Egy átlagos, érettségi utáni, 19 éves lány, csak szeretne otthonában pihenni, élvezni az utolsó tini nyarát, de az öccse táborában szervező lesz, ami miatt megváltozik az egész élete.
Másnap úgy ébredtem fel, hogy az öcsém bejött a szobámba és mint valami riasztó, max hangerőre felnyomta a hangszóróját és a "Jó reggelt elvtársak"-ot rakta be nekem.
-Normális vagy?-sikítottam fel az ijedtségtől és a szívemhez kaptam.
-Na végre-nevetett fel, miközben videózott. Egy akkora pofont le tudtam volna keverni neki, de nem voltam verekedős kedvemben. Anyáék is felriadtak erre a hangra és rögvest felsiettek hozzánk.
-Mi ez a lárma?-jött be apa a szobámba, majd meglátta az öcsém kezében az eszközöket-Nándor te beteg vagy, mindjárt nem mész sehova! És azokat be fogom kebelezni, ha így folytatod!
-De ezeket szeretném vinni!
-Majd akkor viszed, ha megtanulsz felnőni!-vette ki a kezéből a hangszórót, majd lementek anyával. A számba harapva figyeltem az eseményeket és éreztem rajta, hogy szomorú, de felém sem fordulva, bevonult a szobájába. Összekapva magamat felöltöztem, majd a töltőmet a táskámba raktam, hogy biztosan ne hagyjam itthon. Mikor lementem elkezdtem gabonapelyhet készítei, majd megálltam apával szemben.
-Elkérhetem a hangszórót? Majd én vigyázok rá.
-Az öcsédnek ez mire volt jó?
-Most éli ki hátralévő gyerekkorát, és így legalább biztosan felkeltem.
-Elég fura gyerek lett belőle. Mikor még 8.-ba járt, nem volt ennyire izgága. Lehet a rugbyzés miatt ilyen, talán abba kellene hagynia.
-Apa, nem mondhatsz ilyet, neki az a mindene, ahogyan nekem a lovaglás. Elsős korától kezdve azt a sportot űzi és most volt esélye egy egyesületbe mennie és ott folytatnia, nem foszthatod meg ettől.
-Nincs szándékomban, de nem értem miért ilyen.
-Majd megváltozik-vontam vállat, majd megkaptam a hangszórót és felvittem, hogy berakjam a bőröndömbe. Az öcsém szobájához mentem, majd bekukkantottam-Hé nagyfiú, gyere, kész a reggeli.
-Nem vagyok éhes-dünnyögte, mire sóhajtottam egyet.
-Tudom milyen nehéz kapasznak lenni, ne hagyd, hogy elnyomjanak, ez te vagy, te ugrálsz össze-vissza, ezzel nincs semmi baj, én is ilyen voltam. Gyere ide-nyújtottam a karomat, mire hezitálás után odajött hozzám és átölelt. Igen, rengetegszer veszekszünk, de ilyen egy normális testvéri kapcsolat. A háborúk sem tartanak örökké, mindig lezárulnak egy békeszerződéssel.
Reggeli után "fájós" búcsút vetettünk a szüleinktől, majd elindultunk vonattal a délibe, ahol rengeteg gyerek volt már. Mikor megérkeztünk, Nándi az osztálytársaihoz ment, akik szintén eljöttek a táborba. Örülök, hogy velük jól érzi magát. A nagyobbakhoz beállva, én voltam az egyedüli aki 18 felett lehetett, ugyanis akik elballagtak, onnan nem jött senki. Az egyik tanár mikor észrevett, mosolyogva üdvözölni kezdett.
-Örvendek, köszönjük, hogy jöttél segíteni. Károly vagyok, nyugodtan tegezz, rajtam kívül még kettő tanár lesz itt, ők mindjárt jönnek.
-Jó reggelt, Nándor nővére, Nefelejcs vagyok-mosolyodtam el, de az ő szája vége még nagyobbra húzódott mint az enyém.
