Jegulus

28

James szemszöge

Miután Regulus száz százalékban meggyőzött róla, hogy nem haragszik, és a szívem végre normálisan bírt verni..mármint, tudjátok, szívverés meg minden, megegyeztünk, hogy mi Regulussal lelépünk. 

-Ezt előbb is kitalálhattad volna.-Morogta Regulus kifelé menet. 

-Bocsáss meg! Én csak...

-Felejtsd el. Vége van.-Fogta meg a kezem. 

Még egy utolsó pillantást vetettem a katasztrófába torkollott kánaánra. A terem közepén ki szúrtam Lilit amint Arthurral táncol.  Francba is. 

-Elintézzem?-Lépett váratlanul mögém Sirius.-Akarod, hogy...

-Nem, hagyd őket.-Legyintettem lemondóan.-Többet nem kockáztatok.

Átkaroltam Regulust, aki épp gyilkos pillantásokkal méregetett egy kissrácot, aki neki ment. 

-Ez a beszéd!-Bokszolt a vállamba Sirius. 

Kiléptünk tehát ismét az estébe.

-Tudod, Sirius...mondta, hogy...hogy ellökted, meg hogy szüksége volt rád...

-Iiigeen, tudod, kétségbe voltam esve, hogy eltűntél...én, nem gondolkodtam.-Vakartam a tarkóm.

-Meg kellett volna hallgatnod.-Motyogta.

-Tudom.

-Amikor...amikor kisebb voltam, egyszer...anyám nagyon kiakadt rá, azért amit el sem követett. Megettem az asztalról a vendégeknek szánt sütit, és rá fogtam. Azt hittem, majd jót nevetünk, még kicsi voltam, és nem ismertem a szabályokat. Nevetés helyett, anyám a szemem láttára kínozta meg Siriust...és Sirius ahelyett, hogy kiállt volna magáért, egész végig engem védett. Akkor még túl kicsi voltam, hogy megértsem, kiállt értem. De később, mikor rájöttem már annyira elidegenedtünk egymástól, hogy nem számított.-Regulus zsebre dugta a kezét. 

-Sosem...beszéltél neki erről?

-Nem.

Csendben lépkedtünk egymás mellett.

-Na jó. Nem hagyom, hogy karácsony este, ilyen szomorúak legyünk. Ez kibaszott lehangoló így. Tehát, most vissza megyünk, és megmutatod, milyen karácsony estét képzeltél el TE. És csak azt csináljuk amit TE akarsz.

-Halálra unnád magad.-Nevetett halkan.

-Lehetetlen. Én sosem tudok unatkozni. Egyszerűen kimaradt az az emberi funkcióm, hogy unatkozás.

Később mint kiderült mégsem maradt ki, csak nagyon mélyen megbújt egészen idáig. 

-Baby! Ez rohadt unalmas.-Ejtettem a fejemre a könyvemet. 

-Két oldalt olvastál el, fél óra alatt.-Nézett rám szemrehányóan.

-Ha pontosan akarunk fogalmazni, négyet, mert mind a kettőt kétszer kellett elolvasnom, hogy felfogjam.

-James, azt hittem te sosem unatkozol.

-Igazad van. Én sosem.-Dobtam el a könyvet, és vigyorogva, Regulus elé lépkedtem. 

-Mit szeretnél?-Nézett fel rám.

Úgy ácsingóztam előtte mint egy kisfiú aki cukorka osztásra vár.

-Téged.-Mondtam angyali arcot vágva.

-Azt mondtad az lesz amit én akarok.

-És te nem akarsz engem?-Vigyorogtam.