Jegulus

3

James szemszöge

-Katy! Nem te vagy véletlenül a nap?-könyököltem a lány mellé a Griffendéles klub kandallójához.

-Ezt most miért mondod?-mosolygott rám értetlenül.

-Azért mert beragyogod az életem.-Kacsintottam. 

A körülöttem lévő lányok nevetni kezdtek, Katy pedig totál vörös fejjel vigyorgott. Siriusra sandítottam, aki a helység másik sarkában fuldoklott a röhögéstől. Majd Remusra néztem aki hevesen mutogatott az ajtó felé. Értetlenül oda fordítottam a fejem. Lili lépett be.

-Anyám...-suttogtam. Gyorsan vissza rohantam Siriusékhoz. 

-Mi van haver? Megjött Lili istennő?-vigyorgott Sirius.

-Ne szólj semmit nagyon kérlek!-könyörögtem neki.

-Úúúh, már késő. Miért nem szóltál hamarabb?- Rázta a fejét.-HÉ LILI!

A lány oda kapta a fejét, majd integetett nekünk és elindult felénk. 

-Miért kívánod a halálom?-sápadtam el.

-Haveer, csak vágj jó képet a dologhoz.-Integetett a lánynak Sirius.

-Utállak.

-Egyszer még hálás leszel.-legyintett a fiú. 

Lili finom léptekkel haladt felénk, mint aki nem is a földön jár, hanem lebeg. A haja tökéletesen fényes és ápolt volt, a ruhája kifogástalanul simult a lélegzet elállító testére, és a mosolya...szavakba nem lehet önteni milyen gyönyörű volt.

-Sziasztok!-Köszönt a lány.

Mindenki sorba köszönt, én meg csak álltam és bámultam őt. Majd Peter oldalba bökött.

-Km...szia.-motyogtam. 

-Óh James! Nagyon sajnálom a múltkorit én...tényleg el kellett mennem, és utána randim volt szóval...

Félre nyeltem. Elnézést? Randi? Randit mondott? Ez komoly? A csalódottság hulláma zúgott végig a testemen, és éreztem ahogy ereimből kifut a vér. Az nem lehet...de hát tegnap még...vagy mégis? 

-De ma délután ráérek ha...

-Nem, ne fáradj. Már úgyis tudom amit kell.-Legyintettem, és igyekeztem leplezni csalódottságomat.

-Kivel volt randid?-dőlt a fotel háttámlájának Sirius.

-Perselussal tudjátok ő a...

-Igen tudjuk.-Bólintott Remus.

PERSELUS? A zsíros hajú nyomorék? Ez halál tuti biztos? Komolyan ilyen gyíknak kéne lennem hogy Lili randizzon velem? Ennek a csajnak miért nem jó az első osztály? Miért folyton a turista részlegen utazik?

-Hát...én most..-Mutatott maga mögé a lány.

-Persze, menj csak!-Mosolygott rá Remus.

Csalódottan roskadtam le a kanapéra.

-Beszarás.-Ráncolta a homlokát Sirius.

-Erre tényleg nem számítottam.-rázta a fejét Remus.

-úgyis csak két hét lesz az egész, maximum.- Vonta meg a vállát Peter. 

-Imádkozom, hogy igazad legyen.-Sóhajtottam. Majd felálltam.-Megyek, sétálok egyet...

-Ne menjünk veled?-Kérdezte Remus.

-Ne.-ráztam a fejem.

Elindultam az udvar felé. Ezért Perselus tuti kapni fog. El sem akartam képzelni, hogy a mocskos kezével hozzá ér Lili gyönyörű, makulátlan tiszta selymes kezéhez, hogy széles testével hozzá simul Lili karcsú lélegzet elállító derekához, és hogy hallja nevetni a lányt, mintha csak magán koncertet adna neki. Dühösen lépkedtem előre. Miért? Levágtam magam egy padra, majd elő vettem egy cigit, és szomorúan rágyújtottam. Elbámultam a Tiltott Rengeteg felé, és képtelen voltam felfogni mivel jobb Perselus mint én.