-Váradi Nándi nővére? Akkor te is jó tanuló lány lehettél az iskolában.
-Igen, valahogy úgy.
Fél óra múlva már indult is a vonat, amire felszállt mindenki. Próbáltunk egy helyre leülni, hogy egy vagonban legyünk. Ez szerencsére összejött. Az öcsémék a tanárok melletti négyesben voltak. Néha hallottam, hogy rólam beszélnek olyasmiről, hogy nem hiszik el, hogy én az ő nővére vagyok.
-Hallod hoztál hangszórót?-kérdezte az egyik gyerek Nánditól.
-Apám reggel elvette.
-Ahj már-dőltek hátra és összefont karral néztek ki az ablakon.
-Elhoztam-hajoltam hozzájuk. Az öcsém először meglepődő fejet vágott, majd elmosolyodott-Ha megérkeeztünk, oda fogom adni.
-Rendben, köszi.
Visszahajolva az ülésemre, elindult a vonat. A vagonunkba még két ember szállt fel, egy nő meg egy fiatal férfi, akik meglepetésemre, leültek elém. A hölgy lehetett, 30 éves a fiú pedig mintha most végzett volna az egyetemen, 25 év körüli. Bevallom, nem nézett ki rosszul, kifejezetten az ízléseim közé tartozott. Próbáltam az úton olvasással elfoglalni magamat, de a szemeim mindig az előttem ülő férfi irányába tévedt.Az egyik ilyennél ő is pont felém tekintett, és vörösen lesütöttem a szememet. Azt ne mond, hogy ez valami tini sorozat. "Szerelem első látásra". Mi ez a fura érzés a gyomromban? Nem is ismerem őt, mi van akkor, ha egy nagyon rossz és gonsz ember? Nefi, ne tedd ezt magaddal, engedd el. Alapból, kinek jönnél be? Ne nézz rá... Hallod?
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
De én ismét belenéztem a szemébe. Gyönyörű világoskék szemei voltak. Haja barna színű volt. Tökéletes... A mosolya is egyszerűen, mint egy Disney tökéletes herceg, vagy én nem is tudom...
-Megérkeztünk-tapsolt kettőt Károly-Kezdjetek el pakolni, a következőnél leszállunk-utasított mindenkit, majd lassan le is szálltunk a vonatról. A tábor helyszíne pár percre volt a vonattól-Szeretnélek megkérni titeket, hogy várjatok itt még pár percet, beszélek az itt dolgozókkal a szobák ügyében-ment el.
-Te tényleg Nándor tesója vagy?-jött hozzám egy kislány.
-Igen-mosolyodtam el, majd elment. Nem értem ezt az egészet, az öcsém a suli menője, vagy mi történik?
-Látom, egész hamar beilleszkedtél-szólalt meg a hátam mögül egy mély hang. Felé fordulva láttam, hogy a fiatal férfi volt az.
-Igen, úgy látszik.
-Egyébként Váradi Ottó vagyok-nyújtotta a kezét.
-Báró Nefelejcs-ráztuk meg.
-Milyen ritka név ez, még sosem találkoztam ilyen nevű hölggyel, csak virággal.
-Igen, anyukám várandósága előtt apámtól kapott egy virágot, a nefelejcset és úgy volt, hogy nem fog neki összejönni, hogy terhes legyen, de végül sikerült.
-És ahogy látom kétszer is-pillantott az öcsémre.
-Igen-mosolyodtam el.
-Na, akkor. Négyesével lehet menni a szobákba. Kérem a neveket, és utána adom a kulcsot. A tanári szoba az egyes és a kettes számú faházban lesz, ott tudtok megkeresni minket, ha bármi van.-érkezett vissza Károly.
-Akkor én megyek is pakolni-intett Ottó, majd elment. Utána fordulva, biccentettem, majd megvártam, hogy az öcsém melyik kulcsot kapja.
