Az a fránya tábor!

4. Rész

Mikor kipakoltam a bőröndből, úgy gondoltam, hogy átmegyek az öcsémhez, hogy leellenőrizzem, hogy rendesen kipakolt-e. Mikor bekopogtam, az egyik barátja nyitotta ki az ajtót, majd kérdőn nézett rám.

-Nándi ott van?

-Jött felügyelni?-kuncogott halkan, majd behajolt a szobába-Nándika, jött a tesód, ugye nem rosszalkodsz?

-Fogd be-hallottam, ahogyan kikiabálja, majd pár másodperc múlva megjelent előttem.

-Nem pakolt még ki, ledobta a cuccait-fordult felém a gyerek.

-Merem hinni, hogy a tiéd hogy nézhet ki-fontam össze a karomat. Erre már semmilyen választ nem kaptam, inkább bement.

-Miért vagy itt?

-Érdekel egy-két dolog,

-Például?-csukta be az ajtót, majd elkezdtünk sétálni.

-Egyre már kaptam választ, jó lenne, ha összeszednéd a cuccaidat, mert fogunk osztályozni.

-Mégis mit? Mire?

-A külalakot, hogy mennyire vagytok trehányak.

-És ebben mi a jó? Tökre felesleges-pillantott felém unottan-ezzel nem fogsz rávenni arra, hogy összepakoljak.

-Most miért vagy ilyen? Valaki megbántott?

-Miért bántottak volna meg? Mindig a hülyeségeiddel jössz-forgatta a szemét és el akart menni, de megfogtam a karját.

-Nándor, ezt fejezd be. Mi van veled?

-Semmi!-rántotta ki a fogásomból magát, mire megláttam, hogy jön Ottó.

-Na, mi történt?-érkezett ide-Nándi?

-Nem hagy békén-fonta össze a karját.

-Mi az, hogy én nem hagylak? Te vagy ellenséges!

-Sokkal jobb lett volna, ha nem jössz!-nézett rám idegesen. Az arcomon a dühráncok lassan kiegyenesedtek és biccentettem.

-Ja, jobb lett volna-mentem el mellettük. Én csak meg akartam kérdezni, hogy hogy van és elmondani, hogy örülök annak, hogy tud valakivel rendesen beszélgetni és nem adta fel a rugbyzést, de lehet, tényleg rossz testvér vagyok. Mindig is akartam egy kisebb testvért, de ahogy látom, nekem ez nem megy, csak tudnám, most mi volt a rossz, mit csináltam rosszul.

-Nefelejcs, ne haragudj-rohant utánam Nándor, majd magához fordított. Gyorsan letöröltem egy könnycseppemet, ami lefolyt az arcomon. Ő csak szomorúan nézett rám, majd szorosan átölelt-Sajnálom-suttogta.

-Én sajnálom... Gondolom gáz neked, hogy itt vagyok, megértem. Bocsi, nem akartam tolakodónak lenni, csak...-vettem egy mély levegőt, mielőtt elsírnám magamat.

-Nem vagy az, csak szimplán nem voltam jó passzban. 

-Miért?-pillantottam rá

-Van az a lány a 9.b-ből, már év eleje óta néztem őt, de a barátom is szerelmes belé és nem akarom emiatt, hogy ő rosszul érezze magát.

-Ne butáskodj, ha a lány téged joban szeret, akkor nem tud ezzel mit csinálni, de ha valóban így van, nem hagyhatod veszni őt.

-És mi van akkor, ha nem igaz, ha tévedsz?-húzta el a száját.

-Nem lesz semmi, majd jön egy másik. Segítek abban, hogy hogy öltözködj, jó? Mert ez... kicsit gáz-néztem a szürke polójára és a farmerjére. Ő csak biccentett, majd a házához mentünk-Na takarodás ki-hesegettem a gyerekeket, mire kérdőn néztek felém-Fületeken ültök?-tapsoltam kettőt-nyomás-kezdtem el finoman kilökdösni az ajtón, majd becsuktam. Az öcsém csak nevetve figyelte az eseményeket.

-És mit akarsz csinálni?

-Majd meglátod-pakoltam ki a cuccait, majd válogattam-ezeket elviszem, mindjárt jövök-futottam ki vagy 15 ruhájával. A kinti gyerekek nem értették, hogy mit csinálok, de nagyon nem is érdekelt. Mikor bementem a szobámba elkezdtem varrni. Mikor kész voltam, visszamentem és feladtam rá-Na most menj ki és állj meg a kerítésnek dőlve-mosolyodtam el. Egy fekete farmert adtam rá, ami a térde felé ért, egy fehér cipőt és egy fehér trikót.

-Ez nem egy poló volt?

-Az nem lényeges-legyintettem, majd kilökdöstem a kerítéshez, ahol a lány pár perc múlva a barátnőivel megállt beszélgetni, de hamar csak egyedül lett a csajszival. Egy elismerő mosollyal megfordultam és Ottóba ütköztem, aki elkapott.

-Hoppá, bocsánat-állított a talpamra-Látom, már divatdiktátorként is üzemelsz.

-Bármit a szerelmes párokért-nevettem fel.

-Lassan megyünk a strandra, kb. 10 perc, addig a gerlicepár is készüljön el-mosolyodott el. Én csak bólintottam, majd visszamentem a szobámba. Majd szólok nekik később, még hagy beszélgessenek egymással.