❝te vagy itt a legnagyobb playboy!❞
❝az én esetemben inkább playgirl...❞
━amelyben hana csalás útján kerül be a bluelock projektbe. vajon meddig tudja eltitkolni, hogy ő valójában egy lány, miközben egy csapat helyes sráccal lesz összezárva? és közü...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mivel az új szintre jutva nem kellett sem kötelező edzésprogramot követnünk, sem pedig azonnal játszanunk, nem volt rá szükség, hogy hajnalok hajnalán felkeljek, ezért nem is állítottam be magamnak ébresztőt. Mire másnap reggel felkeltem, a szoba teljesen üres volt szerény személyemet leszámítva, de a zuhanyzó és a szobánk közti ajtórésen kiszűrődő fény azt jelezte, hogy valaki már elfoglalta a helyet. Nem mertem a szobánkban kibújni a pizsamámból, mert a tegnapiak fényében biztos, hogy pont akkor nyitnának rám, mikor anyaszült meztelenül álldogálok, ezért vállaimra vetett váltóruháimmal elindultam feltérképezni a terepet.
A közös fürdő nyilván nem jöhetett szóba, mert időközben már más négyfős csapatok is befutottak, és nyilván a gyakorlópálya közepén sem lett volna a legjobb választás vetkőzőshow-t tartani Ego felszerelt kameráinak. Miért ilyen nehéz az élet? Lehet, hogy ezekre a következményekre akkor kellett volna gondolnom, mikor beleegyeztem Reo tervébe, hogy inkognitóban besurranjak a Blue Lock épületébe, de őszintén szólva azt nem sejtettem, hogy ilyen kihívásokkal kell majd szembenéznem. Ezekhez a problémákhoz képest a meccsek lejátszása még egészen gyerekjátéknak tűnt. Sőt, akár még napi száz fekvőtámaszt is bevállalnék, ha cserébe kaphatnék egy külön hálószobát külön beépített fürdővel, de ez az ötlet nyilván csak elméleti síkon létezett.
Kíváncsian megálltam az egyik ajtó előtt, ami az 1. csapat ━ Edzőterem nevet viselte. Talán benn lesznek külön kialakított öltözők, nem? Az ember lánya nem adhatja fel, a legkisebb reménysugarat is meg kell ragadni!
Az ismerős, fehér, steril falak és az ocsmány, szemvakító világítás megszokott ismerősként üdvözölt, de sajnos a nyugalmam hamar elpárolgott, mikor észrevettem a szoba közepén kiterített edzőmatracon törökülésben ülő fiút, aki kezeit lazán a térdein nyugtatva, lehunyt szemekkel élvezte a magányt. Póló nélkül.
━ Ááá, te miért vagy félmeztelen? ━ mutattam rá vádlón, másik kezemmel eltakarva a szemeimet, és nem valami kecses, de annál hangosabb belépőmmel egy másodperc alatt kirángattam a békés buborékjából.
━ Nem látod, hogy jógázom? ━ kérdezett vissza színtiszta irritációval a hangjában, és kikukucskáltam az ujjaim közül. Ahh, a jól ismert szemöldökösszevonás, mennyire hiányzott már... vagy mégsem.
━ Oh, hogy ez az akar lenni? ━ tudakoltam őszinte meglepettséggel. Valahogy a jógázó embereket, nos, nyugodtabbnak és vidámabbnak képzeltem. Lehet, hogy nem végzi megfelelően a relaxációs gyakorlatokat? ━ Azt hittem, csak azon merengsz magadban, hogy ma milyen gúnyneveket találj ki nekünk.
━ Azon nem kell gondolkodni. Elég rátok nézni és magától jönnek az ötletek, Törpe. ━ Kilencven fokban elforgatta a törzsét, és ujjai hegyével megérintette maga mögött a törzsét, miközben a hátizmai megfeszültek. ━ Ha csak azért jöttél, hogy idegesíts, akkor lekophatsz.
━ Nem vagyok törpe ━ fortyogtam magamban, mert ébredés utáni állapotomban még én sem voltam az önuralmam csúcsán. ━ Csak hogy tudd, igenis magasnak számítok a... izé, bizonyos körökben!