-Ha elejted, véged!-jöttek hangok a hátam mögül.-Várj...ezt látnom kell.

Csendben ültem. Semmi kedvem nem volt bele avatkozni, nem érdekelt kik azok, egyre csak a veszteségemen és a bosszún járt az agyam.

-Potter! Agyam eldobom! Te sírsz?-röhögött mögöttem valaki.

Lassan megfordultam. 

-Most nincs kedvem hozzá, menj el.-Fordultam unottan vissza mikor megláttam ki az. 

-ki törte össze a kis szíved?-vágott szomorú arcot Regulus. 

-Mondom, menj el!-Szorítottam ökölbe a kezem.

-Jahaaaj, hogy oda ne rohanjak! Csak nem az a lángoló fejű Lili Evans?-vigyorgott.

Felálltam, és gondolkodás nélkül behúztam neki. 

-Ki nem mond a nevét még egyszer!-Remegtem a haragtól.

-Lili Evansét?-Törölte le vérző orrát.

Ismét neki mentem, erre már nem hagyta annyiban, vissza ütött. Elterültem a földön, majd megragadtam a lábát, és lerántottam magamhoz. Oda kúsztam hozzá, és a gyomrába rúgtam.

-Te kis...-görnyedt össze.

-Na mi van? Nem tetszik?-Lihegtem. Felé kerekedtem, és leszorítottam a karját.-Nem értem miért csinálod ezt. Úgyis tudod, hogy erősebb vagyok.

Szikrázó szemekkel néztem le Regulusra. Ő csak ördögi vigyorral nyalta végig véres száját. Vértől vörös ajkai mosolyra húzódtak, méreg zöld szeme pedig kábítóan fúródott az enyémbe. Porcelán bőrén gyönyörű volt a vörös vére, és sötét haja a szokásostól eltérően most tiszta kóc volt, és rendezetlenül terült el a füvön. 

Nem tudom, szívtam-e ma, de valószínűleg igen, és nem is keveset, mert hirtelen az az érzésem támadt, hogy meg akarom kóstolni az ajkait, azt a mocskos kis vörös ajkát, ami most olyan ravaszul vigyorgott rám. Ettől a gondolattól elborzadtam, és lepattantam róla. 

-Mi van Potter? Feladod?-Szólt utánam.

-Tűnj el!-Siettem vissza az épületbe. 

Meg kerestem Siriuséket.

-Adtatok ma nekem füvet?-ragadtam meg a karjukat.

-Ma...-Gondolkodott Sirius.

-Reggel...asszem.-Bólintott Remus.

-Óh Merlin! Köszönöm!-Akkor biztosan attól jutott eszembe ekkora faszság. Kissé megnyugodtam. 

-Mit csináltál te odakint?-Vonta fel a szemöldökét Peter, majd a vérző sebeimre nézett.

-Ne is kérdezd!-Sóhajtottam.

Este terveket eszeltünk ki, hogyan csábítsam vissza Lilit, de valahogy nem volt most kedvem hozzá, égett az arcom a verekedéstől, és mikor Lili vörös haját hozták szóba, csak Regulus vörös ajka jutott eszembe. Ez már kész agyrém. 

-Ez...ez nekem most nem megy.-Álltam fel.-Megyek lefekszem.

Ott hagytam őket és a szobámba indultam. Valahogy ki kell vernem a fejemből ezt az egészet. Gyűlölöm Regulust, ez egyértelmű. Bevágtam magam az ágyamba, és a plafon felé bámultam. Próbáltam elterelni a gondolataimat, de ezzel csak azt értem el, hogy még erősebbek lettek. Gondolkodtam rajta, hogy leiszom magam vagy ilyesmi, de tisztában vagyok vele, hogy a részegség csak időszakos felejtés, és én nem szeretem a gondokat piával elűzni, mert attól még gond marad, csak még tovább húzódik. Sürgősen megoldást kellett kitalálnom.