29. a lebukás

113 12 64
                                    

Nem aludtam túl jól: a nap kínos eseményei beférkőztek a tudatalattimba és rémálmok formájában kísértettek, ezért nem csoda, hogy miután órákig álmatlanul forgolódtam, megint utolsóként ébredtem fel

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nem aludtam túl jól: a nap kínos eseményei beférkőztek a tudatalattimba és rémálmok formájában kísértettek, ezért nem csoda, hogy miután órákig álmatlanul forgolódtam, megint utolsóként ébredtem fel. Reméltem, hogy az ebédlői incidenst végignéző csapatok hamar meg fognak feledkezni a tegnapi kis közjátékról, mert ahányszor eszembe jutott a jelenet, szabályosan kirázott a hideg a szégyentől. A második válogatót nem indítottam valami szerencsésen, de ha sikerül villantanom az elkövetkezendő meccseken, talán azzal elfeledtethetem a többiekkel a kínos pillanataimat.

Gyorsan megmostam az arcom, hogy felfrissítsem magam (a szemem alatti sötét karikákon ugyan ez nem sokat segített), majd céltudatosan a büfé felé indultam meg, mert úgy sejtettem, Bachira biztos nem bírta kivárni a hosszú szunyókálásom, és nélkülem ment el reggelizni. Reméltem, hogy még nem késtem le a kajaosztást, bár sejtésem szerint az étkező a nap huszonnégy órájában elérhető volt.

A folyosón sétálva észrevettem néhány takarítórobotot, amelyek kerekeiken gurulva fújták le a padlót fertőtlenítőszerrel, vagy szívták fel beépített fúvókáikon keresztül a felszálló port, és megpróbáltam óvatosan kerülgetni őket, ám az egyikük határozottan elém gurulva elállta az utamat. Sejtettem én, hogy a robotok egy napon okosabbak lesznek, mint mi, és átveszik majd felettünk az irányítást, de arra nem voltam felkészülve, hogy ilyen hamar meg kell majd küzdenem eggyel. Még a kék lámpái is úgy világítottak, mint két keskeny, gonosz szemecske.

Az egyik kék lámpából egyenes fénynyaláb vetült a szemembe, elvakítva a retinámat, és hevesen pislogni kezdtem, hogy teszteljem, nem vakított-e meg a támadóm.

━ Azonosítás elvégezve. Takeuchi Haruka, kérem kövessen.

A döbbenettől megütközve bámultam a robotra, ami száznyolcvan fokos fordulatot vett, és elkezdett gurulni a büfétől ellentétes irányba. Tehát mégsem akart megölni, csak leellenőrizni a személyazonosságom, de mégis miért volt erre szükség? Ugyan ki akarna beszélni velem? Hacsak...

A felismerés hidegzuhanyként ért, a rémülettől elszorult a torkom és izzadni kezdett a tenyerem. Biztosan jó oka van annak, hogy ittlétem óta először hívattak valahova.

Ego valahogyan rájött a titkomra, és most beszélni akar velem. Gépies mozdulatokkal eredtem a robot nyomába, miközben a gondolataim olyan hevesen cikáztak a fejemben, mint egy megvadult madárraj. Biztosan meg fogja kérdezni, hogyan jutottam be a Blue Lock-ba feltűnés nélkül, és honnan szereztem hamis levelet meg személyigazolványt, de mégis mit válaszolhatnék neki? Kizárt, hogy Reót beköpjem, mert ha kiderül, hogy az ő segítségével jutottam be, akkor lehet, hogy őt is elbocsátják a programból. Basszus, ugye emiatt nem fogok jogi bajba kerülni? Még csak tizenhét éves vagyok, nem akarok börtönbe vagy javítóintézetbe kerülni! A jövőbeni munkáltatóim látni fogják, hogy priuszom van, és sehol sem fognak alkalmazni! Úristen, örökké munkanélküli leszek és az utcára kerülök és...

playboy » bluelockWhere stories live. Discover now