Az a fránya tábor!

3. Rész

Az öcsémnek átadva a hanszóróját, bementem az egyes számú házba, gondolva, hogy a hölgy is ott van. Mikor beléptem, egy kicsit lefagytam. A cuccok szét voltak dobálva az ágyon, így gondolva egyet, odamentem és egy picit rendet tettem, de meglepetésemre, nem a tanárnő jött ki a mosdóból.

-Ó, úgy látom rossz házba tévedt a bárányka-dőlt az ajtófélfának. Lefagyva álltam meg, majd a cuccaira néztem.

-Ó istenem, ne haragudj, azt hittem a hölgy cucca és nem igazán szeretem a kupit...

-Olga cucca? Nem, ő nem hord fekete cuccokat. Ő mindig vöröst, vagy fehéret, amellyel rendesen kiemeli az alakját.

-Bocsánat, ne haragudj, nem direkt volt.

-Úgyan, nem történt semmi. Nem tűnsz úgy, mint aki azért jött, hogy lopjon. Vagy majd utolsó nap?-tűnődött el, mire zavaromban felnevettem.

-Még nem ismersz.

-Ha felrakom a polc tetejére eléred? Nem hiszem, elég alacsonyka vagy.

-Az lehet, de annál inkább erősebb-mutattam a lovagláson és edzésen szerzett bicepseimet, de sajnos ő sem hagyhatta ki. Baromi nagy bicepsze volt és tiszta eres keze. Mikor nem feszített, még úgy is rendesen lehetett látni.

-Rugby-s test.

-Tényleg? Az öcsém is azt a sportot űzi.

-Igen, én ajánlottam be a csapatba.

-Komolyan?-csodálkoztam el. Mik ki nem derülnek...

-Látszik rajta, hogy tehetséges és akarja is csinálni. Kevés gyerek van úgy, hogy valóban szívvel csinálja a dolgokat és, hogy motiváltak-e.

-Ez igaz-biccentettem- meg kell találni azt, aki valóban vagy. Kicsiként légtornásztam, imádtam, néha most is visszamennék, de valahogy egy idő után elfáradtam. Sokszor estem és fájtak a kezeim. A csuklóm teljesen szétment, ezért sportot váltottam. Most lovaglok és imádom, olyan, mintha szabad lennék. Ahogyan behajtok egy erdőbe és csukott szemmel hallgatom ahogyan a patak csobog előttem, a madarak csiripelnek, a fák halkan susognak és jó idő van, süt a Nap a lombok között, egyszerűen nekem ez a mindenem-pillantottam a férfira, aki még mindig támaszkodva hallgatott engem- Bocsánat, kicsit túl sokat beszéltem magamról, meg úgy, amúgy is, ne haragudj...

-Ugyan, sosincs olyan, hogy sok. Örülök, hogy megtaláltad magadat. Ez a legfontosabb, hogy legyen egy olyan hobbid, amit imádsz csinálni-mosolyodott el, majd a pillanatunkat Károly megzavarta.

-Ó, bocsi, zavarok?

-Nem-fordult felé Ottó-eltévedt, azt hitte, hogy itt van a szobája.

-Ja igen, elfelejtettem szóni, ne haragudj. Kettes szoba.

-Nem baj-fogtam a cuccaimat, majd elindultam az ajtó felé.

-Egy kérdésem lenne még-fordultam a fiatalabbik tanárhoz.

-Csak bátran.

-Mit tanít Nándornak?

-Tantárgy?

-Igen.

-Tesnevelést és magyart.

-Rendben-biccentettem, majd kimentem. Azokat nagyon szereti, szinte be nem áll a szája. Tehát Ottó törte meg a varázst. Ez aranyos, régebben nem volt enyire nyilt sem, örülök, hogy vele ilyen jóban van.

Végül sikeresen lepakoltam a szobába, ahol a hölgy is ott volt.

-Olga vagyok-rúzsozta magát, miközben egy tükröt tartva a kezében nézte, hogy ki ne menjen a vonalból.

-Nefelejcs-vettem elő a telefonomat.

-Nem mondták, hogy mikor megyünk a strandra?

-Nem, még nem.

-Remek-dünnyögte, majd a fürdőruháját nézegette, ami egy vörös bikini volt. Merem hinni, hogy kinek akar tetszeni...