A 69 csapás |¦18+¦|

5.

Először csak állt előttem kissé meglepődve, de gyorsan rendezte arcvonásait és közelebb hajolt hozzám. 

- Olyan életed amilyet kínálok neked nem mindenkinek adatik meg! A helyedben kihasználnám. - irónikusan felnevettem. Gondoltam rá, hogy ismét elkezdek üvöltözni de rá kellet jönnöm, nem segítene.

- Lucifer, itt az életen van a hangsúly! Te mondtad, hogy meghaltam. Milyen életem lenne nekem a pokolban? Egyáltalán mi ez a hely? Jó lenne ha felviláosítanál mert már nem értek semmit! - mondtam már sokkal halkabban, a szőnyeget nézve.

- Emily ezt is felfoghatod kicsit másképp. - gyengéden felemelte az államat - Gondold el, hogy hozzá kell menned egy királyhoz... akivel együtt tudod az országot kormányozni. Ez is egy életvitel. Nyílván nem olyan, mint amihez hozzászoktál. - búgta - Képzelj el három lépcsőfokot! A legfelsőn van a Menny, ott vannak a dagadt arkangyalok és alattuk valahol a tényleg jó lelkek akik arra várnak, hogy minél előbb le tudjanak születni ujra. Az igazán jók nem szeretnek ott lenni. Mindenki azt hiszi, hogy ott mindenki a megtestesűlt jóság, pedig nem. Ott a látszat a minden. És tőlem ne várd, hogy majd áradozni fogok arról az arannyal bevont pöcegödörről. - magamban elmosolyodtam - A középső a Föld, az emberek birodalma. Azért csodálatos, mert ott te döntesz, hogy jó akarsz lenni vagy rossz.   Az utólsó pedig a Pokol. Itt vannak a romlott lelkek, és azok akik itt töltik le a büntetésüket. Legalábbis ezt mondják. Hidd el, hogy nem olyan rossz itt. Az én meglátásaim és tapasztalataim szerint ide a lazábbak jönnek. A viccesebbek...  De ezt nem a folyosón akarom megbeszélni! Nemsokára rá fogsz jönni magadtól is, hogy meghaltál csak ezt már érezni fogod. Ha ez megtörténik a legtöbb kételyed  is elszáll. - mosolygott halványan.

- Szerinted viccesek azok akik egykor öltek? - kérdeztem ami a legjobban megfogott a monológjába.

- Ne forgasd ki a szavaimat, nem szeretem. És nem. Nem az a vicces, hogy öltek. Mert az nem vicces! Tudod mit? Inkább holnap elviszlek a városba. Majd meglátod! - ujjaival gyengéden letörölte a könnyeimet - Nyugodj meg egy kicsit! Itt senki sem bánthat. Rendben? - bólintottam - Oké. Aludj jól! - mondta és arcon puszilt.

- Jó éjt! - csak ennyit tudtam kinyögni. Hirtelen különösen nehéznek éreztem a szemhéjamat ezért inkább be mentem a szobámba, de azért még egyszer vissza néztem rá, majd lefeküdtem az ágyra és hagytam, hogy a szemem lecsukódjon.

***

Másnap újult erővel keltem ki az ágyból. Az éjjeli szekrényen egy boriték volt. Valaki volt itt miközben aludtam? Hát valószínüleg, de már azt is el tudom képzelni, hogy itt a dolgok képesek csak úgy teleportálni.

Jó reggelt!
Ruhák a szekrényben. Gyere be hozzám, ha kész vagy!

L.

Az igen... 
Hogy ez mennyire szeret utasításokat osztogatni. Na nem baj, majd később. Most inkább sétálgatni van kedvem. Szépen komótosan odasétáltam a szekrényhez és kinyitottam. Minden darab vagy fekete vagy vörös volt. Nem kifejezetten zavar, hisz régen is ilyen ruhákban jártam. Ahogy nagybőszen turkáltam a szebbné szebb anyagok közt megakadt a szemem vörös egyberuhán. Térd fölé érő, szűk, mélyen dekoltált darab teljesen nyitott hátrésszel. Egyszóval dögös. Vagy inkább kurvás. Majd eldönti az aki látja. Miután felvettem és megállapítottam, hogy nem áll rosszul. De majd azoknak fog állni akik látják. Találtam hozzá egy jól passzoló szandált és kuncogva kisétáltam a folyosóra. Elindultam a szimpatikusabb irányba. A régies építésű kastélyban elég könnyen el lehet tévedni. Valószínűleg velem is pont ez történt.