap kezdődik el és egy hétig fog tartani. Hurrá...

-Nefelejcs, szerinted ezzel a szerkóval az összes csaj belém fog esni?-jött be a 15 éves öcsém a szobámba egy hawaiis ingben, rövid gatyában és egy napszemüvegben. Próbáltam visszatartani a nevetésemet, de nem igazán sikerült. Ő csak forgatta a szemét, majd kiment.

-Minek neked csaj?-kiáltottam után, mire visszafordult az ajtóban.

-Hogy érted, hogy minek?

-14 éves vagy, ne a csajokon álljon az agyad, hanem a tanuláson.

-Hagyjál már, kit érdekel a tanulás? Lehet, hogy neked nem sikerült összejönnöd senkivel, de nekem könnyen fog menni-mutatta a bicepszét.

-Az is csak azért van, mert velem edzel, de alapjáraton egy puhány ember lennél, aki null 24-ben a gép előtt ül és játszik. Mondjuk ez utóbbi még igaz is-tűnődtem el, mire csak annyit vettem észre, hogy repül felém egy párna, ami az ölembe esett-Köszi, pont szólni akartam, hogy kellene egy párna a hátamhoz, kancsalkám.

-Te mondod? Nem tudom ki önti félre minden reggel a tejet.

-Magadról beszélsz?-néztem felé és láttam rajta, hogy akar még valamit hozzátenni, de még maga sem tudta, hogy mit-ennyi gondolkozástól az utolsó káposztalé is ki fog folyni a fejedből.

-Még mindig nem vagy vicces.

-Te sem panaszkodhatsz, öcsisajt.

-Remélem holnap te leszel az első, aki belefullad a vízbe-nézett rám gúnyosan, de nevetni sem volt időm, mert anya ezt a mondatot pont meghallotta.

-Báró Nándor! Ezt mégegyszer meg ne halljam, hogy beszélsz a nővéreddel?

-Anya, csak vicceltem!-rakta fel a kezét védekezőképpen, de anya komolyan vette a dolgokat. Kinyújtva a nyelvemet, én is beszálltam a beszélgetésbe.

-Ne is mond, egész végig azt tervezte, hogy hogy fog engem megölni. Be kellene oltani veszettség elleni oltóanyaggal, mert nem normális ez már.

-Nándi, nem így tanítottalak, eltiltsalak a barátaidtól?

-Anya ne már, nem igaz, nem is erről beszélgettünk. Nefi, mond már el neki!-nézett rám szenvedve. Bár húztam volna még az agyát, de inkább befejeztem.

-Holnap hánykor kell indulni?-fordultam anya felé, aki egy amolyan "mért nem tudsz figyelni?" fejjel illetett meg.

-Már vagy hatszor elmondtam, hogy reggel hétre kell beérnetek a Déli pályaudvarba, onnan pedig vonattal mentek el.

-Muszáj mennem?

-Nefelejcs, ne idegesíts kérlek, igen muszáj és szeretném látni, hogy ki mit pakolt be a bőröndjébe.

-Én még semmit, ráér még az.

-6 óra van, és nem ér rá, holnap korán kell indulnotok, most rámolj be. Rajtad meg mi ez az öltözék?-nézett Nándira, aki értetlenül nézett.

-Hogy hogy mi? Anya, ez a csajozós felszerelésem!

-Modellnek ne menj el kisfiam. Majd a nővéred segít összepakolni, így inkább ne menj-ment ki a szobámból. Ez mondat után kitőrt belőlem a nevetés, amit alig bírtam abbahagyni.

-Nevess csak, de majd meglátjuk, hogy holnap kinek lesz egy háreme.

-Ha lesz is neked, csak a tested miatt-néztem a szemébe, de láttam rajta, hogy nem veszi komolyan amit mondtam.

-Persze-persze. Na megyek, holnap ne aludj be-ment ki a szobámból.

Az este folyamán még összepakoltam, majd lezuhanyoztam forró vízzel és lefeküdtem. Nem akarok holnap menni...