❝te vagy itt a legnagyobb playboy!❞
❝az én esetemben inkább playgirl...❞
━amelyben hana csalás útján kerül be a bluelock projektbe. vajon meddig tudja eltitkolni, hogy ő valójában egy lány, miközben egy csapat helyes sráccal lesz összezárva? és közü...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2018. NOVEMBER, JAPÁN
Tizenhét éves létemre még egy csepp alkoholt sem fogyasztottam, de már az illatuk alapján meg tudtam különböztetni őket egymástól. A whiskey szúrós volt és füstös. A sör kesernyés és malátaszerű. A vodka marta az orromat, szaga leginkább a körömlakk-lemosókra emlékeztetett.
A mai menü vörösbor volt, olcsó és édeskés. A nappaliban található TV kékes fénye megvilágította az asztalon álló üveget és a félig teli poharat. Az anyám háttal ült nekem, csak feje búbja látszott ki a vörös fotelből. A hamutálban elnyomott csikkek tucatjai hevertek, függőségének bűnös lenyomatai.
Azt hittem, ha finom vacsorát készítek, talán meg tudom puhítani. Még magamon is túltettem a főztömmel: fokhagymás-mézes szójaszószban megforgatott csirkemellet tálaltam fel zöldséges rizzsel, mellé vajban párolt spárgával. Szó nélkül vette el tőlem az elé nyújtott tányért, tekintetét egy pillanatra sem szakítva el az éppen sugározott szappanoperáról.
Megvártam, hogy végezzen, árnyékként borulva vártam a fal mellett ácsorogva. Tudtam, hogy nincs értelme többet várakozni ━ a Blue lock projekt négy nap múlva kezdődik, ígyis-úgyis fel kellett őt készítenem rá. Arról persze nem állt szándékomban beszélni, hogy miként is kerültem be a képzésbe.
Sejthettem volna, hogy az egész kudarcba fog fulladni, de arra nem számítottam, hogy ekkora fordulatot vesz majd az életem.
━ Ezért neveltelek fel, te hálátlan kis ribanc? Milyen fociról zagyválsz te itt nekem össze-vissza?! Csak el akarsz húzni valami faszihoz, valld be!
Egy másodpercem volt regisztrálni azt, hogy mire készül: karmai a borosüveg köré fonódtak, a zöld üveg pedig egy pillanattal később már a fejem irányába repült. Átlagon felüli reflexeimnek volt csak köszönhető, hogy időben le tudtam bukni: az üveg a mögöttem lévő falnak csapódott, és éles csörömpöléssel hullott darabjaira. Éreztem, ahogy egy-két szilánk a tarkómra és fejemre zuhan, de arra sem hagyott időt, hogy fellélegezzek. Egyből előttem termett ━ vagy harminc kilóval többet nyomott nálam ━ és a mellkasomon hatalmasat taszítva ellökött. Védekezésképp hátranyújtottam a kezeim, hogy tompítsam az esést, nehogy a fejemet beverve agykárosodást szenvedjek, s éreztem, ahogy az üveg éles darabjai a tenyerembe fúródnak. A fájdalomtól felszisszentem, de nem ez volt rá az alkalom, hogy sajnáljam magam, mihamarabb fel kellett állnom, mielőtt még további kárt okozhatna bennem.
Hátrébb kúsztam, míg ő érthetetlen szavakat üvöltözött felém.
━ Ha ennyire el akarsz húzni, akkor csak rajta! Takarodj ki a házamból, és vissza se gyere!
Sietős léptekkel indultam meg, magam mögött hagyva otthonomat, és csak miután már pár utcányira eltávolodtam a házunktól, álltam meg szúró oldalamat szorongatva. Észre sem vettem, hogy zuhog az eső: még mindig az iskolai egyenruhámat viseltem, a blúz kényelmetlenül a testemre tapadt, cipőmbe pedig térdzokniba bújtatott lábaimról belefolyt a víz. A bal tenyerem vérzett, és láttam, hogy több szilánk is be volt állva a bőröm alá. Jobbommal kiemeltem blézerem zsebéből a telefonomat, hálát adva az égnek, hogy nem tört össze a zuhanásom során, és tárcsáztam az egyetlen olyan ember számát, akiről tudtam, hogy nem fog kíváncsiskodó kérdésekkel zaklatni.
