❝te vagy itt a legnagyobb playboy!❞
❝az én esetemben inkább playgirl...❞
━amelyben hana csalás útján kerül be a bluelock projektbe. vajon meddig tudja eltitkolni, hogy ő valójában egy lány, miközben egy csapat helyes sráccal lesz összezárva? és közü...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az ebédlőben elszórtan ültek a fiúk, felismertem egy távolabbi asztalnál a Frufrus Nikót, egy másiknál meg Barout, de végül a figyelmemet visszairányítottam az előttem ülő beszélgetőpartnereimre.
Vagyis csak Reóra, Nagi ugyanis épp a vállának dőlve szunyókált, pedig még a félig elrágott húsdarab a villájára volt tűzve.
━ Tehát nem engedik, hogy játssz?! ━ kérdezte Reo égnek szökő szemöldökkel. Szomorúan turkáltam a tojásaim között.
━ Játszhatok, de nem lőhetek kapura, és a saját térfelünkön kell maradnom ━ sóhajtottam letörten. ━ Félnek, hogy ugyanazt fogom tenni, mint Kuon: belövök két gólt, hogy én legyek a gólkirály, aztán pedig hátat fordítok nekik. Pedig sosem csinálnék ekkora patkányságot. Ha Kuon nem hazudozott volna rólam, akkor ez az egész nem történt volna meg. Így viszont... látom rajtuk, hogy a nagyrészük nem bízik meg bennem.
━ Ez mekkora hülyeség ━ szűkítette össze Reo élénklila szemeit. ━ Hiszen így csak a saját esélyeiket rontják le, ha a legjobb játékosukat félreállítják.
━ Kedves, hogy ezt mondod, Reo, de már abban sem vagyok biztos, hogy annyira jó lennék... Sokkal kevesebb gólt lőttem, mint ti, és azokat is csak Isagi segítségével sikerült megszereznem. Mi van, ha valójában nem is kéne itt lennem? Ha egyedül képtelen vagyok pontot szerezni...
━ Ezt most hagyd abba ━ szólt rám Reo szigorúan. ━ Azért lőttél kevesebbet, mert gyengébb a csapatod. Ha hozzánk kerültél volna, hidd el, te is úsznál a pontokban. Együtt megállíthatatlanok lennénk, még Zantetsu is nagyon jó. Őszintén szólva, ha nem hagyják, hogy rendesen játssz, esélyetek sem lesz ellenünk. Mi hárman állunk az 5. épületben lévők rangsorának élén, és eddig még egyetlen meccset sem veszítettünk.
Nagi lassan felemelte a fejét a levendulahajú válláról, és álmosan pislogni kezdett galaxisszerű szemeivel.
━ Annyira fárasztó, hogy ma is játszanunk kell ━ ásított egy hatalmasat, mint valami macska. ━ De ez lesz az utolsó, igaz?
━ Egyelőre igen ━ simogatta meg a fejét Reo. ━ Ezután biztos kapnak egy kis szünetet a továbbjutók.
Nagi továbbra is lustán pislákolva fordult felém.
━ Hana. Veszíteni fogtok, igaz?
━ Hé, most nem ez a nevem! ━ szóltam rá sziszegve, és gyorsan körbenéztem, de szerencsére senki sem törődött a hármasunkkal. ━ És honnan tudjam? Nem látom a jövőt, még bárhogy alakulhat a meccs... ━ Ezzel magamat is próbáltam nyugtatgatni, habár mélyen belül megvolt az elképzelésem az összecsapásunk kimenetelével kapcsolatban, és az nem volt éppen szívderítő kilátás.
━ De ha veszítetek, akkor te is kiesel, igaz? ━ Nagi kérdését hallva összeszorított torokkal bólintottam. Nem akartam egyelőre azon mélázni, hogy mi lesz velem, ha innen hazaküldenek. Egyáltalán hova mehetnék? Anyám elég erőteljesen a tudomásomra hozta, hogy többé nem vagyok szívesen látott vendég a házban – na jó, kit áltassak, eddig is gyűlölt, de most mintha újult erőre kapott volna az irántam érzett utálata. Talán annyi időre még vissza tudnék szökni, hogy összepakolhassak néhány váltóruhát és a könyveimet, de utána hogyan tovább? Nem tudom, hogy vannak-e rokonaim, és nem szeretnék nevelőintézetbe sem kerülni. Még egy évem van addig, hogy nagykorúvá váljak, addig viszont nehéz lenne kitalálni, hogy miként boldogulhatnék.
